Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-12-13 / 50. szám

örvendetes bizonyítéka és biztos jele viszonyaink jobbra fordultára és a megindult fejlődésnek de — tagadhatatlan — nagy befolyással van erre városunk fokozatos haladása. Mégis azt látjuk, hogy az építkezés nem halad avval a fejlődéssel, melyben Pápa részesül a hatóságok és egyesek által. Épitkezzüuk ! Ez legyen jelszavunk. Különösen azon utcákban, mely felé városunk fejlődése van irányítva tűnjenek el a nádas fedelti viskók és szilárd modern házakat építsenek. Több ujabb intézményeink felállításával és igy az idegen forgalom emelkedésévei lakás szükséglet fog előáliani és igy szükségessé teszi az építkezést. — Ha azt akarjuk, hogy városunk a haladók sorába lépjen és a forgalmat s figyelmet ide akarjuk vonni, gondoskodnuhk kell arról, hogy az ide édesgetett vagy hivatásunknál fogva városunkra utalt egyének és családjaik részére megfelelő lakásokkal is rendelkezzenek és megleljék a modern élet által nyújtott azon előnyöket, a melyekhez más városokban már hozzá szoktak. Nézetünk szerint ezt nálunk csak az ujabb és modernebb építkezéseknél érhetjük el. Városunk legutóbb egy uj városrészt nyert. Ezen uj városrészben is az építkezési kedvet kell elömoz ditani, mert máskülönben oda jutunk, a hová a mádai izraelita. A kSsíasig köréből. — Országos állatvásárunk érdekében. — Szükségtelen talán felemlítenünk, hogy körülbelül hat hónapja nem tartatott városunkban állatvásár és hogy mily kárt okozott ez nemcsak a szarvasmarha és sertéskereskedőknek aztsem kell bővebben fejtegetnünk. De nemcsak az érdekelt feleknek közvetlenül, hanem közvetve a kereskedők és iparosokra is nagy hatással volt ezen állatvásár tilalom, mely a száj és körömfájás járvány fellépte miatt az egész " kereskedelmi és ipari forgalmat teljesen megakasztotta. Nem csoda tehát, hogy városunk lakossága nagy örömmel fogadta azon hirt, hogy a legközelebbi országos állatvásárunk megtartását a minister kivételesen engedélyezte, csakhogy ezen örömhírbe egy nagy dózis ürüm is belevegyül, amennyiben — mint halljuk — az állatoknak elszállítása korlátoztatott és csakis vármegyénk területére szoritatott. Nesze semmi fog meg jól! vagy ha jobban tetszik: „Adtál uram esőt de nincs benne köszönet!" A laikus közönség tényleg -nem tudja felfogni, hogy mily korlátozása ez a minister által kivételesen engedélyezett állatvásárnak. Ezt csak az érdekelt felek tudják szakszerűen megbírálni, amennyiben tényleg ezek rovására történik a vármegyei határok közé szorított korlátozás. Mit várhatnak ettől, az országos állatvásártól a vevők és mit az eladók V A vevők nagyrésze rendesen külföldiek kik állatokat részint Bécsbe, részint más nagyobb városokba szállítják s minthogy ebben korlátozva vannak, tehát el sem jönnek a vásárra. Az eladók tudva azt, hogy behajtott marhákra külföldi vevő nem reflektálhat, az eladandó állatokat be sem hajtják a vásárra, mert különben a helyi vevőknek olcsóbb árért kénytelenek eladni, ami természetes is, mert az elszállítása az állatoknak meg van tiltva, és ezen körülmény az állatoknál nagy árkiilömbözetet tesz. Szóval meg lesz tartva az országos állatvásár, de nem lesz benne köszönet. Ugy halljuk, hogy ezen állatvásár megtartását nagy utánjárással tudták csak kieszközölni a ministeriumnál és ennek kieszküzöléséhez nagyban hozzájárult dr. Hegedűs Lóránt városunk orsz. képviselője, kit ez érdemben legutóbbi ittléte alkalmával néhány érdekelt félből álló küldöttség is felkért ezen engedély kieszközlésére. Nincs okunk abban kétkedni, hogy Hegedűs képviselőnk az állatvásár engedélyezése érdekében illetékes helyen mind ai befolyását érvényesítette, de ha már tette, ugy városunk jól felfogott érdekében minden lehetőt el kellett volna követnie, hogy ezen engedély ily szűk korlátok közé ne szoritassék. Hogy nem lett volna kivihető az, hogy az állatok ha már nem is a szomszéd vármegyébe, de hogy Bécsbe szállíthatók legyenek, azt eklatánsul igazolja a legutóbb megtartott győri vásár. A legutóbb megtartott győri országos állatvásár tilalomnak szintoly előzményei voltak, mint a nálunk engedélyezett állatvásárnak. Ott is engedélyezte a minister, de csak azzal a korlátozással, hogy az állatok csakis oly helyekre nem szállíthatók, ahol járványos betegség van megállapítva. Ha Hegedűs képviselőnk ily korlátozott engedélyt tudott volna városunknak nagy befolyásával kieszközölni, ugy tényleg elösmernénk jogosultságát azon örömhírnek, melyet uton-utfélen hirdettek azon távirat alapján, melyet Hegedűs orsz. képviselőnk ez érdemben a városhoz intézett és amelyben tudatja, hogy nagy nehézségek után tudta csak az engedélyt ily alakban is A lovarnő már három lobogót ugrott át könynyedén és kecsesen, most a Mr. Bobbéhez ért. csókot vetett feléje. Ez átszellemüli arczczal, elragadtatva nézett föl reá, aztán arcza bíborpiros lett es elfogultan sütötte le szemeit. Hirtelen észrevette, hogy valaki rángatja a lobogót. Bobb azonban zavarában még erősebben fogta. „Hoplá, en avant!" De jaj, a lovászmester nem volt képes a lobogót egyedül áthúzni, a lovarnő lábaival annak egyik szélét érte, elvesztette az egyensúlyt és a czirkuszkörönd homokjára gurult. Bobb ijedtében szintén lebukfenczelt a tőkéről, ele hirtelen fölugrott, hogy forrón imádottjának segélyére siessen. És mi volt hűsége és jóakaratú buzgói kodásának jutalma ? Egy csattanós pof, amelyet a lovarnőtől kapott! Bobb néhány másodperczig bambán nézett a nő arczára és amint észrevette, hogy Miss Nelly haragszik reá, elfutott oly gyorsan, amint csak görbe lábai engedték és öltöző egyik szögletében húzta meg magát. Amint az előadás véget ért, Pihdaro ur, a rendező és a haragos Miss Nelly az öltözőbe jöttek, hogy Bobbnak oktatást adjanak, miként kell a tárgyakat tartani. De a clown már nem volt ott. Nevén szólították, semmi felelet. Embereket küldtek szét, hogy keressék. Mindhiába. Végre egy lovászlegény egy kocsi alatt összekuporodva föltalálta. Sem kérések, sem fenyegetések, sőt ütlegekkel sem voltak képesek rábírni, hogy búvó helyéről kijöjjön, mig nem Miss Neilyt hívták, hogy a megbántottat szép szóval kicsalja. A hölgyet rábeszé ték, habár az nem a legjobb hangulatban volt. — Amint Bobb látta, hogy ismét kegyben van, kibujt rejtekéből, mosolygott és abban a pillanatban elfeledte, ami vele történt. Néhány hét múlva a társulat föloszloti; és Pindaro ur Északnémeíország egyik városában téli szállásra költözött. Bobbnak, mint az előbbi években is, élelmezést, szállást és egy kis fizetést adott, hogy tavaSzszal aztán ismét a társulattal utazzék. E téli hónapok ,Bobbra nézve a legkedvesebbek voltak. Órák hosszáig elálldogált a kereskedések kirakatai előtt, mulattatta a kurta korcsmák vendégeit és az iskolák eiőtt bevárta a tanítás végét, hogy aztán a nevető gyermekek százai vegyék körül, akik a „fiuk clownját" határtalanul szerették és tisztelték. Egyszer aztán hiába vártak a fiuk a tréfamesterre, mert néhány órával előbb a kórházba szállították, ahol súlyos betegen, lázban feküdt. — Zavart beszédében csak egyetlenegy személyt emlegetett folyton, Miss Neilyt. — Megemlékezett iránta való szerelméről, emlékezett előadásaira, jelmezeire és szép arczára, mellnek mindig volt egy mosolya számára. — És amidőn ismét világosabb perczeiben tisztán tudott gondolkozni, ébren és álmaiban csak az ő képe volt előtte — vágyódott utána. Ha az ápoló kérdezte tőle, van-e valamelyes kívánsága, csak azt felelte, hogy „szeret Miss Neilyt lovagolni látni." De ha kérdezték tőle, hogy ki legyen az a Miss Nelly, nem tudott fölíilágositást adni, habár az ápoló gyanította, hogy az a hölgy a czirkuszból való lehet. — Közölte barátunk kívánságát a főorvossal, aki érdeklődött, az eset iránt és elhatározta, hogy puhatolódzni fog Miss Nelly után. Fáradozása sikeres volt. Miss Nelly a fővárosban lovagolt és megígérte, hogy a beteg Bobbot meglátogatja. Bobb szemei fölvillantak, amint a szeretett lényt a kórszobában meglátta és megnyugodott, amidőn az arczát megezirógatta és rámosolygott. — Szeretném, ha önt ismét egyszer lovagolni láthatnám Miss Nelly, —• mondá a beteg hirtelen. A lovarnő megkérdezte az ápolót, nem tudna-e egy támlanélküli pamlagot szerezni? Az igenlő válaszra megígérte aztán, hogy délután ismét eljő. És amint délután újra megjelent, szép kék bársony lovaglóruha volt rajta és ezüstlófe ü-lovaglóvessző a kézében. Leiült oldalvást a pamlagra, épp ugy mintha hölgynyeregben ülne. „Heidonc, en avant!" * Bobbhoz néhány napig járt Miss Nelly a kórházba, hogy Bobb előtt lovagoljon. — És amint az orvos kijelentette, hogy a clown teljesen fölgyógyult, a lovarnő magával vitte. Bobb ma rabszolgája, kutyája anélkül, hogy egyebe kívánna lenni.