Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-01-11 / 2. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész- évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Kevés az érdeklődés! Jóllehet jelenleg közügyeinkben szélcsend uralkodik, mindazonáltal egy bizonyos körülmény kötelességünkké teszi, hogy ébren tartsuk a figyelmet közügyeink iránt, mely sajnos mindig aktuálissá lesz akkor, midőn egy ujabb és ujabb terv megvalósításáról van szó, mely városunk haladását és fejlődését van hivatva előmozdítani. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdéseket beteges közönnyel és fatalikus nembánomsággal fogadják. Városunk közvilágítása van napirendé i és alig halljuk, hogy egyáltalában valaki is érdeklődne aziránt, valljon megvalósítható lesz-e az idén a közvilágítás kérdése vagy nem ? Pedig senki sem vitathatja el ezen kérdés fontosságát, sőt elismeri mindenki, hogy a közvilágítás kérdésének megoldása már elodázhatlanul szükséges. S mégis mit tapasztalunk? Abszolúte semmi érdeklődést ezen városunk létkérdésért nagyon is érintő kérdés iránt. Mi az oka ennek? Annyira meg van mindenki elédedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki a kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a- közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdések várnak a megoldásra és igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jóllétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. A dunántúli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben mint Pápa város s mégis bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok modem fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásában mint a mi városuuk. Példákra uem szükséges mutatnunk. hisz azt minden polgár tudja, a kinek látköre szélesebb s a mi állapotainknak szemlélésében nem homályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatlan gyöngeségünk tanújelét adjuk, ha e megbénító lethargiában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. Összetett kezekkel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat, s hogyan igyekeznek az érdek lánj eaival magukhoz kötni a vidéket. Mi -A- IES Kápro^erf . Lent, a kerti lugasban várta Piroska a vőlegényét. Vájjon a szürkék patái mikor fognak megkoppanni végre a kis város hepe-hupás kövezetén ? Aztán, hogy az ismerős ostorpattogást is meghallotta végre, kifutott az udvarra Hanvay Jenó elé. A barnaképű, sugár fiu leugrott a könnyű kocsiról, karonfogta a lányt, ugy mentek be a házba együtt. Kovács Péter a menyasszony atyja, kissé kelletlenül nyújtotta kezét a vendégnek. Gazdag ember létére sehogyse helyeselte a leánya választását. Ellenezte nagyon. Soká tartott, mig az asszony megpuhította valahogy és mégis a beleegyezését adta ehhez a házassághoz. Jenő ügyes gazdaember igaz, de az ő birtoka valóságos porszem a Kovátísék nagy módjához képest. S az öreg ur nem tudta a fiúnak szegénységét megbocsátani. — Csali a hozományodért vesz el téged, — mondta a lányának sokszor és Piroska ilyenkior napestig sírt, az édes anyja pedig csititcjí szavakkal kérlelte az urát. De most már, hogy az eljegyzés megtörtént, az utolsó könycsepp is fölszáradt Piroska ragyogó szemeiről. Öröm és derű költözött a házba. Csak Péter ur dörmögött néha a gyerekek bolondságáról, — de a gyerekek nem bánták ezt és édes, verőfényes szerelemmel a szivükben álmodták meg ragyogónak, tökéletesnek, a jövőt. — Holnap érdekes vendégünk lesz, asszony. — szólt oda Kovács a feleségéhez. — Kitégy ám magadért. Gergely Imre a hires festőművész jön hozzánk, s a városunkban akar pár hetet tölteni. A fiatalokat nem erdekelte ez a hir. Leszaladtak a kertbe és kaczagva kergetőztek a terebélyes gyümölcsfák alatt, a puha, friss gyepen. Ám az öreg ur tovább beszélt. — Látod, ilyenforma férjet szerettem volna ami lányunknak én. Hires embert, akit bálványoznak, istenítenek mindenfelé, aki méltó lett volna mindenképen a Piroska nagy vagyonához. Kovácsné a fejét csóválta erre a hiuságos mondásra. Az ö anyai szive megértett, hogy a kis lányának a boldogságát egészen más fényezők alkotják. De ezért nem szólt semmit, sőt ő is bizonyos érdeklődéssel, kíváncsisággal nézett a másnap elé. Aztán, hogy a vendég csakugyan megjött, csalódottan mérte végig az elernyedt alakját. A sápadt arcza bágyadt, unott vonásai sehogyse tetszettek neki. — Másnak képzeltem, — mondta Piroskának. mig az urak a kertben gyújtottak rá a szivarjaikra. -- Nem is fiatal már. Piroska meglepetten tekintett az anyjára. — Szép ember, érdekes ember, — mondta halkan, s a szemében az őszinte csodálat, bámult szikrája lobbant fel. — Gondold csak el, milyen nagy művész ő, mama. Hány nagy urat lefestett már. Éti alig merek ránézni. Szinte azt hiszem észre se vesz, olyan parányinak érzem magamat mellette. Hanvay Jenő épp e pillanatban lépett hozzájuk és gúnyosan mosolygott Piroska nagy elragadtatása fölött. •—• Tehát eleven bálványt lát benne, — vetette oda könnyedén. — De lássa, ha már egyszer menyasszony, nem szabad ám idegen bályányokat imádni. Kaczagtak erre mmdaketten, aztán tovább öntözgették a szellős verendán a Piroska virágait. Gergely Imre őket nézte a kert utjá. ról. A művész kutató, fürkésző szemeivei az egyedül elismert kellemes fzii természetes hashajtó szer.