Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-17 / 16. szám

A vizszerszámoknak újjáépítését a köz­gyűlés mellőzi, ele igenis hajlandó ezen szer­számoknak kijavítására, melynek foganato­sításával a városi tanácsot megbízza. 4. Heller József kérelme egy munkás szoba és konyha épitése iránt. A kérelemnek hely adatott olyképen, hogy ezen munkás lakás felépítését enge­délyezték, de bérlő köteles az épitési költ­ségeknek évi 67 0-át megtéríteni. Egyben utasittatik a tanács, hogy már a tavasszal megkezdendő építkezést a városi mérnök által felülvizsgált terv és költségvetés alap­ján árlejtés utján eszközölje. 5. Gyámtári pénzek kezelésére vonat­kozó szabályrendeletet módosítás végett a tanács beterjeszti. A képviselőtestület a belügyminiszter által módosított szabályrendeletet tudomá­sul vette. 6. Tanács javaslata a királyi gyakor­latokra a keresk. miniszter ur által nyúj­tott segélyből Pápa városát megillető rész­nek kiutaltatása iránt. Minthogy a vármegye többszöri sürge­tésre a várost megillető összeget nem utalta ki, a képviselőtestület, a tanács azon javas­latát, hogy *a kereskedelmi miniszterhez fel­irat intéztessék ezen összeg kiutalására nézve, általános helyesléssel elfogadta. 7. Barakk kaszárnya terveit és költ­ségvetését a v. tanács beterjeszti. A képviselőtestület erre nézve a pénz­ügyi bizottság javaslatát fogadta el, mely szerint : megnyugvást óhajt mindenek előtt arra nézve, hogy a barakkok épitése ese­tén nem fog-e esetleg az eddiginél Nagyobb számú katonaság városunkban elhelyeztetni s i\ gazdaközönség megszabadul-e ily mó­don az elszállásolás kellemetlenségétől. Uta­sítja tehát a városi tanácsot, hogy első sor­ban erre nézve szerezzen megnyugtató tá­jékozást. Ugyszinte a vármegyénél egy föl­terjesztés alapján eszközölje ki a régi be­száliásolási dijak visszaállítását és mi tette indokolttá ezen dijak leszállítását. Végre lépjen érintkezésbe magánosokkal, hogy szolgáinak is kimenőt adott, csakhogy egye­dül legyen. Miközben a szolgaszemélyzet örömmel ment ki sétálni, a gróf' bezárt minden ajtót aztán kinyitotta Aranka szobájának ablakát, mely a kertre nyílt. Nem sokáig tartott, mikor Giovanni megjelent, hogy a leányt megszöktesse. Macskaügyességgel mászott át a vasrácsos kerítésen, s szeme örömtől ragyogott, mikor a kitárt ablakot megpil­lantotta! — Hah, mormolá "elégedetten, nagy­szerűen előkészített mindent. Csak legalább ékszereit hozná magával ! Talán még arra is rávehetem, hogy atyja fiókjából egy kis utikölcséget vegyen ki. Ügyesen mászott be a nyitott ablakon a szobába. Itt a vágyva-vágyott kedvese helyett a gróf állt, revolverrel a kezében. A gróf gyorsan becsukta az ablakot és a reszkető olaszhoz fordult. — Agyonlőhetnem önt, mert jogom van hozzá! Ön egy elzárt házba mászott be, s iiyenkor ugy szoktunk elbánni, mint egy betörővel! Giovanni szólni akart. —• Szót se ! — dörgött a gróf. --7 On ismeri a parancsomat, értett engem ? Elete kezem közt van, s ha egy piltanatig is ha­bozik, golyót röpítek az agyába! — Jól van engedelmeskedem, — he­begte az olasz halálos félelmében. — Ez a szerencseje! Ott az Íróaszta­lom fiókjában van a tízezer líra, vegye ma­gához. — Engedje meg, hogy e lealázó aján­latot el ne fogadjam. — xin nemes ember ezek nem volnának-e hajlandók a város ré­széről számukra folyósítandó évi segély alapján a beszállásölást magukra vállalni és alkalmas helyiségről gondoskodni. 8. Honvéd-huszárlaktanya területének átengedésére vonatkozó ajándékozási szer­ződést a v. tanács beterjeszti. Tekintve, hogy uj szerződésről levén szó és minthogy a közgyűlés határozatké­pessége nem volt konstatálható, ennek tár­gyában ujabb 30 napos közgyűlés egy behí­vása vált szükségessé, melynek határidejéül május hó 16-ilc napja tüzetett ki. 9. Dr. Lővy László indítványa a vá­rosban nagyobb számú katonaság elhelye­zése és gyárak létesítése tárgyában. Minthogy ez érdemben konkrét javas­lat elő nem terjesztetett, az indítványt egye­lőre a napirendről leveszi azzal, hogy uta­sítja a városi tanácsot, hogy a gyárak lé­tesítése ügyében lépjen érintkezésbe az il­lető ágensekkel, a nagyobb számú katona­ság- elhelyezése tárgyában pedig puhatód­zék különösen a hadügy és honvédelmi mi­nisztériumokban és ezek után tegyen ér­demleges javaslatot a képviselőtestületnek. 10. A helypénz szabályzat módosítása tárgyában tanács javaslat. Minthogy ezen kérdés a jogügyi bizott­ság által nem tárgyaltatott, napirendről le­vétetni határoztatott és ezen szakbizottság­nak kiadatni rendeltetett. Egyben utasitatott a tanács, hogy a szükséges lépéseket tegye meg arra nézve, miszerint azoknak az ital­mérési joga, kik a vásártéren italmérést nem gyakorolják, de erre engedélyük kiterjesz­tetett, sürgősen megvonassák. Több törgy nem lévén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán, Azon hiszemben voltunk, hogy közön­ségünk nagy része saját meggyőződése és tapasztalata után be fogja látni azon erköl­csi kötelességet, melyet a városunkban je­lenleg működő színtársulattal szemben tel­v agy ok ! — felelte Giovanni színlelt sze­rénységgel. De a gróf átlátott a szitán. Tudta, hogy az csak kifogás a pénz­sóvár olasznál. — Micsoda ön ? — rivalt rá, 011 ne­mes ember? Hahaha! Hamis játékos, ipar­lovag, kalandor, szükségtelen, hogy magát bemutassa, Most pedig előre ! A kalandor átengedte magát a sorsá­nak . . . — Az íróasztal fiókja zárva van ! — monclá. — Nyissa ki ! — Nincs rajta kulcs! — Törje fel a zárat ! Itt van egy ie­szitővas, ezzel az asztallapját felfeszitheti. ha megreped, annál jobb. — Mit kíván ön tőlem, uram ? ! — kiáltott fel Giovanni méltatlankodva. Azt akarja, hogy . . , — Törje fel a zárat, vagy pedig lelö­vöm ! — szakitá félbe a gróf. Ezzel felemelte a revolvert s oly kö­zel hozta az olasz fejéhez, hogy ez fogát csikorgatva engedelmeskedett. Lázas siet­séggel dolgozott, s végre felfeszitette a zárat. Jól van, — szólt a gróf. -- Vegye át ezt a csomó bankjegyet, mely itt a szög­letben van, ez az öné. Van önnek pénztar­czája ? — Van. — Mi van benne? — Különböző papírok, továbbá néhány hozzám intézett levél, jesiteni kell. Sajnosan kell azonban kon­statálnunk, hogy reményeinkben csalatkoz tnnk. Mezei Béla színtársulata már két hét óta működik városunkban s mondhatni nagy­részt féltelt házak — sőt üres házak — előtt kénytelen előadásait tartani. Hogy míly leverőleg hat vz ily közöny egy ambiciózus színigazgatóra es tagjaira azt felesleges is említenünk. De nemcsak a társulatnál, hanem a színházat mindennap hűségesen látogató és lelkes kis számú kö­zönségnél is méltó felháborodást kelt ezen, kvalifiikálhatlan nem törődömség. Ne vigyük a végletekig ezen közönyt, mert maholnap arra virradunk majd, hogy Mezei társulatával együtt itt hagy bennün­ket, mint Szent Pál az oláhokat, de még azt is nyerhetjük, hogy a jóravaló társula­tok egymást óva fogják inteni, Pápa váro­sába bevonulni és színházunk majd csak ripacs társulatok fészkévé fog fejlődni. E fajtájú társulatokból pedig azt hisszük nem kér közönségünk. Nincs egyelőre most más mondani va­lónk. Fontolja meg közönségünk a mondot­takat és vonja le belőle a konzequentiát. Heti referádánkat adjuk a követke­zőkben : Szombaton „A vasgyáros" került színre gyér számú közönség előtt, mely alkalom­mal Claire szerepét Sz. Hervay Erzsike játszta. Nem tudjuk szerződtetési célból, vagy pedig mint vendég játszta ezen ne­héz, hálás szerepet, de ha szerződtetés cél­ból történt, ugy gratulálhatunk a színtársu­latnak ezen aquisitióhoz. Játékában drámai érzés és a mi fő igazság rejlik. A közönség ugy nyílt jelenetekben, valamint felvonások végén zajos tapsokban nyilvánította tetszé­sét. Méltó partnerje volt Szabó Ferencz a címszerepben. Kürthi Margit Athenais szere­pét remek alakításban mutatta be. Agotai ió vénáju Moultinét volt. Kedves és herczig volt Pelerdi Etus Susame szerepében, ugy­szinte méltóságteljes volt Mezeiné a márkiné szerepében. Remete (Blyany), Halasi (Ba­chelmi), Németh (Pretont) és Szőke Gizella (Laphie) az előadás sikerében osztozkodtak. Vasárnap délutáni előadásul „Bob her­ceg" ment. Sok tapsot nyert Kállay a c 111­— De miért, uram ? — kérdezte Gio­vanni rémülten. — Bizonyítékokra van szükségem ön ellen. — De uram . . , — Semmi de, kiáltá indulatosan a gróf. Bizonyíték kell ahhoz, hogy ön tört be hozzám. Mert Önt mint betörőt fogom feljelenteni! Nos igen, vagy _ lelövöm ! Ön választhat tetszése szerint! Ö11 most velem jön és elkísérem az olasz határig I Aztán mehet, ahova akar. Nyugodt lehet I A fel­jelentést csak néhány nap múlva teszem meg. addig ön hegyen-völgyön tul lesz. — Most pedig előre ! Giovanni némán engedelmeskedett. Mindketten elutaztak. Ezután a gróf visszatért Nizzába, na­gyon meg volt elégedve sikerével, hisz le­ányát mentette meg egy gazember karmai közül. Az olasz pedig sietett ki a nagyvilágba. A gróf későbben tett feljelentést a nála történt betöréses-lopásról, s az egész nizzai fürdőközönség szörnyűködött, mikor a tettes nevét hallotta. Természetesen el nem fogadhatták, senkise tudta, hova tűnt el. A gróf tehát elérte czélját. Aranka is belátta, hogy aty­jának igaza volt, s érdemetlenre pazarolta szerelmét. El is feledte tehát első szerelmét, an­nál is inkább, mert ur.kor hazamentek Vas­megyébe, egy csinos huszárfőhadnagy je­gyezte el, kihez férjhez is ment később. A színlelt betörést és a vele való ös­szefüggést azonban Aranka sohase tudta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom