Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-23 / 43. szám

XIV. évfolyam. Pápa, t904< október 23. 413. szám. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. A holnapi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete a holnapi napon közgyűlésre gyül egybe, amelyen számos városunk érdekeit nagyon is érintő ügyek várnak elintézésre és igy bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, amidőn a fontosabb kérdésekhez idejekorán hozzá szólunk és erre a képviselők figyelmét különösen felhívjuk. A tárgysorozat egyik legfontosabb kérdése a sertéspiac áthelyezése. Köztudomásu dolog, hogy egy ministeri rendelet értelmében sertéspiacunknak, minthogy az állategészségügyi követelményeknek nem felel meg, áthelyezése követeltetik. Ez érdemben már egy ízben a képviselőtestület akként intézkedett, hogy megbízta a városi mérnököt a Korona vendéglő és hozzátartozó kert és térnek kimérésére, mely utasításnak a mérnök eleget is tett, de mint konstatálva lett ezen terület nem elegendő a sertéspiac befogadására. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : Ezen körülményt tekintetbe véve az állandó választmány — mint a közgyűlés előkészítő bizottsága kényszerhelyzetből kifolyólag azon javaslattal él, hogy tekintettel arra, miszerint a sertésvásár jelenlegi helyen meg nem tartható, ugyszinte mivel a Korona tér szük voltánál fogva figyelembe nem jöhet, a heti és orszá gos sertéspiacot az országos vásártérre helyeztessék. Kényszerhelyzetből mondjuk, mert tényleg a javaslat csak a rendeletet kívánja respektálni, melyet koncedálnunk kell. Sajnos, hogy városunkban nem található oly belterület, mely által a közérdek és magánérdek összeegyezhetők volnának. Elvitázhatatlan tény ugyanis, hogy a magánérdekek, melyek a közérdekkel is találkoztak határozottan azt követelnék, hogy a sertéspiacok a város belterületén legyenek megtarthatók és ennek áthelyezésével ugy az egyes iparosok valamint kereskedők sérelmet látnak és ép ez okból ezen javasolt áthelyezést HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. mi csak ideiglenes állapotnak tarthatjuk. Elvárjuk ugyancsak a képviselőtestülettől, hogy ezen áthelyezést szinte ideiglenes állapotnak és kényszerhelyzetnek tudja be és utasitandónak véljük a városi tanácsot, hogy minden lehetőt elkövessen arra nézve, hogy egy alkalmas területet keressen a sertéspiac részére, mely lakosságunk érdekeivel összeegyeztethető legyen. Ugyancsak napirendre kerül a városi mérnök nyugdíjaztatása. A városi mérnök ugyanis 1905. évi január hó 1-től kezdve nyugdíjaztatását kéri, melyet az állandó választmány tudomásul vett azzal, hogy a városi tanács utasittassék, miszerint a mérnöki állás betöltésére —- a városi tanács javaslatával szemben, mely ezen állás betöltéset március hóig elodázni kívánta — azonnali pályázat hirdettessék. Teljesen egyetértünk ezen javaslattal és ezt szükségtelennek is O^ TÁRCZA. A gróf leleplezett szelleme. A komor, zord telet fölváltotta a vidám, ifjú tavasz. A napsugár enyhe meleggel sütött alá a kék égről, melyben legkisebb felhőcske sem úszott. A kis madarak vidáman daloltak; a szántó-vető ember kint szorgoskodott a mezőn; a fák fehér „menyasszonyfátylat" vettek magukra ; a kis méhek boldogan zümmögtek és szorgalmasan látogatták a virágokat . . . Itt volt az én évszakom. Hiszen alig vártam már, hogy elmúljon a tél, ami nekem — nőtlen ember lévén — nem sok kellemes napot nyújtott. No de mégis csak elmúlt. Pünkösd után megkezdtem kirándulásaimat. Különösen szerettem s még most is szeretek vadregényes bérezek, fenyvesekkel borított hegyek, kiálló sziklák közt bolyongni. Mondom, pünkösd elmúlt, midőn elindultam, hogy egy kisebbszabásu kirándulást tegyek. Kis csomagomat, mely vázlatkönyvemet s a legszükségesebb rajzeszközöket (mellesleg mondva, utamban különös élvezettel készit'ek vázlatokat) és írószereket tartalmazott, meg kis táskámat, melyben élelmiszer és egy bütykös volt, nyakig töltve azzal a vidámító „hegyiévei", könnyedén vittem magammal ... Már egy órája lehetett, mióta ide-oda járkáltam bent az erdőben. A duslombu fák némi árnyékot nyújtottak a nap perzselő melege ellen. Kavicsos mederben, számtalan kanyarulatot téve, sziklákon, fatörzseken megtörve, kristálytiszta, átlátszóvizü kis patak andalító csobogással csörtetett előre. Az erdő csendes volt, méla csendjét csak a madarak éneke, rigó fütyölése, a távol legelésző tehéncsorda kolompolása, melybe néha-néha édes-bus furulyahang vegyült, meg a kis patak vidám csörgése zavarta me£. Flmerengve, gondolatimba mélyedve haladtam tova. A nap már leáldozófélben volt. Észre sem vettem, hogy ismeretlen helyre jutottam. Bármerre néztem magam körül, bizony azt kellett tapasztalnom, hogy ezen a vidéken még nem jártam. Már mindegy, gondoltam magamban, majd csak kijutok innen valahogy. De ahelyett, hogy kimentem volna, még inkább beljebb mentem az erdőbe. A kolompolás mind közelebb hallatszott. Én mentem előre, s pár perez múlva gyönyörű tisztás tárult szemeim elé, melyen a tehéncsorda legelt. — 'esés jó estét! kívántam az öreg csordásnak, ki szívesen fogadta azt és odaszólt a kutyának, mely heves csaholással szaladt felém: „Csiba, Bandi!" — mire az farkcsóválva futott gazdájához s lábainál békésen foglalt helyet. Beszédbe ereszkedtem a csordással, ki kérésemre megígérte, hogy szívesen kivezet innen. A nap már leáldozott. A csorda a bojtárokkal hazaindult; mi pedig — és a csordás, meg Bandi, ki nem akart gazdájától elmaradni — a kis patak mentén indultunk el. Az est beállt. — Látja ön uram azt a kis fénylő pontot, — mondá kis idő múlva a csordás és kezével jobbra mutatott. — Igen, látom, — feleltem neki. — Tudja uram, az ott egy túlvilági szellem, ki elveszett leányát keresi. Erről tudok e^y történetet, — ha akarja, elmondom. Helybenhagyólag bólintottam fejemmel, mire ő a következőket mesélte el: FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ === az egyedüli elismert kellemes izü természetes tiashajtószer. ===