Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-02 / 40. szám

Hardy János nórápi rkath. tanító 540 koro­nával, Hetessy Lajos mezőlaki ev. ref. ta­nító 800 korona évi nyugdíj összeggel. Augusztus hó folyamán megjelentem Almádiban, az uj állami elemi iskola fel­avatásának ünnepségén ; Devecserben ahol az iparos tanonc iskolai felügyelő bizottság ülésén résztvettem, Kislődön, a hol az épí­tés alatt álló ovodát néztem meg, Városlő­dön, az ovoda nyári ünnepségén, Iharkuton a hol a községi iskolai tanítói választason elnököltem és 2-szer Pápán, a hol 1 izben az irgalmas nővérek épülő télben levő is­kolahelyiségi bővítéseket tekintettem meg, 2-od izben pedig a hó végén az izraelita polgári fiu iskolánál tartott magán vizsgá­latokon elnököltem. Az almádi iskolának felavatása f. évi augusztus 14-én ugy a községbeliek, mint a fürdőközönség impozáns jelenlétében ment végbe; megjelent az ünnepségen a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur képviseletében Kacskovich Mihály mi­niszteri osztálytanácsos ur és mélyen tisz­telt főispán urunk is, ki az állami elemi iskolai gondnokság tagjait á helyszínen ki­nevezte ; névszerint dr. Ováry Ferenc tag­tarsunkat elnökké, továbbá Nagy Pétert, Steuerlein Józsefet és Duda Ferencet gondnoksági tagokká. Augusztus hó folyamán köriratot me­nesztettem az elemi iskolák hatóságaihoz, hogy havonkint kétszer értesítsenek az iskolába járás szorításának mi képen való foganatosításáról, továbbá a nyári hónapok­ban esetleg behozandó reggeli és délelőtti tanitás, a tankönyvek, tantervek órarend és a tanitás tárgyainak kezelése, az ismétlő iskola rendszeresítése, az iskolai egészség­ügyi rengtartás s az iskolák tisztántartása 1 árgyában. Hangsúlyoztam : bogy ugy a minden­napi, mint az ismétlő iskolai oktatás egy­ezerre kezdendő meg szeptember elejével. Minden iskola tanítói asztalán legyen meg mindazon tankönyveknek egy-egy példánya, melyekből a tanulók is tanulnak s a tanító oktat. Meglegyen minden iskola tanítói asz­talán a magyar népiskola tanterve, feleke­zeti iskoláknál az egyházi főhatóság által jóváhagyott tanterv is. Ki legyen függesztve minden iskolá­ban a mindennapi és ismétlő iskola tan­és óraterve, meg az iskolaszéki elnök által is alá legyen írva. Az ismétlő iskolára három fontos tekintetből kell az eddiginél nagyobb gon­dot fordítani: Először a vallás-erkölcsi szempontból, mert nagy előny az, hogy a mindennapi iskola G éven felül még teljes 3 évig van a serdülő ifjúság a lelkész és tanító kezei alatt. Másodszor a hazafias nevelés szem­pontjából, midőn a magyar beszéd gyakor­lására, a magyar szellem ápolására és fej­lesztésére még 3 éven át van alkalmunk és módunk. Harmadszor az ismétlő, továbbképző és kivált a gazdasági irányú oktatások szempontjából; az ismétlő iskolának a gaz­dasági irányú beosztására részletes tervet és javaslatot is küldöttem iskoláimnak. Hangsúlyoztam kivált az iskoláknak tisztántartását s az iskolai egészségügyet, nevezetesen : hogy a naponkénti seprésnek, havonkénti súrolások, a padok lemosásá­nak, a tanév eleji és év közben való hus­véttáji nagy tisztogatásoknak, végre a téli fűtésnek s igy az iskolaszolgának költségei évenkint az iskola költségvetésében előirá­nyozandók ; az iskola közintézet lévén, a közigazgatási hatóságok figyelemmel lesznek arra, hogy a köztisztaság és közegészség­követelményeinek rendőrhatóságilag is ér­vény szereztessék. Meg nem engedhető falun a fütőfának a tanulók által való iskolába hozatala, de kivált az iskolának a minden felügyelet és vezetés nélkül egészen magukra hagyatott tanulók által való seprése ; továbbá a tan­köteles koruaknak a korcsmahelyiségekben és mulatókertekben s azok közelében való tartózkodása; e tekintetben felhívtam az iskolai hatóságok figyelmét a Veszprém­vármegye törvényhatósága által kiadott erre vonatkozó szabályrendeletre. Egyébiránt jelentem, hogy a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium Rónai Károly ajkai tanítót kinevezte az almádi állami elemi népiskolához tanítóvá, ki a hív. esküt augusztus 31-én előttem letette. Egyéb személyváltozás a tankerület állami elemi, polgári és felső kereskedelmi tan­intézeteiben az idén nem fordult elő. Örömmel és megelégedéssel emiithe­tem fel a pápai állami tanítóképző intézet tanárainak szakirodalmi ujabbi munkásságát, amennyiben Sarudy Ottó tanár dal-könyvet szerkesztett a következő cinimel: „Száz magyar férfikar, népénekkarok, tanítók és tanítójelöltek számára", és Ligárth Mihály tanár magyar nyelvképző könyvet irt e cimen: „Vezérkönyv a magyar-nyelvtan tanításához az elemi iskolák 1—VI. osztá­lyai számára". Ingyen tankönyvekben való részeltetés végett felterjesztettem a heredi ihász— marczaltői államig a gyertyánkuti, pénzes­kuti, somhegyi és vinári községi iskolákba járó szegény tanulók kimutatásait. Az iparostanoncok összeírását eddig beküldötték a veszprémi és pápai polgár­mesterek és a zirczi főszolgabíró. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium Veszprémben fokozatosan fel­állítandó állami óvodának a szervezését kimondotta, az arra vonatkozó tárgyalások ez év végéig befejezendők. A iskolai jótékonyság terén hálás szivvel említem fel dr. Óváry Ferenc tag­társunkat, ki az almádi iskola számára 823 • ölnyi telket 2500 kor. értékben volt képes ajándékozni. Átvizsgáltam az augusztus hóban be­érkezett herendi, sári és vinári állami, illetve községi iskolai órarendeket; felter­jesztettem a nagyvázsonyi uradalom abbeli ajánlatát, melylyelaz úgynevezett „Todeskó" alapítványi iskolaházat 4 tanteremmel és beltelkekkel átadja az államnak azon feltétel alatt, ha a közoktatásügyi kormány Nagy­vázsonyban mind a 4 felekezet iskoláit egyesíti s egységes állami elemi iskolát állit fel. Nyugdíjba helyezvék augusztus hó fo­lyama a'att: Csapó Mária tüskevári rkath. tanító öz\ egy 308 koronával, Lakner Oci­lia lepsényi tanító özvegy 3S4 koronaval, Mészáros Jánosné lepsényi ev. ref. tanító fejem is fáj, meg is vagyok hülye, örülök, hogy itthon lehetek, az én édes kis felesé­gemmel. Az édes kis feleség a falakat nézte, a ialak azonban szintén arczátlanul viselték magukat. Nem dőltek össze. Már erre csak a jéghideg nyugalom lehetett a válasz. Rá­sziszegett az urára: — Szóval nem jösz? — Persze, hogy nem megyünk. — De én igen! — sikította Terka asszony és rohant az ajtó felé. Az ura eléje ugrott. — Csak nem mégy egyedül!? — Eressz! A fiskális hirtelen kiugrott, a kulcs kívülről egyet fordult és Terka asszony — fogoly volt. A drámai jelenetet nagy csönd követte. A férfinak dobogott a szive. Izgatott, dühös, ijedt és büszke volt. Föl és alá járt, a torkát fojtogatta valami, azután levetette magát a pamlagra és sokáig némán hevert, Eltelt egy óra. Olasz egyszerre heve­sen pattant föl, a szép fogoly szobája felé ment és kopogott. Semmi válasz. — Terka! — szólt be halkan, meleg hangon. Semmi felelet. Olasz fordított egyet a kulcson. Az ajtó fölpattant és az asszony mint a villám röppent ki a szobából. Futott lelketlenül — ki a házból. Olasz szédülő fejjel, lassan követte. Az öregek — ők nem voltak kíván­csiak a tenoristára. éppen teánál ültek, mikor Terka asszony .a gyönyörű esti toa­lettben egyszerre berontott. A menyecske nem tudott szólni, csak a két fehérkeztyüs karját emelgette, mintka el akarna röpülni. Azután egy székbe roskadt és azt tette, amit nagyon ritkán egész életében — el­kezdett keservesen zokogni. Olasz, mikor látta, hogy a felesége hova menekült, visszafordult és ődöngve tartott hazafelé. — Erős voltam . . . nagyon erős voltam, — mormogta és majdnem elfakadt sirva. III. Másnap délután öt órakor Terka asz­szony a verandán ült, ugyanabban a nagy bőrszékben és körülbelül ugyanabban a helyzetben, amelyikben nyolez hónappal ezelőtt kiböjtölte magának az urát. A menyecskén az anyja pongyolája volt — nem üldögélhetett otthon kivágott selyem­ruhában, ahogy elszaladt, — az arcza sá­padt volt, mint ama nagy bojt idején és beesett szemének tekintete nyugtalanul fürkészett valamit. A mama kötögetett, Makláry bácsi meg rettenetesen pipázott, ami nála mindig a lelki káborgás jele volt. Kelletlen, hosszú csend . volt. Mintha álomból riadt volna föl valamennyi, mikor az üvegajtó egyszerre megnyílt és belépett Olasz Sándor. A köszöntésére Makláry bácsi kikapta a szájából a pipát, Terka asszony mintha megrémült volna, de nem mozdult. Makláryné azonban fölugrott. Olasz állva maradt az ajtóban, onnan szólt az anyósához : — No, hál 1 Istennek, hiszen már nem beteg ! Makláryné rámeredt, értetlenül és boszusan mondta : — Megbolondult? — Nem bolondultam meg, csak követ­keztettem. Ha a feleségem este elrohan hazulról és itt marad egész éjjel, egész nap, ennek csak egy oka lehet; hogy az anyja beteg. Ezt mondtam a cselédeknek is. De ha a kedves mama, hála Istennek már egészséges, akkor gyere haza, Terka. Terka asszony valóságos csodálattal bámulta az urát. Annyira zavarba jött, h°gy — önkénytelenül fölállt. Makláryné csak a lányát nézte. Hogy ez a konok, durezás, elkényeztetett gyermek csak áll némán, majdnem megtörve és nincs egy szava. Olasz valamivel nyugodtabban foly­tatta : — Hazudnom kellett, hogy ne viszo­nozzam hasonlóval, amit velem tettél. De most már gyere haza ... a cselédség miatt . . . — A cselédség miatt . . . Csak a cselédség miatt . . . — Na, meg magam miatt. Elég volt, hogy ma egyedül ebédeltem, egyedül va­csora zzam is? Durezás Kata észre sem vette, mikor a karja az ura. karja alá csúszott. Maklá­ryné a. bámulattól alig tudta kidadogni: — Terka. te mégy? — Ha Sándor mondja. Csak nem hagyhatom magára az uramat. Mikor indultak, az öreg ur boldogan súgta oda a vejének: — Nagyszerű gyerek vagy; én is ilyen voltam fiatal koromban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom