Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-04-26 / 17. szám

érdekeket, hanem azok helyes megoldásától függ Pápa város, szebb, boldogabb jövője. Tehetség tekintetében a képvi. selőtestület sohasem volt oly erős — mint most! Kebelében akárhány a tettre vágyó ambiciózus és a város jövője érdekeit szívén hordozó egyén, csak komolyan akarni és dolgozni kel* és városunk jövője biztosítva leend. Az általános közérzületnek vé_ lünk kifejezést adni, midőn mindazok, nak, kik ily értelemben szándékozzák Pápa város közügyét szolgálni, kik Pápa város érdekében minden üdvös eszme létrehozásán és kezdeményezésénfáradozni szándékoznak, jó eleve szívből üdvözöljük. Ez legfőbb óhajtásunk ! Pollatselt Frigyes. Alakuló és tisztújító közgyűlés. Pápa város képviselőtestületét vármegyénk alispánja megalakultnak nyilvánította és ugyancsak ezen újonnan megalakult képviselőtestület: {Választotta meg ujabbi 0 évre a városi tisztikart. Ugy az alakuló valamint a tisztújító közgyűlés lefolyását adjuk a kövezökben : .4 laki dó közgyűlés. Kolossváry József alispán a nagyszámban megjelent képviselők éljenzése között elfoglalta, az elnöki széket s a képviselők üdvözlése után a gyűlést megnyitja. Elnöki megnyitójában jelenti, hogy miután a városi tisztviselők mandátuma f. hó 24-én jár le, gondoskodott, hogy ennek lejárta előtt a törvényes formalitások betartása mellett a választás megejtethessék és e végből a mai napra hivatta egybe az újonnan megalakítandó képviselőtestületet. Jelenti továbbá, miszerint hivatalos utón meggyőződött arról, bogy a képviselőtestület teljes, amennyiben a viriiis képviselők névjegyzéke kiigazitátott, a 6 évvel korábban megválasztott képviselők kilépése folytán az uj választás megjtetett, amely ellen észrevétel nem tétetett és igy ezen választások jogerőre emelkedtek, ennél fogva a képviselőtestületet m e g a 1 ak u 11 n a k nyilvánította és holnapi tisztújító közgyűlésre a képviselőtestület tagjait minél számosabb megjelenésre felhívja. Minthogy a tisztújítást megelőzőleg a kijelölő bizottság megalakítandó, felhívja a testületet, hogy 3 évre két tagot jelöljön. A képviselőtestület egyhangúlag ezen tisztségre BermüUer Alajos és dr. Kori t s c h o n e r Lipót képviselőket választja meg, kiket az alispán délútán 3 órára értekezletre egy b e h i v j a. Miután még a jkv. hitelesítésére az alispán dr. Kende Ádám, Adamovich Lázár, dr. Antal Géza, Körmendy Béla és Saáry Lajos képviselőket felkéri, az ülés az alispán éljenzésével véget ért. Tisztújító közgyűlés. Rendkívüli nagy számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok a tisztújító közgyűlésre, melynek lefolyását adjuk a következőkben : Kolossváry alispán üdvözli a megjelent képviselőket és előadja, miszerint a városi tisztviselők G éves mandátuma lejárván ennek megválasztása céljából hívta egybe a közgyűlést. M é s z ár o s polgármester köszönetet mond a képviselőtestületnek az eddigi bilomért és amidőn a város pecsétjét az alispánnak átadja ugy a saját valamint tiszttársai nevében a képviselőtestületnek további jóindulatába ajánlja magát. Elnöklő alispán miután a jkv. hitelesítésére Wéber Rezső, Wittmann Ignácz, Kovács István, dr. Kapossy Lucián és Steinberger Lipót képviselőket felkéri, előterjeszti a kijelölő választmány javaslatát a beérkezett pályázatokról. Egyben a közgyűlés megbízásából bizalmi férfiakul: Bottk a Jenő, Osvald Dániel, dr. Kluge Endre és Krausz József N. képviselőket ki. Előterjeszti a beérkezett pályázatokat, mely szerint minden állásra egy pályázat érkezett és pedig a tisztikar eddigi tagjai. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel választja meg az uj tisztikart és pedig: Polgármester : Mészáros Károly, tanácsos és h. polgármester: Lamperth Lajos, főügyész: Szenthe János, mérnök: Török János, alügyész: Baranyai Zsigmond, főszámvevő: Freund Ferencz, alszámvevő : ReidI József, pénztáros: Kis Móricz, ellenőr: Krancsák József, közgyám : Szűcs Gyula, I. számtiszt: Szeleczky Béia, II. számtiszt: Molnár Lajos, kiadó: Csányi Károly. Az újonnan rendszeresített írnoki állásra 6 pályázat érkezett ebből 5 pályázó birt kvalifikátióval és a következő sorrendben lettek jelölve : Nóvák Ödön, S c h n obel Ferenc, Horváth Gyula, Tóth Ferenc és Szita István. Miután a közgyűlés szavazást kért az alispán ezt elrendeli és felkéri A n t a 1 Géza dr. elnöklete alatt dr. Hirsch Vilmos és Hajnóczky Béla képviselőket a szavazatok öoszeszedésére és ezen időtartamra a közgyűlést felfüggeszti. A szavazás megejtése után a közgyűlést alispán megnyitja és Antal Gáza bejelenti, hogy beadatott 117 szavazat, ebből Schnobel Ferencz 61, Nóvák Ödön 48 és Tóth Ferencz 8 szavazatot nyert. Alispán ennek alapján kijelenti, hogy az Írnoki állásra S c h n o b e 1 Ferencz lett megválasztva. Ezután a megválasztott tisztikar letette a hivatalos esküt, melyet Csoknyay Károly főjegyző olvasott. Kolozsváry alispán köszönetet mond a képviselőtestületnek higgadt és a város jól felfogott érdekében tanúsított érdeklődéséért, mire Mész á r o s Károly polgármester a következő beszéddel válaszolt az alispán szavaira. Nagyságos alispán ur! Mélyen tisztelt képviselőtestületi közgyűlés ! Pápa városánál eltöltött 21 évi szolgálatom fejében szebb jutalom és elismerés nem érhetett azon bizalomnál, mely hogy most végezte a szini-akadémiát, meg is mutatta a bizonyítványát, csupa szép osz tályzata volt. Az évzáró vizsgán 'nem léphetett föl, mert nem volt színpadi ruhája s igy esett, hogy, míg sokkal gyöngébb társait mind elszerződtették valahová, neki nem jutott szerződés. Sorra járta a színházi ügynököket, azok meg azt mondták, hogy előbb látniok kel), mit tud. Hát most föl Szeretne lépni. Trilbyt szeretné eljátszani, az egyik könyörületes társnőjétől kapott hozzávaló ruhát, most már csak szinházdirektor kellene, a ki egyszer vendégszerepeltesse. Azon a bizalmaskodó hangon, a hogy a szininövendékekkel beszélgetni szoktunk, megkérdeztem tőle: — Nem léphetett fői, mert nem volt ruhája ? Hát nem akadt bőkezű gavallér ? A szavamba vágott, a szeme villogott, arcza kipirult: — Há azt akartam volna, nem fordulnék most önhöz. Négy esztendeig jártam az iskolába, kínlódtam eleget, míg megtanultam, a mit tudok, es most már csak ezzel akarok boldogulni. • Hihetetlen dolgokat mondott el azután. A kollégám, a kihez elöször fordult s a ki ismerte a családját, félrehívott s megerösiette, hogy a lány igazat beszél. Hatan voltak a háznál: özvegy édesanyja és rajta kívül négy kis gyerek. Künn laktak Angyalföldön, valami kis viskóban, az anyja onnan járt be a városba mosni. A leánynak hajnalban kellett mindennap felkelni, gondozni a házat. Gyalog ment be aztán'a sziniiskolába, télen hóban-fagyban, kétszer is napjában. És a mikor statisztálni kellett a színházban, késő éjszaka gyalog, egymagábm is tul a vasúti töltés mögé, dermesztő hidegben, a mi szabadon járta át vékony, kopott ruháját, mert kabátja, de még kendője se volt. így kínlódott végig négy esztendőt. Csábító szókat eleget súgtak az ő fülébe is, de nem hallgatott rájuk. 0, ha azt akarta volna! Hányszor szegődött hozzá finom uri gavallér, a mint szinház után késő éjjel hazafelé tartott. Meggyorsította lépteit, szinte rohant, ugy menekült a kísértés elől. A tehetségével akart boldogulni egyedül. S most, nap-nap után néma keserűséggel kell hallgatnia az anyja kifakadó beszédet: — No hiszen, szépen vagyunk azzal a te tehetségeddel! Mit érek vele ? Hoz-e kenyeret a házhoz ? Napestig robotolok, mégis koplalunk. Én már nem bírom. A tehetséged ! Mit tesz nekem a te tehetséged? Hogy mint a kolonc, te is a nyakamon lógsz'? Azt mondom, hogy mosni jársz majd velem te is ! Erted ? Ennyit ér a te tehetséged ni! Monoton, csöndes hangon mondta el mindezt a leány s végtelen bizalom hatotta át a szavát, a mikor hangoztatta: — Csak egyszer léphetnék fel, tudom vége volna az egesz nyomorúságnak. Nagyon meghatott a beszéde, megígértem, hogy megteszek érte, a mit csak lehet. Még az este felkerestem az egyik nyári direktort, az könnyű szerrel bele is ment a dologba, hogy csak hozzam ki a leányt, majd megbeszéljük. Rögtön írtam neki s harmadnap már együtt kerestük fel az igazgatót. Hamar megállapodtak. Az igazgató hajlandó volt fölléptetni öt a Trilbyben, meg is beszélték, hogy melyik napon legyen a vendégszereplése, szóval: rendben volt minden. A leány boldogan hálálkodott, én is örültem, igy buesuztunk el az igazgatótól. — Igaz is ! — mondta a direktor végezetül. — Hát a jegyeket mikor veszi át, kisasszony'? — Micsoda jegyeket? — No, remélem, tudja, mi a szokás? Önt elvégre nem ismeri senki. Lehet, hogy nagy igazi talentuma van. de ez egyelőre még titok a nagy közönssg előtt. És beláthatja, hogy én a bizonytalanért nem áldozhatok egy teli házat. Én szívesen vendégszerepeltem a tehetségeket, de anyagi kárt nem vállalhatok magamra. A vendégszereplők nálam legalább százötven forint jegyet szoktak elvállalni, hogy elhelyezik őket, Önnél, tekintetettel, hogy ilyen helyről ajánlják — s ezzel rám mutatott — megelégszem száz forint ára jegygyei is. Képzelheted, hogy a föllépésből nem lett semmi. Honnan vett volna szegény lány annyi tenger pénzt? Hol tudott volna annyi jegyet elhelyezni? Csalódottan, szomorúan távoztunk. Biztatni nem mertem, de valahogy megszerettem volna vigasztalni. Kértem, hogy jöjjön velem vacsorálni, apatikusan engedett a hívásomnak. Hozattam mindenféle jó ételt, rég lakhatott jói szegény, mart a nagy szomorúsága mellett is szörnyű étvágygyal fogyasztotta az ételeket, kis bort is ivott, beszédessé lett szinte ugy látszott, hogy elfelejti ezernyi baját, neve-