Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-06-12 / 24. szám
KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Piacunk rendszeres szabályozása. A piaci árak alakulása — nem ujat mondunk, csak régi nemzetgazdasági igazságot ismételünk — a kereslet és kinálat viszonyától függ. Nagyobb kereslet kisebb kínálattal szemben az árak emelkedését vonja maga után, mig ellenben, ha a kinálat nagyobb, mint a kereslet — az árak hanyatlása következik be. Mi nálunk az előbbi eset állott elő. Városunk lakossága ugyanis — részint természetes szaporodás révén, részint pedig számos uj hivatal itteni felállítása, illetve a meglevők kibővítése következtében az utóbbi évek alatt jelentékenyen szaporodott. A fogyasztók számának e növekedésével nem tartott lépést — a kinálat. Ez szülte piacunk drágulását, melynek fokozódására is el lehetünk készülve az ujabbi időben létesült intézményeket ugyszinte nagyobb vasúti összeköttetéseink^ tekintve, a TÁRCZA. Tolonczuton. A pályaudvar előtt megállt a jól ismert zöld tolonczkocsi s a fogházőr kíséretében három csavargó szállt, ki belőle. Az egyik ötvenéves lehetett. Őszbecsavarodó, kuszált hajjal. Beteges, sápadt arczára a börtön levegője rányomta tüdővészes bélyegét. A másik kettő még fiatal suhancz volt alig husz évesek. Sietve mentek keresztül a kíváncsiak tömegén. Az őr egykedvűen követte őket. Az elkülönített szakaszban már könnyebben érezték magukat és mint gyermekek, kik először utaznak vonaton, néma örömmel foglalták el helyeiket. Szótlanul bámulják a sürgő-forgó tömeget, elkábítja őket a zaj, a lárma, a tolató kocsik dübörgése. — Azután hosszat füttyent a vonat s lassú méltósággal indul ki a födött pályaudvarból. Künn, a szabad természet ölén megrészegülten a szabadság szellője által, dagadó érzelmekkel utaznak a csavargók. A végtelen, kalászos rónaságon felejti szemét az öreg. Álmodozva követi az eleltünő városok és falvak egyforma kis állomásait és szemei könynyel telnek meg. A társa zavarta fel merengéséből. Bizalmaskodva a vállára ütött s jókedvűen kérdezte: biztosan bekövetkezendő nagyobb idegen forgalomnál fogva a fogyasztók száma, tehát a kereslet az eddiginél is nagyobb arányban emelkedni fog. Ha tehát már a mai drágaság is kezd tűrhetetlenné válni, annál inkább kell ellenében védőJeg, intézményekkel föllépni; mert a mai helyzetnek rosszabbodására nézve van alapos kilátásunk. Összetett kezekkel, keleti fatalizmussal nem vonhatunk vállat az e cimeni zsebkérdésre. Ha példa legalább Magyarországon és különösen a vidéki városokban nincsen is előttünk, ha mindjárt töretlen uton járva, elsők leszünk is a kezdésben : sajátos viszonyaink parancsolólag rójják reánk e kérdés megoldásával való és pedig mielőbbi komoly foglalkozást. A piaci árak rendszeres szabályozásának lehetőségét — nézetünk szerint — a vásárcsarnok létesítése adja meg. Nagy kiterjedésű és meszszire fekvő vidékek nyersterményeit vozaná ide az árucsarnok, mely a —• Mit busulsz, öreg ? — Nem felelt, mintha nem is hallotta volna. — Tálán nem örülsz ennek a szép világnak, vagy tán jobban szereted a kótert ? A másik is odaszólt: — Félsz talán hazamenni ? — Nem. Mogorván, daczosan felelt, de azért szemét mélyen lesütötte. — Hová való vagy ? — kérdezte kis idő múlva az első. — B—i-ből. — Mi a mesterséged ? Az Öreg büszkén emelte fel a fejét. — Ügyvéd vagyok 1 — Ügyvéd ? 1 — röhögött fel mind a kettő. —- Tedd bolonddá az öregapádat. Az öreg azonban dühösen toppantott a lábával. Ügyvéd voltam hát. — Mit nevettek azon ? Ur voltam. — Aztán hogy kerültél ide ? — Hogy ... Hát ugy. Kis szünet állott be a beszédben. A két csavargó azon gondolkozott: nem akarja-e őket becsapni az öreg ? — Loptál talán ? — Nem. — Sikkasztottál ugy-e ? — Az öreg ismét nem felelt. Behunyta szemét s ugy tett, mintha aludna. A két csavargó azonban, kiket bántott ez a makacs zárkózottság, tovább faggatta. termelő és fogyasztó érdekeit egyformán megóvná. Most Pápa város piacán a közeli környék lakossága a legszélsőbb mértékben zsarnokoskodik. Mivel ezen időpontban fájdalom, hallatlanul magasra emelkedtek a húsárak : az agyafúrt falusiak rögtön hallatlanul és elviselhetetlenül magasra emelték a baromfi árát, ugy, hogy Pápán ma határozottan drágább az élet, mint az ország fővárosában. A vásárcsarnok felállítása, s annak hivatalos kezelése indokolt bizalommal töltené el azon vidéki nagytermelőket is, akik leginkább képesek arra, hogy tömeges szállítások utján, számottevő, sőt iészben irányadó tényezőivé váljanak Pápa közélelmezésének. A jól berendezett vásárcsarnok egyenesen erősebb produkcióra is sarkalja a termelőket, akik biztosítva vannak az által, hogy terményeiket nem kénytelenek csavargó üzérek, kofák és megbizhatlan közvetítők — Mennyit ültél ? — Öt évet, — felelte mogorván és kelletlenül. — Váczon ? — Ott. -— Váczon még jó dolog van. Ott legalább jó a koszt. De Illaván, a hol én három esztendeig ültem, ott aztán megismeri az ember, mi az a fegyház 1 Minden kis szamárságért olyan szigorúan büntettek, hogy mindnyájan el voltunk keseredve. Egy barátom, a kit V'.czról hoztak ide, mesélte, milyen jó dolguk volt ott. — Hogy hívták a barátodat ? — Szabó Sándornak. — Ismertem, — hagyta helyben az öreg. — Jó fiu volt. — Az volt. — Az is sikkasztott. Háziszolga volt egy nagy üzletben. Egyszer egy százasbankóval küldték, hogy váltsa fel azt és nem jött vissza, — Jól tette, — röhögött a másik. — Jól hát. De hamar elcsípték. De egy krajczárt sem tudott belőle elkölteni. — Mert szamár volt. — Az volt. Megmondtam én is neki. El kellett volna dugni a pénzt, elásni valahová, a hol senki se találja meg. Most már maga is bánja, hogy odaadta a gazdájának. Egy ideig hallgattak. Majd megint az előbbi beszélt :
