Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-05-29 / 22. szám
inkább hivatása ez a helyihatóságnak, a közintézeteknek és a városi társadalomnak általában. Mit nem tesz egy külföldi város idegenforgalom érdekében ? Anyagi áldozattal szolgálják az ügyet a magántőke és a pénzintézetek. De korai még az idegenforgalom kérdését felvetni, mert első sorban azokról a hajléktalanokról kell szólnunk, kik különben itt mindent megtalálnak, — tárt karokkal fogadják őket mindenütt — csak fészket, meleg fészket nem találnak. Elálmélkodva áll itt a kedves jövevény, aki ide jött uj hazát keresni ezen áldás közepette és áhítattal rebesgeti: „Adtál Uram áldást de nincsen benne köszönet". A lakáskérdés érinti a leginkább a közhivatal és közintézetek tisztikarát, — mely tekintélyes contigensét alkotja városunknak, mely társadalmi osztálylyal a helyi ipar és kereskedelem számot vet és éppen ezen osztálynak van oka a panaszra, hogy nem talál nálunk szerény igényeinek megfelelő, kényelmes tűzhelyet. A lakáskérdés nem egyoldalú, hanem helyi, társadalmi és gazdasági kérdés, mely megoldását sürgeti, mert tőle függ a város további fejlődése, avagy örökös stagnációja. — Mi már több vezércikkben a Kossutli Lajosutca meghosszabbításával kapcsolatosan — érintettük ezen lakás kérdést — és figyelmét felhívtuk az in—-««---5HHmKií^smmswBsssmsBSBmBBm^wm vinni s a nagyobbik leányt mégsem lehetett otthon hagyni. Mialatt szilajon szólt a zene s a tánczoló párok lihegve lebbentek el szemei előtt, Bolgár Anna többnyire Csak csendesen nézegette. — Miért nem tánczolsz ? — biztatta az anyja. — Jobban szeretem nézni őket — felelt a leány. Vőlegényével fordult egyet-kettőt, aztán megint csak leült. — Tánczoltassa inkább Etust. Annak ez volt első farsangja s a tizennyolcz éves leány mohóságával rohant a tánezba. Arcza tüzelt, szeme ragyogott. Fiatal lelkének egész elragadtatása benne volt tánczában. Anna gyönyörködve nézte. Egyszer csak azt hallja, hogy valaki gonoszul megjegyzi a háta mögött: — De sokat tánczol az a lány a leendő sógorával. S valaki azt feleli rá : — Botrány, hogy milyen szembetűnően csinálják. -- Pszt, — suttogott arra az előbbi hang. Észrevették, hogy Bolgár Anna ott van közelükben. A szegény leány nem mert visszafordulni, hogy lássa, kik azok. Egyszerre minden ereje, bátorsága elhagyta. Ugy érezte, mintha kést döftek volna szivébe s mintha össze kellene roskadnia most mindjárt. — Csak némán, rémülten nézett anyjára. Szerencsére az nem hallott semmit, olyan buzgó beszélgetésbe volt merülve a szomszédságában ülő városi mérnöknével. téző köröknek az ezzel összefüggő előnyökre. Itt az idő, hogy a város közönsége a helybeli társadalom és a pénzintézetek napirendre tűzzék ezen égető kérdést és okot módot találjanak ki ezen a város további fejlődését érintő kérdés megoldására. Városunk közérdekét véljük teljesíteni midőn ezen kérdésnek napirendre való tűzését sürgetjük és sür getni fogjuk addig, míg csak nem tapasztaljuk, hogy felszólalásunk megszívlelésre nem talál. Az OMKE, alakuló közgyűlése. Nevezetes nap virradt május hó 22-én a hazai kereskedők nagy testületére. Sok évi fáradozás, szakadatlan agitáció, tömérdek akadály elkábitása után, végre ezen a napon lépett tényleges akcióba az „Országos magyar kereskedelmi egyesülés", amely alakuló gyűlését Sopronban, 1902. évi szeptember 21-én tartotta meg, de mint kész szervezet csak most lép a világ elé és működése ettőí a naptól fog datálódni. Közismert dolog, hogy a budapesti, szegedi, miskolczi és soproni kereskedelmi kongresszusok egyik főtárgya a kereskedők független érdekképviseletének létrehozása volt. A soproni alakuló közgyűlés végrehajtó bizottságot választott Sándor Attól a pereztől kezdve odalett a Bolgár Anna nyugalma. Hiába mondogatta magában, hogy az egész csak rut pletyka, rossz embereknek a hitvány beszéde. Miért ne tánczolhatnának együtt Laczi meg Etus ? De ha reájuk nézett s látta egymásba tapadt tekintetüket, szive elszorult. Az a tekintet, az, az nyugtalanította. Most már mindenben gyanúra szolgáló jelt látott. íme milyen szívesen beszélgetnek egymással. Laczi többet foglalkozik Etussal, mint a menyasszonyával. Hogy nevetgélnek hogy évődnek egymással. Mindig van valami mondanivalójuk. —• Ha mellettem ül, olyan szótalan, kedvetlen, raig Etus mellett milyen beszédes, milyen élénk, szinte sziporkázik, — háuyta-vetette magában a szegény leány. És az a tekintet. Mindig az a sokatmondó tekintet. Azok a fol-fölragyogó, egymásba olvadó szemek. — Oh Istenem, könyörülj rajtam ! — sóhajt szegény. Nem, nem akarja hinni, hogy Laczi. Hisz az nem lehet. Ugy-e édes Istenem, az nem lehet ? Hiszen hat évig szerették egymást. hat évig vártak egymásra, hát hogy lehetne, hogy Laczi most megcsalja őt ? És Etus, a saját testvére . . . Nem, az nem lehet. Csak azok a nyomorult pletykázok ültették szivébe a gyanút. Mindenható Úristen, mit nem tehet ilyen elejtett szó 1 És az emberek oly rosszak. De Anna nem fog hinni nekik. Nem. Nem. Ámde mindennap ujabb meg ujabb jelt talál, ami gyötrelemmel és aggodalommal tölti el szivét. Hogy pirul az a leány, mikor Laczi jön. Hogy keresi Laczinak a Pál orsz. képviselő elnöklése mellett és ennek hatáskörébe utalta az alapszabályterv átdolgozását, valamint a tagok gyűjtését. Ez a bizottság aztán nagy buzgalommal fogott feladatának teljesítéséhez. Az alapszabályokat átdoldozta, tagokat gyűjtött és a vidéki gócpontok, illetve vidéki választmányokat létesítette. Soha eddig nem adtak magukról a kereskedők annyi életjelt, mint e vidéki gyülésezések alkalmával és soha sem irányult annyira a közfigyelem a kereskedő osztály felé, elismerve annak fontos, pótolhatatlan gazdasági jelentőségét. A vidéki gyűléseken megjelentek a főispánok, alispánok, polgármesterek és a közélet más jelesei, hogy a kereskedők szervezkedése iránt való rokonérzésüket és a kereskedő osztály iránt érzett tiszteletüket kifejezésre jutassák. Az agitáció eredménye az Omke 26 vidéki kerületének szervezése lett; ezeken kívül még mintegy 10—12 helyen van folyamatban a vidéki kerület megalakítása. Belépett az egyesületbe 22 fővárosi és 88 vidéki kereskedelmi egyesület, továbbá 13 kereskedelmi és iparkamara. Az egyénileg való belépés eredménye még meglepőbb : a fővárosi kereskedők köréből 1252, a vidékiek köréből 6116 kereskedő lépett be az egyesülésbe, melynek szeme mindjárt őt, amint belép, Hogy tartják fogva az egymás kezét. Szinte szeretne reáják kiáltani Anna: — Ereszszétek már el. De nem szól. Egy szót sem szól. — Csak a lelke borul el mindegyre jobban. Összehasonlítja magát avval a viruló szép leánynyal, aki olyan, mint a kinyíló rózsabimbó. Ő meg olyan hervadt. Olyan idő előtt elhervadt. Talán a hosszú várakozásban. Isten tudja, de olyan öreg, olyan ionnyadt és csúnya a ragyogó Etus mellett. Hát hogy szerethetné valaki őt és nem azt a másikat? Hisz az olyan természetes és nem is tehet arról senki. Ezekkel a gondolatokkal kínozza most magát szegény Anna. Égész éjszakákon át kínos álmatlanságban vergődve kéri az Istent, hogy szabadítsa meg ettől a szenvedéstől, mert nem birja tovább elviselni. Akkor végre nagy elhatározás fogamzott meg lelkében. Az ő élete már tönkre van téve, legyenek boldogok azok, akiket szeret. - Laczi, én megfontoltam a mi dolgunkat s meggyőződtem, hogy mi nem vagyunk egymáshoz valók. Etus volna a neked való, vedd el őt, én majd olyan leszek, mintha a második mamátok volnék s rátok adom áldásomat. Fejes László fölpattant. Mi az? Próbára akarják őt tenni? Hát nem mutatta meg eléggé a hat esztendei várakozással, hogy becsületes ember? Anna sírásra fakadt: — De Istenem, hiszen nem akartalak én megbántani, nem akartalak én próbára tennj,