Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.
1903-02-22 / 8. szám
már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagyközönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolja ; a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük kezelési módja kifogástalan s mindeu alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen mondva, mert bizony — bizony arra a vádra még sok apró takarékpénztár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítéséről, ami különben a tisztességes üzleti versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzlet kimutatására meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk minden ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár gazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bizzunk a jól siluált pénzintézetbe 8 reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hü fog maradni s mr den városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani és sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság által beküldött 1902. évi zárszámadás részleteibe nem bocsájtkozunk és ahhoz kritikát nem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések teljes ismerete lenne szükséges. Mi csak az üzlet, eredmény kimutatások után itélitnk mit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagyközönség is. Az igazgatóság jelentéséből kitűnik, hogy minden üzletágában emelkedett eredményt mutat. Növekedett a, betétállomány és a váltóknak öszszege is. A fokozodó hiteligényeket részint a betétek emelkedéséből részint készletben levő pénztárjegyek egy részének értékesítéséből elégítették ki, minek folytán az értékpapír állomány némi csökkenést mutat, de ez oly jelentékeny hogy az intézet mobilitása teljes mértékben biztosítva van. A folyó évi tiszta, jövedelem 111.519 korona 07 fillér az előző évinél 1236^ korona 45 fillérrel több, leszámítva ebből, a tartaléktökére lO-i/'-ot ugyszinfe a tisztviselői jutalékokra, hozzáadva a mult évi jövedelem maradványát, marad rendelkezésére 87.495 korona 91 fillér. Az igazgatóság ezen rendelkezésre levő összegből 7200 koronát jutalmazásra és jótékony célra, továbbá egy egy részvény után 140 iiiiiiiiiiiiiiiii im m> i• ni Mm rn-—-n mi rr • 'mi »"Trr-rTT-wrTrn»iTOi 11 n i»i •> nnn korona osztalékot, tehát 300 részvény után 42000 koronát, külön tartalék alapra 25000 koronát, nyugdíj alapra 6000 koronát. Az intézet 50 éves jubileum alapja javára 2000 koronát a pápai ev. ref. templom építésére 1000 koronát, s maradványkép ez évre 4295 kor. 91 fillért javasol. Ha a közgyűlés az igazgatóság ezen javaslatát elfogadja, ugy az intézet jelenlegi vagyona 666.498 kor. 74 fillért tesz ki. Hogy a pápai takarékpénztár ily fényes üzleti eredményt mutat fel nagy érdem illeti meg e tekintetben első sorban Bermilller Alajos intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pontosság s szigorú ellenőrzés mintaképei és reméljük is, hog^ a holnapra egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fényes bizonyítékaival fogják őket kitüntetni. A sport leányok bálja. A pápai sport-leányok estélyének fényes sikeréről mult számunkban csak részletesen emlékeztünk meg, jelen alkalommal kibővítjük ezen tudósításunkat a kővetkezőkkel, melyek íoleg a mulatság fényességét hivatvák körvonalozni. A háromszögletű meghívók azon óhajtása, hogy fel kéretnek a leányok, hogy lehetőleg egyszerűen sport kostümben jelenjenek meg, a Sport leányok 14-iki estély én a legnagyobb hűséggel respectálva lett és mégis talán a saison egyik mulatságán sem volt a bálterem képe olyan ragyogó, a szemnek egy estén sem te't olyan igaz gyönyörűsége a bájos hölgykoszorú lattára, mint ezen estén. Ennek a varázsnak okát a természet I örök törvényében találjuk, hogy a szépségI nek, a külső ragyogásnak nem kellennek a Nem hiába a gőzkorszakon is tul vagyunk. Soós Marcsáva} kaptam kerületet is, de a boldogságom nem tartott sokáig. Választásom után mikor oltárhoz vezettem volna, egy jégünnepélyen volt, korcsolyázott, felhevült és Soós Marcsa az én bánatomra meghalt. Ezt a jeggyürüt is emlékbe tettem el. Már megválasztott képviselő voltam. A főkortesem dacára, hogy menyasszonyom megboldogult, bizonyos rokoni érzést megtartott irántam. Hanem én egy nagy bakot lőttem s ezzel három év múlva a képviselőséget is eljátsztam. Soós Marcsa halála után ugyanis három hétre egy Margitszigeti mulatságon beleszerettem Anda Klárikába, egy képviselőtársam húgába és megkértem. Mikor az eljegyzésünk a hírlapokban megjelent, nagy senzátiót keltett, különösen a valasztók erü I ete m ben. Pár nap múlva Soós Barnabás népkőri elnök pártfogómtól levelet kaptam, melyben csak ennyi volt: „Szégyelje magát'az Ur!" Természetes, hogy három év múlva egyhangúlag megbuktam a kerületemben. Anda Klárika is a másé lett. Es pedig ugy esett meg. hogy én a jegygyűrűt nem tekinthettem olyan akadálynak, hogy mulatságokban ne vegyek részt. Elmentem erre, arra s a vége — hallhatatlan ! — az lett, hogy egy reggel visszakapott jegygyűrűim száma egy gyei szaporodott, Ezóta ugy vagyok, mint a régiség, érmek, postabélyegek, tajtékpipák, antíkórák gyűjtői. Én a jegygyűrűket gyűjtöm. Itt van egész füzér. Minden jegygyűrűmmel egy csomó hajamat temettem el. Emília, Valentiné, Olga, Teréz. Ottil. Izabella, Beatrix, Leontine mind, mind elhagyott, visszaküldte emlékül jegygyűrűjét. Emília sárgás szőke hajú volt és granatéros magassagu, igazi mecklenburgi, Olga szelid, téglavörös hajú és alacsony termetű, Teréz, egy marhakereskedőnek a hatalmas leánya, Ottil bájos, fekete szemű, lzabbela csengő, hárfáéhoz hasonló olvadékony hanggal, Beatrix olasz leány, egy vállalkozó mérnök szeme fénye ki miatt párbajom is volt, Leontine egy lutheránus esperes ájtatos magzatja. Ma már mind emlékek. Megvigasztalódnám, csak. egyért vagyok vigasztalan. Babos Ilonkában voltam a legszerelmesebb. Őrülten szeletem vénülő szivem egész melegével. Azt hittem, hogy ha az évek el multak is, szivem fiatalságával megmaradt fiatalságom is. Ismertem az öltözködés, a konzerválás, a ruganyosság megtartásának a titkát s ugy festettem Ötven éves koromban mint egy harmineznyolez éves fiatal legény, Csak az egy baj volt, hogy Ilonka még épen akkor töltötte be a tizenkilencedik evét, mikor a kezét megkértem. Meg kell adnia, hogy feltűnő hajlandóságot mutatott irántam. Istenem milyen szép volt, milyen bájos volt, mennyi remóryt keltett bennem a jövő iránt. Mit törődtem én most a hátam mögött levő évekkel, mikor azok az évek, melyek előttem és Ilonkám előtt fényességekben mutatkoztak, annyira e 1 kápráztattak. Bizalmas téte-á téte-en, mikor forró szerelemmel karoltam át s mikor elröppent szenvedélyes ajkaimról a „hűen, örökre szeretlek !" és mikor látszott, hogy Ilonka éppen mondani akarja: „Menjen és beszéljen a mamával!" — temetési menet vonult el az ablakunk alatt,[mely megakasztotta szándékában. A koporsóra ez volt irva : „Élt ötven évet". Mikor a menet elvonult. Ilonka hirtelen felém fordult s minden bevezetés nélkül kérdezte : — Maga hány éves ? Szédültem. Gondolkoztam meg van-e engedve ilyenkor a füllentés. Azt gondoltam, hogy az anyakönyvvezető előtt úgyis be kell vallanom. Jobb előbb, mint később. Egy ugrással tul leszek a Rubikonon. — Nos? — kíváncsiskodott Ilonka. — Ötven éves. A szép fialal leány arcza elborult (Meglehet a koporsó felirata is hatott reá) s én — nem jutottam át a Rubikonon. Babos Ilonka más férfinek a neje lett. Eitől az egytől, a legdrágábbtól nincs jegygyűrűm, nincs semmi emlékem, csak az a biztató mondása elválálasunkkor : — Sa jnálom ! ... De hisz beláthatja, hogy apám lehetne ! Forró Andor önkénytelenül a szeméhez nyul s letörli a könycseppet, mely ott alkalmatlankodott, de hirtelen rendbeszedi magát s megvetően igy szólt : — Vén szamár! Csak nem akarsz pii 'tyeredni. Volt, nincs !
