Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-05-01 / 18. szám

lentene, mely minden téren fölvehetne a harcot, a tömörülés tudata a felsőbb hatóságokat, komoly munkára serkentené,, a kérelmek, felterjesztések és rendelkezések nem találnának süket fülekre s a városok sínylődő bajaira nem felelhetnék a kormányelnökök és szakminiszterek azt a sztereotip választ, mely „a körülményekhez képest" örök formulájában jut érvényre. Z.-Egerszeg polgármestere a város kép viselö-testületénez határozataként körlevelet intézett az összes rendezett tanácsú városokhoz a közös akció érdekében. A mi városunknak, melynek adminisztrálása nagyon sok tekintetben maradiságra vall, könyörgő kézzel kell kapnia e reményteljes terven. A képviselőtestülettöl egyenesen elvárj a a város közönsége, hogy a májusban tartandó elöértekezleten képviseltetve magát a szövetség létesítése érdekében közreműködhessek. Kívánja ezt az ország érdeke, de kívánja, maga városunk érdeke is, mely nagyon is reászorul az ezáltal elérendő vívmányokra. Örömmel üdvözöljük itt a városok szövetségének eszméjét. Ha erős akarattal vitetik keresztül e terv, felvirrad a rendezett tanácsú városok napja s az egyesült erő imponáló tüzében a polgárok eddigi józan óhajtásait valóra váltja az erőteljes törekvés. jára s ezt a gőgösséget kívánta leánya fejébe is verni. Nem törődött azzal, hogy az érzelem nem áru, szerinte az érdek az első az a lényeg, a többi mellékes. Dikcziózott js Eliznek eleget. — Nézd, Bánó koldus. Itt van a pénzes Oránczy. Megkérte kezed, s mint agyád kebelbarátja, jó sorsod lesz nála. Újra a gazdag, a nagy háztartást visszük, te megelégedett lehetsz, mert kényelem környékez. Egy szavadba kerül. — Soha, anyám, soha! 8 Eliz önkéntelenül felkiáltott. Aztán ijedten nézett körül, nincs-e ott avatatlan fül, ki tanuja volt kitörésének. De egy lélek sem mutatkozott. — A szürke verebek sem csipogtak, megültek valahol az istálló eresze alatt, csend volt a kertben, csöndes nyugalom. Csak az ő bensejében forrongott valami. Lázongás, mi jól esett, meg gyötörte egyaránt. Az a fiatalember volt minden vagya, minden reménye, s szent érzelme. mely keblét dagasztotta, volt egyetlen bűne. Felszökő tekintete a közeli rózsabokorra esett. Lehajolt a mellette levő rozsáért, letörte tövises ágáról, miközben megszúrta ujjait egy kiálló tüskében. 8 hogy magába lehelte a kéjes illatot, téptesni kezdte a rózsa szirmait gyöngéd fehérségű apró kacsóival. — Szeret, nem szeret ? 8 igy folytatta, csaknem belemerülve a virágjóslat proczesszusába, mintha annak eredményétől függött volna óhajának megvalósulása, egész boldogsága. Nem is vette észre a mögötte nesztelen léptekkel kozePotpurri. (Levél a szerlcesztőliöz.) A pályatest amely napokon keresztül zsibbadt volt, ismét életet kapott, a vasutasok megindultak de az ércztagokra vér tapad, még hosszú idő múlva megreszketteti szivünket reális munkáik közepette az éhes emberek zokogása, kiknek szájából kitépte a kenyeret az egyesülés, a tömeg* aspirátiok szép hangú poseja. Múltkori levelemre, amelyet az egyén védelméről irtam ismét ráczáfol az élet szegény, ügyefogyott és nyomorult martirjai lesznek a végeredményben becsületes és komoly bérmozgalomnak, a kiket nem rekonpensálhat senki, a kiknek nem ad kenyeret az az agitátió, melynek rokkantjai lettek. Ennek a strájknak borzalmai áttelitették az egész levegőt, sokkal drámaibb és igazabb, komolyabb és izgatóbb színjáték volt ez, mint a mit a fanyar és kellemetlen modorú Mezei direktor ur produkált. Ennek a színtelen saisoimak alig voltak más buja erős és poétikus estéi mint a mikor a forró temperamentuma és nagy tenetségü Kállay Jolán lépett az igazi charme, fegyelmezett énektudás és mindig illusiót keltő bájosság nagy művészi eszközeivel megáldva a színpadra. Ezen erőteljes szinészasszony egyaránt megérti, talán legjobban a magyar népszínmű stílusát, az Arany virág kissé limonádés romantikusságát és a Tavasz „egyre csókoló erotismusát". A lelkes esték az ő jegyében játszódtak le, a szegény és sokat agyonbirált férfi színészek mégis kivételével az egyre izmosodó Remetének és a kissé carrikirozó dq azt hiszem egyéniséggel bíró Agotainak és a gyönyörű hangú Szarvassinak bizony szomorú együttest képezted. ledő Aladárt, a ki gyengéden befogta kezével szemét s elmásitott hangon szólalt meg : — Ki vagyok ? Eliz szabadkozni kezdett. -- Ah, ön? — mondta elmosolyodó ajakkal később, midőn szemét szabadon érezte, s meglátta az elötto álló Bánót. Majd kellemes dialógusba bocsátkoztak. Bánó elmondta a nap fontosabb eseményeit, s igy csevegtek közömbös dolgokról hétköznapi témákról, a nélkül, hogy saját tárgyukra tértek volna át. Azonközben már erősen szürkült. A sötétség ritka fátyolfoszlány okban eresz-kedett le, s mind jobban és jobban egységes khaosszá olvadt össze. Esteiedett. Az ifjú pár a lugasban ült. Fölöttük leplet képezett az összeboruló vadszőllőlomb, a beröppenő esti szellő indiszkréten csókolta fel a nő selymes lenhaját, s aztán az ellopot szerelmes hangokkal sietett el, fel a magasba, talán a villogó csillagok hónába, hogy megtanítsa az ott levőket szeretni. Bánó lázasan susogott: — Szeretem Eliz, szeretem ! — Ne mondja, hogy nem szeret, ne titkolja. — Igen, szeretem 1 Aztán tovább szeretkeztek. Mikor felébredtek édes mámorukból, szertefoszlott minden káprázar. Eliz szinte hőkölve pillantott fel, későre járt az idő, öreg este volt, hűvös szél járt a lombok között. — Menjünk Aladár, kisérjen, mondta, s a férfi karjába csimpajkodott, hullámos fürtű fejét annak keblére hajtotta. — Mert boldog volt, nagyon boldog. A hörgő mellű fiatal ember is csaknem áradozott a boldogságtól. Kéjes gyönyör töltötte el keblét, Kürthy Margit a kinek művészi fejlődésében én nagyon hittem, modorossá vált, teljesen rálépett a nagy „multak" mesgyéjére és gyönyörű organuma ma már a drámai chablon hangszeren játszik, csupa betanultság, csupa trick minden alakítása. Nem tudom, az élet vagy a szenvedélyek hozták e kellemetlen dissonatiákat lelkébe, hogy eltávozott a „keresés" azon érdekes útjáról a mely első fellépéseit olyan értékes zománccal szőtte át, talán más is consumálja ezt a szép szemű érdekes lányt mint a pálja, lehet, nem tudom, de a mit most adott ugy az Egyenlőség mint a Sötétségben abban igen sok volt a „drámai alakítás vezérfonala" színmű tankönyvből, melyet tehetséges kezdők részére adott ki a szinészeti akadémia. A legigazabb és sikert kétségkívül a „Tavasz" hozta meg a kasszának a Strausz József valczereíben, annyi melódia fakadt, hogy kárpótolta közönségünket a morálért a melyet a szövegben komoly és prudbarátaim hiába kerestek. Én meglehetős sivár foglalkozásnak tartom ugyan egy operett szövegben morált keresni, de készséggel koncedalom, hogy a Tavasz szövege olyan hülye mint a vurstliprater többi alkotásai a Brúder Straubinger, vagy a Drótostóté, de másrészről fenntartom azt, hogy a magyar közönség színházba járó tömegének nem lehet kellemesebb zenei csemegével szolgálni mint a Wiener Walezerrel. Különben a vasúti strájk hatása olyan elementáris volt, hogy a közönség lelkét elvonta a lenge ruhás gracziáktól és a raorosus Mezei Béla, miután még alkalmat adott, hogy a forró színész asszonynak Kállay Jolánnak illatos virág formájában tegyünk egy végtelenül ízléstelen „Csókon szerzett vőlegény" debut keretében vallóin ikor kedvese csengő hangja visszhangra lelt szivében s ugy érezte, mintha a világ minden gyönyörűsége reászakadt volna. 8 lassú, aprózott léptekkel haladtak a kertajtó felé, midőn mögöttük, mint kánya az apró csibék közé, ugy csapott le Szabókyné. Dühös volt, s haragjának oly hangon adott kifejezést, hogy mindketten megdermedtek. — Nyomorult, koldus ivadék 1 Bánóval egyet fordult a világ. Ugy érezte, hogy menten összeroskad. Eleresztette a leány kezét, melléhez kapott s görcsös fuldoklásba tört ki. 8 megindul, támolyogva lépked át az udvaron s mikor maga után beteszi az ajtót egy gondolat hatja át velőkig, sohasem lépi át annak küszöbét. Azonközben ledobta magát az ágyba s többé föl sem kelt. * A kertben történtek után a nagyságos asszony jobbnak látta Elizt falura küldeni Zsazsa nénjéhez, hadd feledje el azt a koldus Bánót, s vele együtt eddigi viszonyukat. Zsazsa néni természetesen jól fogadta unokáját. Vége-hossza nem volt a kedveskedésnek s alig győzte kérdéseit Elizhez intézni, annyi sok mondani valója akadt. Áldott, jó asszony lehetett. A cselédeknek k'.adta a parancsot rögtön, s volt lótás-futás a kastélyban, s csakhamar az egész faluban elterjedt a hir, hogy a kiasasszony itt van. Persze a jámbor falusiak mit sem tudtak Bartókyék vagyoni bukásáról, noha arról tudomással bírtak, hogy a tanácsos ur meghalt. A falu, a hova Szabókyné leányát