Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.
1904-01-17 / 3. szám
Hiábavaló a felügyelő bizottság} nak önzetlen fáradözasa, a tanilótestületnek keserves munkája, hf, minden igyekezet megtörik, fönnakac egyesek önzésén, nemtörődömségén A panaszos jajszó, mely az ipar és kereskedés sülyedése, hanyatlása miatt elhangzik sok vonatkozásban áll eme szomorú jelenségekkel, melyért az iparos és kereskedő osztály indolens része önmagára vessen és önlelkiismeretéuek adjon számot. Azok az iparosok és kereskedők, a kik az üres jelszavak visszhangzásában lelik örömüket és meritik ki minden ambíciójukat, tegyenek le erről és e helyett cselekedjenek, példát mutassanak, miképp kell nevelni, megerősíteni az nj nemzedéket a lét harcaira. Főispánunk beiktatási ünnepe, — 1904 január 13. — Vármegyénk újonnan kinevezett főispánját Kolossváry Józsefet kedden iktatták be nagy ünnepélylyel Veszprémben a főispáni székbe. Az ünnepi aktus a veszprémi székesegyházban délelőtt 9 órakor megtartott „Veni Sancte"-val vette kezdetét, melyre a főispán és megyebizottsági tagok a vármegyeházból testületileg mentek. Az ünnepi misét Jdnossij Ágoston ez. püspök fényes segédlettel celebrálta. Az ünnepi misé végeztézel a megyeház disztermébén volt a beiktató kö/gyülés, mely alkalommal zsúfolásig megtelt a diszterem, a karzatokon pétiig nagy számmál volt a hölgyközönség képviselve. A főispáni emelvény előtt helyezkedtek el a vármegye notabílitásai, ezek között báró Hornig Károly megyés püspök, Esterházy Ferencz és Esterházy Sándor grófok, Ihász Lajos főrendiházi tag, Kolossváry Dezső tábornok volt honvédelmi minister, Bezerédy Viktor min. tanácsos. Horánszky Lajos, dr. Hegedűs r Lóránt, fíauer Antal, Pékár Gyula, dr. Óváry Ferencz és Bakó József orsz. képviselők. A közgyűlést Roller Sándor főjegyző nyitotta meg, üdvözölve a megjenleket. Felolvasta a királyi kinevezés kéziratát és egyben kéri a főispánt küldöttségileg meghívni. A küldöttség tagjaiul Esterházy Ferenc gr. vezetése alatt Jánossy Ágoston, Bibó Dénes, Ihász Lajos, Hunkár Dénes, Baner Antal, Ováry Ferencz dr. és Wertheim Ármin tagokat jelölik, kik a főispánt meghívták. Rövid szünet után megérkezett a küldöttség kíséretében Kolossváry József főispán, kit szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. A főispán Koller főjegyző felhívására letette a hivatalos esküt és ennek végeztével elmondta székfogla'ó beszédét. Beszédében különösen hangsúlyozta, hogy kisgazdáink és iparosaink érdekeit fogja szivén viselni, mely kijelentés zajos éljenzéssel fogadtatott. Beszédét azzal végezte, hogy amig él és közpályán működik, m i n den kor Veszprém vármegye, sz ü 1 ő v á r m e gyéje érdekében kívánja kifejteni. Taps és hosszantartó éljenzés követte a székfoklüló beszédét és az ősi szokásnak megfelelőleg a vármegye négy főszolgabirája székestől emelte fel a főispánt. Az éljenzés lecsilapultával Koller Sándor főjegyző üdvözölte a főispánt a vármegye közönsége nevében. Üdvözlő beszédét azzal fejezte be. hogy Szécheny István munkássága Kossuth Lajos lángoló hazaszeretete és Deák Ferencz bölcsessége vezesse főispáni méltóságában és működésében. Ezután Ihász Lajos méltatta a főispán érdemeit és üdvözlésében előlegezi a vármegye bizalmát hasznos működéséhez nemkülönben dr. Ováry Ferencz indítványozta, hogy a közgyűlésen elhangzott beszédek jkvileg megörökítessenek. Amidőn még Kolossváry főispán, Szabó János devecseri szolgabírót tb. főbíróvá, dr. Pollák József járásorvost tb. főorvossá és dr. Kolossváry Dezső végzett jogászt tb, aljegyzővé főispáni jogánál fogva kinevez e, a közgyűlés a főispán éltetésével véget ért. hiúság is, mert a legtöbb tanonctartó iparos és kereskedő féltékeny arra a csekély több tudásra, intelligenciára, mely tanoncára az iskolában rátapad, s melyet ő szégyenkezve nélkülözni kénytelen. Nem tűri, hogy tanonca többet tanuljon, vagy többet tudjon, mint ö, a mester. Hej, pedig ha az iparos- és kereskedő osztály helyzetének javulását komolyan óhajtjuk, komolyan akarjuk, lehetetlen nélkülözni a tudásnak, az ismereteknek azon elemeit, a melyeknek híjjá vetette hátra a magyar ipart, a magyar kereskedő osztályt a müveit, haladó népek versenyében olyan távolra, a honnan előre törni, megfelelő helyre jutni már csak nagy erőfeszítés árán lehet, s mely nélkül nemcsak haladni nem tud, de menthetetlenül elmerül oda, a honnan nincs menekvés: a nemtörődömség ágyalta, mindent elnyelő közöny posványába. A tisztes iparos osztályból elégületlen, tudatlan, minden képességes jóravaló, hasznos munkásság kifejtésére alkalmatlan kontárok serege fejlődik ki a szellemi pallérozottság, ismeret bővítés nélkül, mely sem az iparnak, sem a társadalomnak erősségét nem képezheti. S mégis annyira fáznak, annyira szükkeblüsköunek iparosaink és kereskedőink attól, hogy a gondjaikba vett, lelkiismeretükre bízott tanoncaikat, az iparés kereskedés jövendő alkotó elemeit a küzdelemre tudással és szellemi képességekkel fölruházzák, hogy szinte ellenséges indulatnak, rosszakaratú önzésnek lehet ezen eljárást minősíteni. I I . _BÜ l * 1 oly czéllal, hogy rábírják a férfiakat arra, miszerint ezután férfi sohase Kezdeményezzen házasságot, hárem amidőn egy nő komolyan megfelel igényeinek, azt halmozza el gyengeségével és igyekezzék négy hó alatt oly vonzalmat kinyerni azon nőtől, hogy az megnyilatkozzék, esetleg még három heti haladékot nyerhet az illető férfi, s ha a nő nem nyilatkozott, ugy nem bírta azon férfi magának annyira meghódítani azon nőt, hogy az kitartana vele hűségesen sírjáig, tehát akkor minden búcsúzás nélkül örökre el kell azon nőt hagynia a társaság tagjának, s nz eltávolításról a társaság gondoskodik. És még nlost is meg van azon társaság *? — kérdi Gabriella. — Igen, —- válaszolja Redington, — sőt pár év alatt annyira kiterjedt, miszerint székhelyét a kongresszus Philadelphiába helyezte át. Jelenlegi elnöke én vagyok és itt most főleg azért időzöm, hogy szervezzek egy társasági fiókot. — Ha esetleg a társaság fel akarna oszlani, hogyan történhetnék az meg? — faggatódzik Gabriella. o o — Az a jeleli viszonyok közt lehetetlen. Mert a társaság jelenlegi két millió tagjának kétszáz küldöttéből háromnegyed résznek le kellene szavazni a feloszlatás mellett és csak, ha az elnök is hozzájárul azon határozathoz; akkor oldatnak fel a tagok fogadalmuk és becsületszavuk kötelmai alól; ez azonban sohasem következhetik be; mivel véletlenül én halálomig vagyok elnökké megválasztva és éppen tapasztalom is, hogy meggyőződésem csalhatatlan és ezerből alig egypár nem válik be. — De a tagok hogyan bizonyítják, hogy a nő kérte meg őt"? — veti oda kértlések Gabriella. — Rendszerint írásban veszik ki a nőtől és beterjesztik azt irodánkban láttamozna végett, én is kívánom, hogy ön is foglalja Írásban előbbi nyilatkozatát. — Miután ugy hiszem, önre nézve saját szempontjából már közömbös, hogy a társaság kongresszusa miként határozna, kérem önt adja nekem irasban, hogy a kongresszus netalán a társaság feloszlását mondaná ki, ahhoz hozzá fog 011 is, mint elnök járulni. •— Ezt megtehetem, — válaszol nevetve Redington. — mivel bizonyosra veszem, hogy a feloszlatás mellett öt sem szavaz, mert kongresszusi tagul csak olyan tagtárs választható meg, aki jelenleg nős és házassága módszerünk alapján létesült. A kongresszust Parisban tartották meg. A kétszáz küldött jelen volt. VárakozásteJjes csendben nyílt meg a titkos gyűlés és csodálatosképen egyhangúlag a feloszlást mondottak ki s ahhoz az elnök is hozzájárult. A társaság felszámolása körüli teendők még pár hétre igénybe vették Redington tevekenységét. Egy nap e közben táviratot kap Magyarországból a következő tartalommal : . „Kedves Bácsikám 1 Jövő hó nyolcadikára várjuk itthonunkban Somogyban az eljegyzési ünnepet akkorra tűztük ki, ugy rendezze tehát dolgait, hogy a tervet betarthassuk. Vadászat is lesz nagy vadakra, tehát barátait is szívesen látjuk. Kicsi Gabriella". Felszökve székéről Redington hevesen ugrik az ablakhoz és betűzgeti újból és újból a szavakat. Eltűnődve ismétli bácsikám, bácsikám. Elővette a Gabriella nyilatkozatát s nem tudta mit bámuljon inkább, a saját elfogul tságát-e vagy annak a hamis „Kicsi Gabriellának" vakmerő vállalkozását, melylyel sikerült neki társaságát romba döntenie. Most, már bizonyos volt előtte, hogy másnak az érdekéből munkálkodott a „Kicsi Gabüella" s csodálattal bámulta a cseppség kitartását. Még csak nem is haragudott rá, azonnal útnak indult és Kőváryékhoz érkezve, meghatottan és atyai szeretettel vonta magához a kicsi Gabriellát s elismerte, hogy ügyesen volt tervezve hadicseltevése. Gabriella szólt azután, mondván : — Látja bácsi! A társaság feloszlását keresztülvittem, elveiket föladtam s ugyanakkor én magam is a legnagyobb sietséggel hódoltam meg az önök haldokló eszméjének és első dolgom volt. hogy Pennsylvaniába a kedves bácsi Munsonvölgyi aranybányája igazgatójához táviratoztam, értesítve őt a társaság feloszlásáról és ünnepélyt sen megkértem őt férjemül s miként látja, már itt is van, kétszer sem kérette magát. Ezt azért is siettem megcselekedni, mert habár a nők elleni utolsó obstrukczió leszere't, akartam, hogy a kedves bácsi elvének oltárán is látszassék az áldozásnak némi nyoma és igy ne haragudjék reám s legyen násznagyom !
