Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-30 / 44. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mtmmmm fbiüybs. H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R sVI i N könyvkereskedesében. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. A szegénységi bizonyítványokról, Ha jól emlékszem az augusztusi városi közgyűlésen a költségvetés tárgyalása során szó esett a szegénységi bizonyítványokról, melyek iskola ügyben a városi hatóság által kiadatnak. Annak idején a helyszínén megadta a felszólalásra nyomban a választ, a közgyűlésen elnöklő polgármester. Azóta ugy tudom egyik hitfelekezet iskolaszéki ülésében is szóba kerültek ezek az ingyenes oktatásban való részeltetést czélzó szomorú írások. Sajnálatra méltó tény az, hogy nálunk ugyancsak nagyon sok szülő veszi igénybe a szegénységi bizonyítvány nyújtotta kedvezményt. — I)e legszomorúbb ebben az a körülmény, hogy a lakosság jelentékeny része ilyenre szorul. Egy alkalommal az a kérdés merült föl, hogy miképpen van az, hogy Pápán sok a halál eset de kevés a hagyaték ? A szegénységi bizonyítványok terjedelmes iratcsomója megadta a kérdésre a feleletet. Ámde ha valaki azt a kérdést vetné föl, honnan van az, hogy a lakosság egy jelentékeny része szegénységi bizonyítványra szorul ? Ezt a kérdést már nem lehetne egy iratcsomóval agyonfelelni, hanem erre a czélra órát kellene felállítani, melynek mutatója kőrútjában mindig más és más mozzonatokat jelezne. Próbáljuk meg hát e kérdést némileg megvilágítani. Előre bocsátom, távol áll tőlem minden szándék, hogy egyeseknek, csoportoknak vagy osztályoknak kellemetlen legyek, csak a szerkesztőség által reám ruházott újságírói tisztemnek kívánok eleget tenni, midőn rámutatok azon pontokra, a melyeken halandók vagyunk. Meggyőződésem szerint amelyhez évek hosszú során tett megfigyelés utján szerzett tapasztalatok révén jutottam, javarészt és első sorban az u. n. jóléti mozgalmak azok, amelyek a lakosság egy részének elszegényedését okozzák. Furcsán hangzik az bizonyos, és alig képzelhető el, hogy a jóléti mozgalmak és a tömeges elszegé nyedés egy vonalba kerülhetnek. Pedig hát igy van. Hajdanában az emberek nyugodtan éltek — de megéltek a maguk emberségéből ; volt jólét de nem volt o^ TÁRCZA. PROBLÉMA. Arról volt szó a társaságban, hogy a legbecsületesebb ember is juthat olyan helyzetbe, mikor fölébred benne a gyilkossági ösztön. — Ilyet ne tessek állítani, — mondta öreg barátunk, a nyugalmazott táblai biró. 0 csak jobban tudja. Huszonöt év óta mindig bűnügyekben itélt. Akiben megvan a gonosz tett ösztöne, abból kitör alkalomadtán, de az alkalom nem szüli az ösztönt. Megszólalt egy ezüsthajú matróna, egy kedves, szelíd öreg asszonyság : — Elmondok én egy történetet. Egy jó barátnémmal történt mesj. Már régen. Nagyon régen. Odahallgattunk, mig ő elmesélte a történetet, az ő csöndes, kissé buskomoly hangján : — Möndom, hogy nagyon régen volt. Az a jóbarátném még akkor fiatal asszony volt, de már három gyereknek az anyja s éppen akkor nagyon rossz körülmények között élt. Az ura eltékozolta minden vagyonukat. A magáét is, a feleségéét is. Mert az aszszonynak is volt egy kis vagyona. Addig jó módban éltek ; most, hogy mindenük árverésre jutott, behúzódtak a fővárosba. Oda, ahová minden tönkrejutott család behúzódik. Hátha ott meg tudnának élni valahogy ? Ahol annyi sok szegény ember megél, majd csak megélhetnek ők is. A férfi keres valami hivatalt. — Ne félj, — biztatta az asszony, mert látta, bogy bátorításra van szüksége, nagyon csüggedt, — én is segitek. Jól tudott zongorázni az asszony; gondolta, hogy leczkéket fog adni. Némelyik szép pénzt keres avval. Hát neki is akadtak tanítványai. Eleinte csak egy-kettő, később több s ha az urának is lett volna valami keresete, megélhettek volna, már amennyire ilyen szegény emberek megélhetnek, elég tisztességesen. De az a szerencsétlen ember nem birt leszokni sem az uraskodásról, sem a kártyáról. Es most már nekiadta magát az ivásnak is. Egész éjszakákon át dorbézolt mindenféle korhelynéppel s reggel ittasan, tántorogva vetődött haza. Eleinte kapott egy kis hivatalt majd mozgalom, ma van mozgalom de nincsen jólét. Tele vagyunk elvekkel, szak- és osztályszervezetekkel. Az időnket elfecseréljük a folytonos agitációkkal, saját külön elveink, nézetünk, meggyőződésünknek ember és polgártársainkba való belebeszélésével," népköz- választmányi- és egyéb bizottsági gyűlésekkel, szűkebb és tágabb körű értekezletekkel, az ezekkel többnyire vele járó áldomásokkal czéczókkal úgyannyira, hogy megfeledkezünk a magunk rendes foglalkozásáról, a kötelességekről, melyekkel házunknak, otthonunknak, családunknak tartozunk. Hogy önmagunk és családunk eltartásának létfeltételét képező rendes foglalkozásunkat elhanyagoljuk, annak természetszerűleg nem lehet más folyománya mint a koldusbot és az alamizsna. Elődeink még csak három esztendős turmusokban élték át egy-egy követválasztás izgalmait, manapság ugy élünk, mintha mindennap egy-egy képviselőválasztás lenne, majd itt, majd amott hangzik fel egy-egy lelkes éljen é-s a dolog vége aztán az, hogy a ki a tömegben legtöbbször itt, majd ott; de nem tűrték meg sehol, vagy ő hagyta ott az állását. Neki ne piszkáljanak az orra alatt holmi semmiháziak. Nem volt maradása sehol. Henczegett, kötekedett a följebbvalóival s amikor sokat ivott, botrányokat csinált. Igy jutott mindig lejebb. De nem akarta elismerni hibáját, szidta az embereket, a sorsot, balvégzetét, mely mindennek oka. Utoljára már a feleségét is. Ha ez nem volna a nyakán, meg a három gyerek, most kedvére élhetne, elvehetne valami gazdag leányt, ur lehetne megint. A szegény asszony türelmesen hallgatta kifakadásait. Szerelemből ment férjhez s csodálatos érzés volt az, mely még most is hozzá kötötte ehhez az elzüllött emberhez. Dolgozott, fáradott volna érte szívesen, csak megmenthesse attól az örvénytől, melybe, remegve látta, mint sülyed naprólnapra jobban. A szegény asszony nem tudott segíteni ezen az állapoton. Ha nem akart pénzt adni a korhely urának, vagy ha nem birt, mert már nem volt miből adni, olyankor dühös lett a férfi, fenyegetőzött, hogy egyszer mindnyájukat elpusztítja. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedüli elismert kellemes izü természetes hashajtószer. 1