Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-22 / 8. szám

adni. De hisz itt szó sem lehet arról, hogy az olcsóbb pályázó kevésbbé érdemes a bizalomra, mint a másik, mert dacára lglauer szakértői metamorphosisának, nincsen Pápán kiviile tán senki, aki nem bíznék a Ganz gyárban ép ugy, vagy a 30000 koronás engedmény után még jobban, mint a Schuckerf-cégben. De még lglauer is (a legeslegutolsó szakvélemény szerint) egyaránt bizik mind a kettőben s kijelenti, hogy mindkét cégért egyaránt és teljes mértékben • Mi érutólagos beszélik, s annak elvállalja a felelősséget. telme volt tehát ennek az licitátiónak 1 A rossz nyelvek azt hogy városunk képviselője öcscse interveniálták, hogy a Schuckert-cég posotióját megkőnyitsék. Hát mi ezt csak mende-mondának tartjuk, s tekintve, hogy itt egy kényes ügyről van szó, nem is adhatunk hitelt annak. A világítási bizottságnak tanulmányúton járt tagjai különösen már egy hét előtt visszatértek s bizonyára sok érdekes adattal fognak hozzája rulni a kérdés megvilágításához. Ugy halljuk, hogy a bizottság nagyon szépnek taállta a Schuckert cég székesfehérvári telepét s rendkívül imponált az uraknak a Ganz-gyár által épített fővárosi telep, mely Budapestet látja el villamos világítással. Látott ezeken ki vili a bizottság még egy nagy pesti telepet s egy kisebb telepet Erzsébetfalván, a hol vili. vasút részére fejlesztenek elektromosságot. Meglátogatták továbbá a Schuckert czég igazgatóságát s a j paritás kedvéért bizonyára megnézték a Ganz-cég óriási gyártelepét is, ahol ! mint azt a cég hivatalos meghívójában jelzi, rendkívül érdekes kísérletek folynak a közvilágítási lámpák tökéletesítésére nézve. De mi mindennek dacára jobb szeretnők hallani, ha a tanulmány uton járt urak, oly telepről is referálhatnának, mely ugyanoly körülmények között fog létesülni, mint a hogy a mienket tervezik, vagyis egy a város által házilag kezelt telepet pl : Kecskemétet, Temesvárt, Nagy becskerekét vagy Wrseczet. De ilyet egyet se láttak, pidig az esetleg itt nyert impressiók s tapasztalatok nagyon becsesek lettek volna nekünk, mert hogy a fehérvári reklám telep nagyon szép s hogy a pesti impozáns, azt szívesen elhisszük, de hogy ennek, melyeket az előbb említettünk s amelynek üzeme a városok gondját képezi, mennyire váltották be hozzájuk fűzött reményeket, czélszerüeknek, hasznosoknak bizonyaltak-e, arról csak hallomásból, de nem közvetlen tapasztalatok utján fogunk tudomást szerezhetni. Végül pedig még csak annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy a villamos világítás foutos kérdésének küszöbön álló döntésénél bizonnyára a méltányosság, korektség és hazafiaság fogja a világítási bizottság tagjait vezérelni, mert igen kívánatos volna, hogy ez a döntés minél előbb eloszlassa a műit gyűlés hatása alatt támadt kételyeket s hogy továbbá a közgyűlésen teljes bizalommal fogad hassa az eléje terjesztett javaslatokat. PoHaísok Fi'igyes. A papai takarékpénztár, A pápai takarékpénztár részvényesei holnap tartják meg évi rendes közgyűlésüket és ezzel a 40-ik üzletévet zárja le. Evröl-évre megszoktunk emléj kezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalkalmasabb időpontot aligha válaszhattunk magunknak, mint most, midőn a lefoiyt évi üzlet hű képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly foni tos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek ki; elégitésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénz| forgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítsük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük és arról megemlékeznünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig sst-'tóa ki inkább ragaszkodjék az édes anyjához mint ragaszkodtam én a zászlóanyához azonnal, mikor megláttam a festői szép alakot a hófehér ruhában, amint a szeget a zászlóba verte. Magas, sugár, ideális alak volt, hamvas szőke hajjal, melynek fonatái alig fértek el a lején, acélszürke szemmel, mely energiát fejezett ki. Hamvassy Kálmánnal egyenesen Bodóékhoz szállottunk s daczára, hogy a háziasszony gyöngélkedett, a leggondosabb ellátásban részesültünk. Mí Bodóéknál voltunk ebéden is s nekem julott a szerencse

; hogy Magda kisaszszony jobbján foglaljak helyet. Nem győztem eléggé bámulni az alabástrom hófehér formás kezet, mely akkor tűnt fel előttem legigézőbbnek, mikor a pezsgős poharat koccintásra emelte fel. A habzó pezsgőt, melyet anélkül is mindig rendkívül kedveltem, mely máig is a leghűségesebb barátom, akkor szerettem meg örökre tartó hűséggel. Mondhatom a pezsgővel sokkal nagyob volt a szerencsém mint a menyasszonyaimmal. Azt hittem Magdánál befejezem hódításaimat s bezárom huszonötéves nőtlenségem ajtaiát és tisztességgel bejutok a házasemberek sorába. Ebéd alatt sok mindenről folyt a társalgás. Magdával nem n$héz volt a beszédet a szerelemre is átfordítani és ugy vettem észre nem idegenkedik ettől a thémától. Nekem sem kellett, több a pezsgő a Magda arczát is rózsásra festette, az én rózsaszín kedvemet ismégjobban felhangolta, úgyhogy kész volt a vallomásom. kérdezte — Tudja az elvemet? egys/.erré felém fordulva. — Miiyen elvét ? — A/t. hogy csak olyan férfit szerethetek. ki még más leánynak hűséget nem esküdött! — Csókolom az elvét is ! — szóltam s ezzel elhárítottam magamtól az egyenes válaszadást. Magda, is megvolt elégedve a nyilatkozattal s én mielőtt képviselő barátommal visszautaztam Budapestre, már Bodó Magda vőlegénye lettem. A derek közjegyző, kinek rokonszenvét megnyertem, szívesen adta beleegyezését s én nem is hagytam el addig Kevermesí, míg Magda ujjára nem húztam a jegyürümet. Kedves, szerelmes leveleket váltottunk egymással. Kezdtem magamat jóiz'úen beletalálni ebbe a második vőlegénységembe, mikor váratlanul gyors tempóban egymásután két levelet kapok s a második levél gyászpecséttel v^ii ellátva. Bus sejtelemmel bontottam fel. Azt hittem az apát vagy a gyöngélkedő mamát vagy talán magát Magdát illeti ez a sötét szinü pecsét. A levél igy szólt: „Tisztelt barátom ! Megmondtam az elvemet: csak olyan férfit szerethetek, ki más nőnek még nem vallott hűséget. Ön már vallott. Önnek már jegyese is volt. Isten önnel! Magda". A levélből kihullott második boldogságom sírkeresztje : a Bodó Magda jeggyürlije. II. A pamlagon heverésző gavall ér elővette pár évvel későbbi arczképét, mely már a harmincz éves komoly, egészen érett férfit ábrázolt körszakállal, kipödrött bajuszszal. Selyem attiláben. — Boldog honatyaságom kedves idő szaka! . . . Ebben az attilában, ilyen magyarosan kipödrött bajuszszai, turi süveggel, magyar nadrágban, rojtos bakancsban indultam Mezőtúrra, hogy programinbeszédemet megtartsam. Soós Barnabás, a Népkör elnöke volt a főkortesem, kivel Budapesten ismerkedtem meg az Arany-Sasban. Azt mondta, hogy abban jár Pesten, hogy valami kedvére való jelöltet találjon, mert a helybeliekkel nincsenek megelégedve. Valamelyik barátom tréfából azt mondja Barnabás urnák, hogy lámpással sem találhatnának nálam különb jelöltet. — Akar-e az ur követ lenni ? — Elvi kifogásaim nincsenek ellené ? — S van az urnák magyar ruhája, mert az kell! — Nincs, de lesz, ha kell ! — Mikor indulhatnánk ? — Mihelyt elkészítik a kívánt öltözéket. — Bevágom ! Egy nap alatt minden elkészült s én mentem Soós Barnabás pártfogómmal a programm-beszédemet elmondani. Soós Barnabás ajánlott, én minden hiba nélkül elmondtam a. mordókámat, erős hangon rámondtam, hogy éljen a haza, a kerület választó közönsége. Végül fogadtam, hogy a lobogóhoz hű leszek. Este fáklyás zene is volt az én kontómra s én nemcsak kepviselővé választattam, de egyszersmind beleszerettem a Népkör elnökének, Soós Barnabásnak a Marcsa leányába is.