Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-24 / 4. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS d-s KIADÓ : HÍRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Több tapintatot kérünk ! — Orsz. képviselőnk figyelmébe ! — Városunk orsz. képviselője dr. Hegedűs Lóránt a niult hét folyamán városunkban időzött. Ez eddig igen szép és helyes dolog volna, de hát, hogy történt az, hogy erről az időzésről közönségünknek csak egy része vehetett tudomást mig a választó polgárság zömének erről egyáltalában tudomása sem volt ? Hát miért nem volt tudomása ? Erre a választ megadni nagyon nehéz, mert erre Hegedűs Lóránt sem tudna oly választ adni, mely választópolgárságunkat csak némikép is megnyugtatná. De mit is válaszolhatna erre városunk orsz. képviselője ? Azt, hogy nem hivatalosan jött Pápára és csak a Polgári kör által rendezett estélyre jött meg városunkba. Nos ez igen szép dolog tőle és elösmerés illeti, hogy érdeklődik a Polgári kör estélye iránt, de a jelenlegi körülmények o^. TÁRCZA. IVem mondom hogy . . ! Nem mondom, hogy nem szeretlek ! ~ -— Ugy sem szólnék igazat . . . Hiszen szavad, kedves arcod A szivemben itt maradt. A sziv sebe lassan heged . . . Kedves kis lány Isten veled! Nem mondom, hogy elfeledlek ! — Ugy sem szólnék igazat . . . Hogyha a sziv már kialszik Szép emléknek mi marad ? Nem lesz nékem több kikelet . . . Kedves kis lány Isten veled ! Nem mondom, hogy szeress engem! — Ugy sem szólnál igazat . . . Annyit jutass nekem csupán, Mi szivedből megmarad. Nincsen aki engem szeret . . . Kedves kis lány Isten veled! Nem mondom, hogy emlékezz rám ! — Ugy sem szólnál igazat . . . Nem akarom, hogy megtagadd Kedves kis lány magadat. Óh a lány sziv könnyen feled . . . Kedves kis lány Isten veled ! között ezt válaszul nem fogadhatjuk el. Nem fogadhatjuk el már azon okból fogva sem, mivel Hegedűs Lóránt nem oly sokszor látogatja meg városunkat és ha egyszer tényleg itt van, ezen látogatása a választóközönség előtt bizonyos inkognitó jelleggel és mint halljuk némi érdekkel volna felruházva. De máskülönben sem fogadhatjuk el, mivel feltéve, hogy a Polgári kör estélye végett időzött városunkban, akkor is bizonyos hivatalos színezetet kellene kölcsönözni ezen látogatásnak, mivel választóközönségünk között számosan vannak olyanok, kik szívesen felhasználnák az alkalmat arra, hogy képviselőjüket nem a fővárosban antischambrirozássai, hanem városunkban személyesen üdvözölhessék. Nem akarun'v rosszakaratot feltételezni orsz. képviselőnktől. Távol legyen tőlünk ezen gondolat, de mindenesetre — mint már jeleztük — tapintatlanságiiak tartjuk ezen eljáráLelkem álma szertefoszlott! Most szóltam az igazat . . . Nincs más, csak a büszkeségem, Szép álmomból ez maradt. Büszkeségem . . ! A szivemet . . ! Kedves kis lány Isten veled ! * * Utolsó a sóhaj, utolsó a dal, Meg vagy elégedve ugye magaddal? -"—'"Úgy bánt, kinoz, fáj valami : Lemondani . . ! Lemondani . . ! Csak úgy játszva törtél össze egy szivet, Ne bántson érte a lelkiismeret! — Olyan nehéz kimondani : Lemondani . . ! Lemondani . . ! F a a E r n ő. Farsangi tárcza, Unokanővérem, Gita, sugártermetű, szőkehaju, kékszemű. De legjobb akarattal sem foghatom rá, hogy Vénus az ő hires tulajdonából gazdagon magajándékozta volna. Ellenben komolyan kijelentem, hogy egyike a logkedv sebb, legvonzóbb leányoknak, s én nem bánom, ha meg is haragszik rám Gita, de elárulom, hogy éppen ma egy hete töltötte be zavartalan élte tizenkilencedik tavaszát. sát, amennyiben városunk közönsége nagy visszatetszéssel fogadta azon hirt, hogy Hegedűs Lóránt városunkban időzött és a választóközönség nagy része csak akkor vett erről tudomást, midőn már városunkat elhagyta. És nagyon is jogosultnak tartjuk lakosságunk ezen felháborodását. Máskép állana a dolog, ha Hegedűs Lóránt városunkat több ízben látogatná meg és érintkezne választó polgárainak zömével, de akkor, midőn a képviselő ha városunkban időzik, akkor is csak bizonyos körökkel érintkezik, ezt nem tartjuk helyes eljárásnak, s ha jól megfontolja a képviselő, azt hisszük ő maga sem fogja helyesnek tartani. Nézetünk szerint a képviselőnek ily alkalomkor, ha nem is a hivatalos színezet zománcával, de minden esetre nagyobb közlékenységgel tudomására kellene adui a látogatást nemcsak egyeseknek, hanem mindazoknak, kiket rendes körülmények között parolával szokott köszönteni és választói bizalmát megköszöni. Gitától a közelmúltban panaszos levelet hozott a posta. Aranyszegélyű, tizenhat rózsaszínű lapon keservét tárja elém, súlyos vádat emel a mai modern, a valaha kedves ma azonban „kijegeczesedett" ifjúság ellen. A tárgy, melyről szó van, hölgyeim, az önök kedvencz programja a táncz. Igen, a táncz, mely annyi szivet lánczolt máiegymáshoz. A táncz, mely kitűnően betölti a kis hamis Ámor szerepét, sőt tul is tesz a kis kujónon. Lopva jő, biztosan dolgozik s kitűnő eredménnyel végez. Valaha a troubadour-korszakban a táncz romantikusi poétikus idejében ah, mily más is volt egy tour, egy cseppnyi iczi-piczi mazur, egy andalgó, menuette. A szép idők, az elmúlt, letűnt mesés varázsu múltban, a táncz művészetének mily más volt a lényege, epedő Rómeók voltak a mult idők ifjai, szivostromló, deli ifjak, s lantpengető leventék, kik ábrándos tekintettel, gond nélkül menuettezték át az életet. Csattos, szalagcsokros, varázsczipőkben lejtették át az éjszakákat, nem pihentek meg reggelig, sőt másnap reggelig s nem fáradtak el Terpsychore istennő szolgálatában. Ez volt az igazi romantika, mikor Vénus képviselő aranyos topánokat öltek meg egyegy éjszaka, mikor az enyészetet gyászolta a bűvös kis topán, s a felkelő napsugár aranytengerében vigan, frissen keringőző párok köszöntötték a reggelt. Erről a szép időről csak mesék maradtak fenn, e mesé-