Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-02 / 40. szám

özvegy 543 koronával és Berky József szt.gáli ev. ref. tanító évi 1240 koronával. Állami segélyben, tanító fizetés kiegészítés címén részesült uj iskola volt: Jásd 400 koronával. Végül jelentem, hogy a pápai államitanitóképző intézetbe l

(J04/'5-ik tanévben felveendő növendékekre vonatkozó igazgató tanácsi javaslatot a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium jóváhagyta. Színészet Pápán. Micsey P. György színtársulata pénteken fejezte be a négy heti őszi évadot városunkban és tegnap már Szombathelyen kezdte meg „Hajdúk hadnagya" operettel hat hétre terjedő színiévadot. Mi már több ízben kifejtettük nézetünket a társulat felől s igy szükségtelennek tartjuk ezt újólag megtenni, különben is a közönség meggyőződött, hogy a színtársulat méltó pártolást érdemelt és abban teljes mértékben részök volt. Micsey igazgató szívélyes szavakban búcsúzott el városunkból, hálás köszönetét nyilvánítva a tanúsított pártfogásáért és a viszontlátás reményében további jóindulatába ajánlotta ugy magát mint társulatát. Nekünk sines okunk máskép tőle búcsúzni és kívánjuk neki, hogy addig is mig tavasszal ígért teljes téli társulatával és honvédzenekarral újra üdvözölhetjük színtársulatával együtt körünkbe, tartson meg bennünket kedves emlékezetébe. Tehát a szíves viszontlátásra ! A lefolyt előadásokról szóló referádánkat adjuk a következőkben: Szombaton premierként ment „Makrancos hölgyek" operette igen sikerült előadásban telt ház előtt. Az est kimagasló alakja Ráthonyi Stefii volt, ki bájos énekével és játékával zajos elismerést nyert. Jóizü humorral és derültséget keltő hatással játszta Mátray a hadvezér ugyszinte Virágh a tisztiszolga szérepet. Gergely fess főhadnagy volt de gyenge kaliberű énekes bonvivánt volt. Rendkívüli hercig volt Jakabffy Amoir szerepében. A többi szereplők Haraszthy Mici, Déry Géza, Szigethy, Papp. Nagy Mari és Torday Etel jó ensemlét nyújtottak. Vasárnap délután „Doktorkisasszonyok" nagy közönséget vonzottak a színházba és a darab mulattató jelenetei eléggé szórakoztatták a közönséget, mely tapsokban nem fukarkodott. Kiérdemelt tapsot nyert Rózsahegyi Sárika, Mátray, Jakabffy Jolán, Nagy Mari, Ráthonyi Stefii és Haraszthy Mici. Este premierként „Menyecskék" került színre Micseyné felléptével, kit közönségünk egész estén át tapsokkal tüntetett ki, melyeket mint tűzről pattant biróné kiválóan megérdemelt. Haraszti Mici érzésteljes játéka nagy hatást keltett a második részletben. Mátray a harmadik részben általános derültségben tartotta a közönságet. A többi szereplők : Nagy Mari, Illés Magda, Gergely, Papp, Szigethy kifogástalan jók voltak. Hétfőn „Kis szökevény" kedves melodiáju operette került előadásra. Az előadás vontatottan ment és a szép énekszámok, főleg a férfiaknál nem jutottak érvényre. Ami dicséretet érdemel, az Ráthonyi Stefi temperamentumos játékát és Jakabffy Jolán hercig és graciozus táncát illeti. Gergely szép énekszámait nem hallottuk, szerepét pedig teljesen elejtette. Szigethy igen ügyesen játszta Flipper szerepét, de énekszámaival nem tudott hatást kelteni. Kedden közönségünk dédelgetett kedvencének, Haraszti Micinek jutalomjátékául „Házi béke" vígjáték, kerekded előadásban ment. Közönségünk kedvencének azzal igazolta magát, h ry nemcsak szép számmal jelent meg ' aiumjátékára, de egész estén át tűnt'..^ ovációkban részesítette őt, melyet méltán kiérdemelt művészi játékával. Ugyancsak kijutott a tapsból Benedek Gyulának, ki kabinetalakitást nyújtott Brunois szerepében. Az előadás sikerét szép összjátékkal emelték Benedekné, Vári és Virágh, kik egyes jelenetekben kiváló sikereket értek el. Szerdán délután ifjúsági előadásul „Trónkereső" tragédiát igen sikerült előadásban láttuk. Vári mint kezdő színész Boris szerepét nagy tudással játszta. Haraszthy Mici a bán leányát játszta és egyes jeleneteiben nagy hatást ért el. Ugyanezt i mondhatjuk Benedeknéröl, ki az özvegy királyné szenvedéseit érzéssel tolmácsolta. Illés Magda nem tudott megmérkőzni nehéz szerepével. Este „A kis kofa" gyér közönség I előtt játszódott le ; de különben . a darab nem érdemel nagyobb közönséget. Lehet, hogy mint kiallitásos darab a fővárosban ért el néhány előadást, de a vidéken, ahol erre nem költenék és csak a darab irodalmi értékének kell vonzóiag hatni, ugy teljesen [ indokolt a közönségnek a darab iránti köi zönye. A szereplők, főleg Ráthonyi. Mátray, ; Virágh, Déry Giza és Szigethy Andor minI den lehetőt elkövettek a közönség érdeklődését felkelteni, de minden igyekezetök j sikertelen volt. Jöttek, mentek, Összefügges; telen jelenetek egész halmazát láttuk, de ; mindezek hatástalanok voltak. Csütörtökön reprisként gyönyörködtünk „Cyrano de Bergerac" előadásában, melyben Benedek újra ragyogtatta művészi tehetségét. Ujat róla nem mondhatunk, ha csak azt ném, hogy a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönségnek sokkal precízebb előadásban volt része. Ujat Haraszthy Miéiről sem mondhatunk, ki csak fokozta bennünk róla megirt véleményünket ebben a szerepben és ezt közönségünk is elismerte azzal, hogy ugy nyilt jelenetekben, valamint felvonások végén Benedekkel együtt zajos tapsokat és kihívásokat nyert. Pénteken az idény utolsó előadása és egyszersmind Benedek Gyula jutalomjátéka volt, mely alkalommal ..Felesleges férjek" vígjáték került előadásra. A darab képtelenebbnél képtelenebb jelenetekkel van telve- és néhány ötleten és komikumon kivül alig produkál valamit. Dacára ennek a jutalmazott Benedek nem panaszkodhatik, mert a színház nézőtere zsúfolásig megtelt és Réz Pál kabinetalakitásáért zajos tapsokat nyert. Dicsérőleg kell megemlékeznünk Torday Ételről, kit sajnos alig volt alkalmunk szerepkörében látnunk, pedig mint társalgási színésznő kiváló tehetséget árult el. Benedekné a vén kisasszony szerepében kitűnő komikának bizonyult. Haraszthy Mici a tőle megszokott kedvességgel játszta Irén szerepét. Rózsahegyi sikkes szobaleány volt. Vári, Gergely és Virágh, ugyszinte Szigethi az előadás keretébe teljesen beváltak. KARCZOLÁT Sb .TXLTXX-b Finita la komédia ! Rossz vicc, — fogják sokan mondani, de mindegy : „már én csak ilyen vagyok" és a szokás hatalma alatt állok, midőn ezt a jelszót használom, Ezen jelszót örökségnek tekintem és remélem, nem veszik tőlem rossz néven, ha ezzel egy-egy sziniévad befejezésének hattyúdalát jelzem a krónika részére. Évrőlévre egyforma e nóta szövege, csupán néha-néha a melódiában van csekély változás. Színtársulatunk távozásánál, jobban mondva búcsúztatójánál gyenge melódia járta azokhoz a szép motívumokhoz képest, melyek évekkel ezelőtt hagyományos szokáshoz híven lettek rögtönözve és a viszontlátás reményében rendezve és lejátszva. Volt szó róla, hogy hivatalos „bucsu" lesz tartva, de közbejött akadályok miatt elmaradt, amennyiben a színtársulat tagjai részletekben távoztak városunkból és a kölcsönös érzelmek nem tudtak kellőleg koncentrálódni s igy jóllehet a „hivatalos" színezet elmaradt ugyan, de azért egyes részletek mintegy szűkebb családi jelleggel felruházott tormában megtartattak. Eltekintve a részletektől, határozottan állithatom, hogy ily „szívélyes" búcsúzás ritkán volt tapasztalható. Csodálatos a dologban csak az, hogy ez a megnyilatkozása a közös tiszteletnek az utolsó napok erós kibontakozása volt. A „titkos érzés" hatása alatt ragadták meg egyesek az alkalmat a bucsu utolsó pillanatáben és a viszontlátás szép reményében fejezték ki egymásnak a vonzalmat és ragaszkkodást. Mint minden évben ugy ez a\ alommal is a Hungária éttermében kellett volna a végjeleneteknek lejátszódnia, ahol a „törzsvendégek" meg is jelentek, kik az idény alatt részint illetékes voltuknál fogva szemtől-szembe, részint asztaltávban „szemezve" jelezték a szinészet iránti rokonszenvet, de mint jeleztem a társulat nagy része már az előző napon távozott városunkból és csak azok maradtak, kik az utolsó előadáson szerepeltek. Ezek megjelentek ugyan, de ez a bucsu teljesen zártkörű jelleggel volt felruházva. A vasúti jelenetek ez alkalommal sem maradtak el, ahol az összes szereplők, önjelöltek és titkos imádók megjelentek, hogy a búcsúzás perceiben részt vegyenek. A diákság is véletlenségből hozzájutott kedvenceinek bucsuzására, amennyire a sors ép akkor tanulmányutat jelölt ki részükre és egy vonaton utazhattak velők és az utolsó éljent ők adhatták meg a színtársulatnak. A vonatba való elhelyezés és bucsu a kellő szigorítás mellett folyt le. Ekkor lettek meg röviden a további fejlemények megbeszélve és annyit elárulhatok, hogy ugy a távozók mint kísérők az ígéretekben nem voltak fukarok. Kendőlobogtatás, éljenzés és kasírozott csókhintés közben robogott el a vonat a pályaudvarból és az utolsó szót melyet a vonat dübörgésétől még kivehettem, az volt, hogy : A mielőbbi viszontlátásra Szombathelyen ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sokat akar, mint a szarka. Az hirlik, hogy Pápa városában a villamos és telefon drótvezeték egymásra folyton szikrát vet. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk mai beszámolójára sokan lesnek. Az hirlik, hogy a polgármester képviselőnk beszámolójára elutazott. Az hírlik, hogy a rendőrség már elkészült az illem—vizsgára. Az hirlik, hogy Micsey színigazgató elmendhatja magáról, hogy burokba született. Az hirlik, hogy Micsey színtársulata Pápán jövedelmezett. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja erőltetett könnyekkel búcsúzott el városunkból. Az hirlik, hogy a darutollas legények fejüket vesztették. Az hirlik, hogy a libatollas legények a színtársulat tagjait csak szagolták. Az hirlik, hogy az esteli korzón több elévült jegyesekről beszélnek. Az hirlik, hogy a „Felesleges férjek" előadásán tényleg sok „felesleg" volt. Az hírlik, hogy a „Pápai Közlöny" szerkesztője a színtársulatnak „kellékese" volt.