Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-12-18 / 51. szám
XIV. évfolyam. Pápa, 1904. december 18 51. sz-ini. nvm kOZLI.iY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : POX^A'í'SKK S. HIRDETESEK es NYiLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban ós fí 0 B E L ÁRMIN kön/vkereskedosuben. A hus drágasága ellen. Közgazdasági életünk sok kedvezőtlen jelensége mellett a legfőbb élelmi cikkek drágulása is mind aggasztóbb módon lép előtérbe. A beköszöntő tél az életszükségleteket megnöveli, a keresetet apasztja. Idején valónak látjuk, hogy a gyomor egy elsőrangú kérdésével, a táplálkozás egyik főfe'tételével, ,a husméréssel, vagyis a mészárosiparral foglalkozzunk. Arra, hogy a hus fogyasztása minő elsőrangú közszükséglet a rfép táplálkozásában, sok szót vesztegetni nem akarunk. Tudja és érzi ezt mindenki. Élettani törvényeken alapuló axiómává lett, hogy mentől szélesebb néprétegek képesek a hust ha nem is mindennapi, de legalább rendes és gyakori táplálékul megszerezni, annál szélesebb alapjai vannak a szociális nyugalomnak, jólétnek és munkaképességnek. Ennek folytán közfogyasztásnak hússal való ellátása már a közigazgatás szabályozó és ellenőrző ha áskörébe vágó dolog. Mi éppen a husvágással összefüggő kérdésekkel kívánunk foglalkozni, a melyek a mészárosok jogaival és kötelességei ve» függenek össze. Szükségedé teszi ezt nem csak e kérdések . vinos akíuálitása, hanem az is, mert a hozzánk évek során át rengeteg kérdésből azt a tapasztalatot kellett szereznünk, hogy azok felöl csak a nagyközönség, de még az illetékes hatóságok sincsenek kellően tájé kozva. A mészárosipar gyakorlása tekintetében a panaszok igen régi keletűek. Talán egyetlen város sincs az országnak, a hol jogos panaszokat ne lehetne hallani a huskiszolgáitaüott áruk silánysága, vagy indokolatlan drágasága miatt. Az ez évi panaszok csak élesebbek, de nem ujak. A helyzet még képtelenebb, mint más esztendőkben, de szinte természetes folytatása ez ideigi visszaéléseknek. Ez év nyarán és őszén a takarmányhiány következtében a marhaárak alig várt mérvben leszállottak. A mészárosok a szűkebb aratás folytán kierőszakolt általános élelem drágításba még a nyár elején beállottak. És még ma is azt tapasztaljuk, hogy a húsárakat sehol sem szállították le, bár a marha olcsósága már a drágítás előtt való árakat is abszurd színben tünteti fel. Konstatálnunk kell azonban, hogy a törvényhozás most sem hagyta ezt a dolgot figyelmen kivül. Az 1884. évi XVII t. cikkbe foglalt ipartör! vénynek van egy intézkedése, a melynek alapján a közigazgatás végett vethet a husmérés terén most már kiáltókká lett visszaéléseknek, mely törvény a következőleg rendelkezik : „Azon esetben, ha a husmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek marhahússal való ellátása állandóan biztositható nem volna, jogában áll a másodfokú iparhatóságnak ily községek kívánságára azokat illetőleg esetről-esetre a szerzett jogok épségbeu tartásával külön intézkedések az elsőfokú iparhatóság és kereskedelmi és Iparkamara meghallgatása után kővetkező. elvek alapján teendők : a) a marhahusm£. rés szabad gyakorlása megszűnik és ezeS ipar számhoz köttötik ; b) a marhahús ára időnkint szabályoztatik ; c) a mariiahusmérés rendes kezelése az iparhatóság által ellenőriztetik." Azt hisszük, országszerte szükséges volna miud a három irányú ofgs- TÁRCZA. PARASZTGŐGMég az uraság is azt mondta Fazekas András Esztike leányára, hogy a templom nagyképén festett angyalokhoz hasonlít. A két nénje, Vilma meg Sári. már akkor sleppes ruhákban jártak és ő is zongorázni tanult a német kisasszonytól. Az apja még zsinóros magyarruhát hordott, kerek kalappal, de azért a kisebb gazdákat ugyancsak lenézte és fennen dicsekedett, hegy ő leányát csak urak vehetik feleségül. Tehette, hiszen módosabb ember volt magánál az uraságnál. Az ő leányai még a templomban is külüii padban ültek, s a legények alig merték a szemüket felemelni hozzájuk. Csak a Kondás Jancsi volt olyan vakmerő, hogy odakint megszólította Esztikét: — Emlékszel-e még. mikor a porban együtt játszottunk ? — kérdezte dacosan és a vállán rántott egyet, mintha mondaná: azért, hogy gazdag vagy. én se lennék a faluban az utolsó. Jancsi szép legény volt, ügyes legény volt. Még a puskáját is maga csinálta, azzal járt vadászni, akár az uraságék. Esztike pedig elpirult, félve körülnézett, nem hallják-e, aztán bátran felelte : — Hidd meg Jancsi, az volt a legszebb idő az életembe. Akkor még nem csináltak erőszakkal kisasszonyt belőlünk, — mondhatlan. keserűség csengett a hangjában. S a szemeiben két könycsepp csillant feli mintha elvesztett világokat siratna. Ebben az időben Esztike sokat gondolkozott. 8 ennek a nagy gondolkozásnak az lett az eredménye, hogy a német kisasszonynak megmondta : ezentúl csak magyarul beszél, nem fog zongorázni és a falusi varrónéval fogja varratni a ruháit. Az édesanyjának is elég jo volt ugy, az Isten nyugosztalja szegényt. Az apjának pedig kijelentette, hogy Rondához megy feleségül, Vilma elájult, mikor ezt t> beszédet hallotta, de csakhamar magához tért a kíváncsiságtól, hogy erre a szörnyű ostobaságra mit fog felelni Fazekas András. Sári pedig gúnyosan nevetett. Az öreg embernek az arcába szaladt a vér, egészen lila S i-j nü lett tőle, az erei -? o—" ivn i uic, ckt. rici Ön jó kávét inni? rj 4Akkor vegyen csakis ** ^ Kapható Pápán minden jobb füszerüzletben. Ára kgr.-ként 4 korona. kidagadtak, ugy látszott, menten megüti a | szél. — Majd csak aztán, ha engem elteI mettél, — dadogta rekedt hangon es szédülve kapott az asztal után . . . Vilma és Sári sokkal borzasztóbb dolgokat vártak. Indulatos kitörést, apai átkot, ütést, még azon se csodálkoztak volna, ha apjuk agyonveri rebelis leányát, ismerve rettentő haragos természetét. Csalódottan sompolyogtak ki a szobából. Esztike állva maradt megbénulva, mozdulatlanul. Valami a szivét szorította össze. Az ütést, az átkot elviselte volna. De apja egyenesen a lelkébe talált, üt már megmérgezte az uri nevelés. Neki már az fájt, hogy ellentétbe jöttek vágyai, tervei, gyermeki kötelességeivel. A primitív ember ösztöneii követi ilyenkor és legfeljebb erőszakkal lehet útját állani: sohasem üres tehyegetéssekkel. Csak a csiszolt lélek tud lemondani és hátrál meg saját akaratával mások szenvedése előtt. Esztike nem beszélt többet a házasságról. Ki tudja, gondolt-e rá? Álmodott-e róla? Nem árulta el soha, senkinek. A nagyobb leányok bejártak a városba bálozni, virágot kaptak az udvarlóiktól é s OS 6i lü >11 ÍP
