Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-26 / 17. szám

érdekeket, hanem azok helyes meg­oldásától függ Pápa város, szebb, boldogabb jövője. Tehetség tekintetében a képvi. selőtestület sohasem volt oly erős — mint most! Kebelében akárhány a tettre vágyó ambiciózus és a város jövője érdekeit szívén hordozó egyén, csak komolyan akarni és dolgozni kel* és városunk jövője biztosítva leend. Az általános közérzületnek vé_ lünk kifejezést adni, midőn mindazok, nak, kik ily értelemben szándékozzák Pápa város közügyét szolgálni, kik Pápa város érdekében minden üdvös eszme létrehozásán és kezdeménye­zésénfáradozni szándékoznak, jó eleve szívből üdvözöljük. Ez legfőbb óhajtásunk ! Pollatselt Frigyes. Alakuló és tisztújító közgyűlés. Pápa város képviselőtestületét várme­gyénk alispánja megalakultnak nyilvánította és ugyancsak ezen újonnan megalakult kép­viselőtestület: {Választotta meg ujabbi 0 évre a városi tisztikart. Ugy az alakuló valamint a tisztújító közgyűlés lefolyását adjuk a kövezökben : .4 laki dó közgyűlés. Kolossváry József alispán a nagy­számban megjelent képviselők éljenzése kö­zött elfoglalta, az elnöki széket s a képvi­selők üdvözlése után a gyűlést megnyitja. Elnöki megnyitójában jelenti, hogy miután a városi tisztviselők mandátuma f. hó 24-én jár le, gondoskodott, hogy ennek lejárta előtt a törvényes formalitások be­tartása mellett a választás megejtethessék és e végből a mai napra hivatta egybe az újonnan megalakítandó képviselőtestületet. Jelenti továbbá, miszerint hivatalos utón meggyőződött arról, bogy a képvise­lőtestület teljes, amennyiben a viriiis kép­viselők névjegyzéke kiigazitátott, a 6 év­vel korábban megválasztott képviselők ki­lépése folytán az uj választás megjtetett, amely ellen észrevétel nem tétetett és igy ezen választások jogerőre emelkedtek, en­nél fogva a képviselőtestületet m e g a 1 a­k u 11 n a k nyilvánította és holnapi tisztújító közgyűlésre a képviselőtestület tagjait mi­nél számosabb megjelenésre felhívja. Minthogy a tisztújítást megelőzőleg a kijelölő bizottság megalakítandó, felhívja a testületet, hogy 3 évre két tagot jelöljön. A képviselőtestület egyhangúlag ezen tiszt­ségre BermüUer Alajos és dr. Ko­ri t s c h o n e r Lipót képviselőket választja meg, kiket az alispán délútán 3 órára ér­tekezletre egy b e h i v j a. Miután még a jkv. hitelesítésére az al­ispán dr. Kende Ádám, Adamovich Lá­zár, dr. Antal Géza, Körmendy Béla és Saáry Lajos képviselőket felkéri, az ülés az alispán éljenzésével véget ért. Tisztújító közgyűlés. Rendkívüli nagy számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok a tisztújító köz­gyűlésre, melynek lefolyását adjuk a kö­vetkezőkben : Kolossváry alispán üdvözli a meg­jelent képviselőket és előadja, miszerint a városi tisztviselők G éves mandátuma lejár­ván ennek megválasztása céljából hívta egybe a közgyűlést. M é s z ár o s polgármester köszönetet mond a képviselőtestületnek az eddigi bi­lomért és amidőn a város pecsétjét az al­ispánnak átadja ugy a saját valamint tiszt­társai nevében a képviselőtestületnek to­vábbi jóindulatába ajánlja magát. Elnöklő alispán miután a jkv. hitele­sítésére Wéber Rezső, Wittmann Ignácz, Kovács István, dr. Kapossy Lucián és Steinberger Lipót képviselőket felkéri, elő­terjeszti a kijelölő választmány javaslatát a beérkezett pályázatokról. Egyben a köz­gyűlés megbízásából bizalmi férfiakul: Bottk a Jenő, Osvald Dániel, dr. Kluge Endre és Krausz József N. képviselőket ki. Előterjeszti a beérkezett pályázatokat, mely szerint minden állásra egy pályázat érkezett és pedig a tisztikar eddigi tagjai. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel vá­lasztja meg az uj tisztikart és pedig: Pol­gármester : Mészáros Károly, tanácsos és h. polgármester: Lamperth Lajos, fő­ügyész: Szenthe János, mérnök: Török János, alügyész: Baranyai Zsigmond, fő­számvevő: Freund Ferencz, alszámvevő : ReidI József, pénztáros: Kis Móricz, el­lenőr: Krancsák József, közgyám : Szűcs Gyula, I. számtiszt: Szeleczky Béia, II. számtiszt: Molnár Lajos, kiadó: Csányi Károly. Az újonnan rendszeresített írnoki ál­lásra 6 pályázat érkezett ebből 5 pályázó birt kvalifikátióval és a következő sorrend­ben lettek jelölve : Nóvák Ödön, S c h n o­bel Ferenc, Horváth Gyula, Tóth Fe­renc és Szita István. Miután a közgyűlés szavazást kért az alispán ezt elrendeli és felkéri A n t a 1 Géza dr. elnöklete alatt dr. Hirsch Vilmos és Hajnóczky Béla képviselőket a szavaza­tok öoszeszedésére és ezen időtartamra a közgyűlést felfüggeszti. A szavazás megejtése után a közgyű­lést alispán megnyitja és Antal Gáza be­jelenti, hogy beadatott 117 szavazat, ebből Schnobel Ferencz 61, Nóvák Ödön 48 és Tóth Ferencz 8 szavazatot nyert. Alispán ennek alapján kijelenti, hogy az Írnoki állásra S c h n o b e 1 Ferencz lett megválasztva. Ezután a megválasztott tisztikar letette a hivatalos esküt, melyet Csoknyay Ká­roly főjegyző olvasott. Kolozsváry alispán köszönetet mond a képviselőtestületnek higgadt és a város jól felfogott érdekében tanúsított érdeklő­déséért, mire Mész á r o s Károly polgár­mester a következő beszéddel válaszolt az alispán szavaira. Nagyságos alispán ur! Mélyen tisztelt képviselőtestületi közgyűlés ! Pápa városánál eltöltött 21 évi szol­gálatom fejében szebb jutalom és elisme­rés nem érhetett azon bizalomnál, mely hogy most végezte a szini-akadémiát, meg is mutatta a bizonyítványát, csupa szép osz tályzata volt. Az évzáró vizsgán 'nem lép­hetett föl, mert nem volt színpadi ruhája s igy esett, hogy, míg sokkal gyöngébb tár­sait mind elszerződtették valahová, neki nem jutott szerződés. Sorra járta a színházi ügy­nököket, azok meg azt mondták, hogy előbb látniok kel), mit tud. Hát most föl Szeretne lépni. Trilbyt szeretné eljátszani, az egyik könyörületes társnőjétől kapott hozzávaló ruhát, most már csak szinházdirektor kel­lene, a ki egyszer vendégszerepeltesse. Azon a bizalmaskodó hangon, a hogy a szininövendékekkel beszélgetni szoktunk, megkérdeztem tőle: — Nem léphetett fői, mert nem volt ruhája ? Hát nem akadt bőkezű gavallér ? A szavamba vágott, a szeme villogott, arcza kipirult: — Há azt akartam volna, nem fordul­nék most önhöz. Négy esztendeig jártam az iskolába, kínlódtam eleget, míg megtanul­tam, a mit tudok, es most már csak ezzel akarok boldogulni. • Hihetetlen dolgokat mondott el azután. A kollégám, a kihez elöször fordult s a ki ismerte a családját, félrehívott s megerösi­ette, hogy a lány igazat beszél. Hatan voltak a háznál: özvegy édes­anyja és rajta kívül négy kis gyerek. Künn laktak Angyalföldön, valami kis viskóban, az anyja onnan járt be a városba mosni. A leánynak hajnalban kellett mindennap fel­kelni, gondozni a házat. Gyalog ment be aztán'a sziniiskolába, télen hóban-fagyban, kétszer is napjában. És a mikor statisztálni kellett a színházban, késő éjszaka gyalog, egymagábm is tul a vasúti töltés mögé, dermesztő hidegben, a mi szabadon járta át vékony, kopott ruháját, mert kabátja, de még kendője se volt. így kínlódott végig négy esztendőt. Csábító szókat eleget súg­tak az ő fülébe is, de nem hallgatott rájuk. 0, ha azt akarta volna! Hányszor szegődött hozzá finom uri gavallér, a mint szinház után késő éjjel hazafelé tartott. Meggyorsí­totta lépteit, szinte rohant, ugy menekült a kísértés elől. A tehetségével akart boldo­gulni egyedül. S most, nap-nap után néma keserűséggel kell hallgatnia az anyja kifa­kadó beszédet: — No hiszen, szépen vagyunk azzal a te tehetségeddel! Mit érek vele ? Hoz-e ke­nyeret a házhoz ? Napestig robotolok, mé­gis koplalunk. Én már nem bírom. A tehet­séged ! Mit tesz nekem a te tehetséged? Hogy mint a kolonc, te is a nyakamon lógsz'? Azt mondom, hogy mosni jársz majd velem te is ! Erted ? Ennyit ér a te tehetséged ni! Monoton, csöndes hangon mondta el mindezt a leány s végtelen bizalom hatotta át a szavát, a mikor hangoztatta: — Csak egyszer léphetnék fel, tudom vége volna az egesz nyomorúságnak. Nagyon meghatott a beszéde, megígér­tem, hogy megteszek érte, a mit csak le­het. Még az este felkerestem az egyik nyári direktort, az könnyű szerrel bele is ment a dologba, hogy csak hozzam ki a leányt, majd megbeszéljük. Rögtön írtam neki s harmadnap már együtt kerestük fel az igaz­gatót. Hamar megállapodtak. Az igazgató hajlandó volt fölléptetni öt a Trilbyben, meg is beszélték, hogy melyik napon legyen a vendégszereplése, szóval: rendben volt min­den. A leány boldogan hálálkodott, én is örültem, igy buesuztunk el az igazgatótól. — Igaz is ! — mondta a direktor vé­gezetül. — Hát a jegyeket mikor veszi át, kisasszony'? — Micsoda jegyeket? — No, remélem, tudja, mi a szokás? Önt elvégre nem ismeri senki. Lehet, hogy nagy igazi talentuma van. de ez egyelőre még titok a nagy közönssg előtt. És belát­hatja, hogy én a bizonytalanért nem áldoz­hatok egy teli házat. Én szívesen vendég­szerepeltem a tehetségeket, de anyagi kárt nem vállalhatok magamra. A vendégszerep­lők nálam legalább százötven forint jegyet szoktak elvállalni, hogy elhelyezik őket, Ön­nél, tekintetettel, hogy ilyen helyről ajánl­ják — s ezzel rám mutatott — megelég­szem száz forint ára jegygyei is. Képzelheted, hogy a föllépésből nem lett semmi. Honnan vett volna szegény lány annyi tenger pénzt? Hol tudott volna annyi jegyet elhelyezni? Csalódottan, szomorúan távoztunk. Biztatni nem mertem, de vala­hogy megszerettem volna vigasztalni. Kér­tem, hogy jöjjön velem vacsorálni, apatiku­san engedett a hívásomnak. Hozattam min­denféle jó ételt, rég lakhatott jói szegény, mart a nagy szomorúsága mellett is ször­nyű étvágygyal fogyasztotta az ételeket, kis bort is ivott, beszédessé lett szinte ugy látszott, hogy elfelejti ezernyi baját, neve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom