Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-10-02 / 40. szám

Pápa, 1904. október 2. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Örökös tervezgetések. Jóllehet jelenleg közügyeinkben szélcsend uralkodik, mindazonáltal egy bizonyos körülmény kötelességünkké teszi, hogy ébren tartsuk a figyelmet közügyeink iránt, mely sajnos mindig aktuálissá lesz akkor, midőn egy ujabb és ujabb terv megvalósításáról van szó, mely városunk haladását és fejlődését van hivatva előmozdítani. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az érdeklődés'közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdéseket beteges közönynyel és fatalikus nembánomsággal fogadják. Városunkban jelenleg sok terv és üdvös eszme képezi a közbeszéd tárgyát, csatornázás, konzum vágóhíd, Kossuth Lajos utca megnyitás és számos más vitális érdekű közügy megvalósítása van napirenden és dacára ennek, absolute semmi érdeklődést TÁRCZA. ^O Durczás Kata. i. Mikor hire ment, hogy Olasz Sándor eljegyezte Makláry Terkát, Rulinger kapitány né összecsapta a kezét. A szép asszony egészen föl volt háborodva. — Hát hol voltak a barátai! ? — kiáltotta haragosan. Hisz ez valóságos lovagiatlanság, hogy ilyesmit megengednek ! Hisz ez egy roppant egyenlőtlen küzdelem. Oh, ugy sajnálom azt a szegény, védtelen fiút! A barátai szégyelhetik magukat! A kapitányné kifakadásában volt valami igazság. — Olasz Sándor ós Makláry Terka csakugyan nem voltak megfelelő „ellenfelek". A fiskális szelid, csendes szőke legény volt, jogászkorában azt mondotta rá valamelyik cimborája : — Sose láttam még jogászban ilyen filozoptert. Terka ő nagysága ellenben már zsenge ifjúságában bőségesen kiérdemelte a durczás Kata nevet. Ennek az ifjú hölgynek krakéler tempói voltsk és nincs benne kétség, hogy ha fiúnak születik, három párbaja lett voina minden felesztendőben. Makláry bácsi nagyon büszke volt erre a jellemszilárdságra és egyszer el is dicsekedett vele : LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FRIGTHES, nem tapasztalunk ezen városunk létkérdését nagyon is érintő kérdések iránt. Mi az oka ennek ? Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba ? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki a kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdések várnak a megoldásra. Es igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a leg íagyobb energiával vegye kezébe a város jóllétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. Fáradhatlanok vagyunk a tervezgetésekben s mégis, bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik — Én is ilyen voltam ám fiatal koromban! Amire a rossznyelvű Rulingerné azonnal meg is jegyezte : — No, akkor gratulálni kell a néninek az eredményhez. Az Olasz Sándor leszidott barátai különben egy furcsa históriával védekeztek a szép kapitányné előtt. Azt mondták neki, hogy ők nem tehettek semmit a szegény Sándor érdekében, mert a szegény fiút a leány valósággal belekenyszeritetíe ebbe a végzetes dologba. A szőke fiu keveset szokott beszélni, de azért egy bolondot sikerült mondania. A házaséletről volt szó és Olasz Sándor valami ilyesmit mondott: — Aki nem tud ura lenni a feleségének, az nem férfi. Szeretném én azt az asszonyt látni, aki engem dirigáljon ! A társaságban ott volt durczás Kata kisasszony is. Ezekre a szavakra egyszerre fölpattant és a fiatal ember felé fordult: — Nohát, vegyen el engem feleségül! Igy kezdődött volna a dolog. Ez azonban lehet igaz is, nem is. De az már való, hogy Maldáryéknál nem volt sima az ut a kézfogóig. Makláry bácsi mindenáron huszártisztet óhajtott volna vejének, nagy kedvelője volt az öreg ur a hadi virtusoknak, a mama meg legalább is bárót akart. E sokszor kifejezett kívánságokkal szé nben persze Terka se habozott a természetéhez biven kijelenteni, hogy huszárhoz vagy HIFJDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A Fi iVí 1 N könyvkeroskeuesóbcíi. város több haladást produkál a va gyonosodást, forgalmat és a városok modern fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásában mint a mi városunk. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt minden polgár tudja, akinek látköre szélesebb s a mi állapotaink szemlélésében nem homályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatlan gyengeségünk tanújelét adjuk, ha e megbénító lethargiában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. összetett kezekkel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat, s hogyan igyekeznek az érdek láncaival magukhoz kötni a vidéket. Mi pedig ugyanezen idő alatt vitatkozunk, hogy melyik ujitás volna jobb; hónapokon keresztül fogyasztjuk egybáróhoz már csak azért se megy semmi áron és semmi esetre. Olasz Sándorról, az örvényi kántortanító fiáról csakugyan nem lehetett elmondani se az egyiket, se a másikát. Még tán bárónak inkább megjárta volna, mint huszárnak. A mama valósággal föl volt háborodva, annyira, hogy ezt is alig tudta kimondani: — Na, abból ugyan semmise lesz! Még Makláry bácsi is iyen energikusan nyilatkozott: — Persze, hogy — semmise lesz. A leány előre bigygyesztette az alsó ajkát, szinte foghegyről mondta; — Hát nem adtok oda Olasznak? — Nem! — kiáltotta keményen a mama. — Hallod, hogy . . . nem; — erősítette Makláry bácsi. — Jó, — mondta halkan a leány, — hát én meg nem eszem addig, amig belé nem egyeztek. Egy szót se szólt többet. Az üveges verandán kis kerek asztal mellett állt egy mély, nagy bőrszék. Terka — délelőtt tíz óra volt, — bekuporodott ebbe a székbe és nekilátott a bőjtölésnek. f^gyebet se csinált, de ezt lelkiismeretesen csinálta. Az ebédnél semmi kincsért se volt hajlandó asztalhoz ülni, de még a zsöllyéből se kelt föl. Az öregek ennél szomorúbb, ridegebb ebédre nem emlékeztek. Valami nagy étvágya egyiknek se volt. Délután a mama nagy