Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-11 / 50. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : apar&im HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskeiiesében. A gyáva töke. Nemrég olvastuk a fővárosi lapokban, hogy ismét néhány tekintélyes osztrák cég óhajt alapítani a Dunántul különböző nagyságú gyárakat. A legutóbbi idők feltűnő jelenségei ezek országunk gyáripara terén és jóleső megelégedéssel konstatáljuk, hogy egymás után vonulnak át a Lajtán hozzánk a gyárosok, megvetvén alapját különböző ipartelepeknek. Senki sem vitathatja el, hogy gyáriparunk folytonosan emelkedik és ahol eddig hire sem volt valamire való ipari vállalatnak, ott most gépek dübörgése tölti meg a levepőt. Példa reá Pápa városa is. Végeredményében üdvös és örvendetes dolog ezen gyárosok inváziója, ami nézetünk szerint annak 1 ulajdonitható, hogy a Lajtántuli gyárosok az önálló vámterület közellétét látva, igyekeznek meggyökerezni minálunk. Bármi legyen is azonban oka ezen kísérletezéseknek, tény az, hogy ezzel a gyár alapításokkal mi csak nyerhetünk. Ha azonban a lokálpatriotizmus némi érzékével tekintjük a dolgokat, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ha hozzánk is eljut egy ily gyári tervezet megvalósulása iránti kérvény, a maradiság és a közöny folytán nem bir érvényesülni. A maradiság, az élhetetlenség összes szimpomái megnyilatkoznak tétlenségükben. Hogy kinek a hibájából : az más lapra tartozik. Tény az, hogy mulasztás terhel bennünket. Nemrég szó volt városunkban egy kendergyár felállításáról, de ugy tátszik, hogy a hagyományos betegség újra kiütött rajtunk és ha nem fogjuk meg radikálisan a megkezdett fonalat, ugy más város kész örömmel fogja azt létesíteni. Nem mondjuk, hogy nincs érzékünk a gyárak iránt és áldozatot is hoztunk p. o. a szövőgyár létesítése alkalmával, de ezzel még nem fejlődtünk odáig, ahonnan már előbbre nem lehet jutni. Sőt ellenkezőleg, még igen sok hiányzik ahhoz, hogy észre-vegyenek bennünket, hogy oly erő . lakozzék bennünk, melynek tudatában odatörekedjünk, arra a pozícióra, ahol Pápa városalesz egy vidék központja, tekintélyes emporiuma. Elvitázhatatlan dolog, hogy csakis a gyáripar folytonos fejlesztése az egyedüli mód az erösbödés felé és éppen ezt az utat akarjuk mi mellőzni. Ez pedig megbocsáthatatlan hiba. Mert nem állhat meg azon gyakran és előszeretettel használt ellenvetés, hogy a gyárak alapítására szükséges erőkkel uem rendelkezünk. Ez az állítás tartja vissza azokat, akik esetleg városunkban a kezdeményező szerepre volnának hivatva, az akciótól. Városunkban számos terv és üdvös eszme hajótörést szenved ezen látszólagos feltevés miatt, mert tényleg a tőke nem hiányzik nálunk. Ha nincs is meg egyeseknél, meg van TÁRCZA. ^o GYÖRGY UR. I. Egy borongós, unalmas délutánon Horváthné minden bevezetés nélkül ezzel akijelentéssel lepte meg az urát: — Lajos te nem szeretsz engem. A fiskális rábámult a feleségére tágra nyitott szemmel és a válla közé húzta fejét. Az asszonyka hevesen bólingatott a szép szőke fejével, azután nagyot sóhajtott és határozott hangon ismételte : — Nem szeretsz ! . . Nem szeretsz! Horváth a könyvre mutatott, amelyet épp az imént tett le az asszony és csöndes gunynyal kérdezte : — Ebben olvastad ? Az asszony elbigyesztette az ajkát, dühös pillantást vetett az urára, de azután komoly, szelid és fájdalmas hangon szólalt meg : — Ne tréfáljunk, barátom. Ez a dolog egészen komoly ! — No, ha a dolog komoly, — mondotta, most már minden tréfálkozás nélkül, I akkor beszéljünk róla. Mi történt ? Mondottak valamit rólam vagy rájöttél, hogy hűtlen vagyok ? Az asszonykának fölvillant a szeme : — Az kellene még! Nem, ez egy ki| csit túlságos nagy cudarság volna. — Ez még nagyobb ízléstelenség! — vágott közbe mosolyogva Horváth. — Köszönöm a bókot. Ez is valami. Nem sok, de nem vagyok elkényeztetve. Sőt néha azt kell hinnem, hogy egyáltalában nem vagyok. Vagy élet ez az enyém ? Ha igen, ugy mondhatom, egész más fogalmaim voltak róla. Szegény álmaim, szegény ábrándjaim . . . Elhallgatott. A férje unszolta. — Csak folytasd! Mi történt szegényekkel ? Az asszony keserűen mosolygott. — Semmi. Hisz tudom azt tn, hogy amit mondok, az neked kész nevetség, de hát mit tehetek róla, hogy engem oly ostobának teremtett az Isten. De itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat. Megint csak azt kell mondanom A férj ideges lett. — De miből következteted ezt ? te nem szeretsz engem. — Ne idegeskedj, — folytatta szomorúan az asszony. — Te azt kérdezted tőlem, miből következtetem, hogy nem szeretsz; én azt kérdezem tőled, mivel bizonyítottad be és mivel bizonyítod, hogy szeretsz. Jó férj vagy : ezt elismerem. Derék, gyöngéd és udvarias. Jó. Ez mind igen szép dolog, de hát ez volna minden ? Ez a szei relem egész tartalma?, Ez az egész, amit. ' egy szerető feleség az urától várhat és | megkívánhat ? Mivel bizonyítottad be, hogy. drágább vagyok neked az egész miudenj ségnél ? — Azzal, hogy feleségül vettelek. — Nagy sor. Egyszer feketébe csaptad magadat és azt hiszem, egy kicsikét meg voltál hatva, de ezt már nem tudom biztosan. A papa azt mondta, hogy — igen a mama azt mondta, hogy — igen, és én is azt mondtam, hogy — igen. Ennyi volt az egesz. — Hát mit tehettem volna még? Nem szolgálhattam érted hét esztendeig, mint Jákob, mikor nem kívánták tőlem. — Igaz ; hát mit is kívántak értem ? De jó ; még azt se tagadom, hogy boldog voltam egy ideig. Néha ugyan hiányzott valami, nem tudom, hogy mi, de amit naOn jó kávét inni? rj a a Akkor va^yen csakis ái w O ö Kapható Pápán minden jobb ftisrerüzletben. Ára kgr.-k int 4 karon a.