Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-22 / 47. szám

Ml. évfolyam. FápaJOHS. november 22. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor.; negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. Többet ésszel, mint erővel. Innen-onnan félesztendeje, hogy Pápán az állatvásárok be vannak tiltva. Alkalmunk volt a városi számadásokba beletekinteni és arról győződtünk meg, hogy ez a csekély félesztendei vásár nélküli állapot, a városnak 15.000 koronájába kerül. E.iynyivel volt ugyanis a városnak az idén kevesebb jövedelme a vám és helypénzből, mint mult évben ilyenkor. Ez azonban csak a városnak a kára, de mennyi kára támad ilyen esetekben az egyeseknek, különösen azoknak, a kik úgyszólván a vásárokból élnek ? Igazán hamarjában nehéz volna azt kiszámítani. Szerencse, hogy exlex állapotban vagyunk, mert ha a vásárokból élő szegény embertársainkat állami adójuk megfizetésére most szorítanák, nagy részének czók-mókja árverés alá kerülne. Tudjuk, hogy a vásárok betiltása törvényes alapon nyugszik, de O 2j Sziv bánata, Eljött az óra, melyben tiszteletes tudós Hegyaljai Hegyi Benjámin ur, Portelek hegysége szeretett lelkésze elhunyt, az öregseg okozta súlyos betegségben. Harminca évig volt hü prédikátora a kedves kis helységnek, hol már aldottemlékü neje is temetőben pihent, attól fogva, hogy első gyermekük, a széppé fejlődött s nemes tulajdonokkal ékeskedő s most már huszonkét eves Krisztina született. A leányka neveltetése volt a lelkész ur fogondja papi kötelességeinek betöltése mellett. Közel, távol nem volt olyan papleány mint a müveltlelkü, szép és jó gazdaasszony Krisztina volt. Szerette az egész helység és nagyon sajnálták, hogy atyját a halai által elvesztette. Félévig meghagyták a papi lak egy részében, de a másik felében a káplán, Győrffy Károly lakott, már az öreg pap betegsége alatt is. Jeles fiatal ember volt s ugy megnyerte a nép tetszését, hogy egy akarattal falujok papjává választották, mindjárt a temetés utáni héten. Krisztina boldogan értesült e felől, LAPTULAJDONOS és KIADÓ : azok a hivatalos személyek, akiknek a törvényt végrehajtani áll kötelességükben, okosan és ügyesen kell eljárni ok a törvény alkalmazásánál, mert különben megmérhetlen károkat okoznak a nagyközönségnek, a mint a jelen hat hónapos vásári szünettel tényleg okoztak is. Lássuk csak mit tesznek a mi hivatalos közegeink ? Ha valamely községben egy, vagy két istállóban állatjárvány üt ki, azokat az istállókat szorosan zár alá veszik, sőt egyik másik hatóság tulbuzgóságból, helyesebben mondva butaságból még azt is megcselekszi, hogy a zár alá vett istállókat furkós bottal felfegy ve i ze ti subanczok kai őrizte ti. Pedig hát itt van a hiba. Ez az eljárás helytelen és tarthatatlan. Ez az eljárás okozza azután, hogy megesik egyik — másik helyen, — mint ahogy mináiunk is megesett, hogy hat teljes hónapon át vásárokat tartani nem lehet. Nem a törvény rideg- betűi szemert titokban szerelmes volt a fiatal' káplánba. Mint minden szerelmes, ő is reményeket táplált szivében, hogy habár a káplán nem mutatja is, de bizonynyal érdeklődik ő iránta. Nem szólt ugyan Krisztinához soha érzelmekről, de modora megnyerő kellemes volt s a forró szivü leány elhitte, hogy egykor nyilatkozni fog, ha eljön az ideje. De már egy hónapja is elmúlt, hogy rendes pappá választották s még mindig oly szerényes, tartózkodó volt Krisztina irányában, mint eddig. Pedig gyakran társalogtak egymással, majd a kertben, hol a fiatal ember szeretett kertészkedni és Krisztina pedig virágait ápolgatta. 0 főzött a fiatal pap számára s egy jó cseléd leány segélyével minden kényelméről gondoskodott. E közben szerelmes szive mindinkább remélt egy vele töltendő boldog jövőt. Nem szólt efe'ől senkinek, csak titkon élvezte sejtett szerelmi boldogságát. Azt sem tudta, hogy sejti-e a fiatal pap, hogy szerelmes a leány, szívélyes, kellemes társalgó volt vele szemben, de szerelmi jeleket sohasem árult el. — Talán azt várja, mig gyászidőm elmúlik, — gondolta Krisztina, mely még két hóig fog tartani. H'RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A B M 1 N Idi.iyvkereskedésében. rint kell a hatóságoknak és közegeiknek a törvények végrehajtásánál eljárni, — hanem ugy, hogy abból a nagy közönségre minél kisebb teher és minél kevesebb hátrány származzon. Ott a ministeriumban hoznak bizony sokszor olyan rendeleteket, hogy ha ezek a rendelet értelmében hajtatnának végre, neki mehetnénk a falnak. Azért szükséges tehát, hogy hatóságainknak legyen több eszük és a helytelen, a buta rendeleteket igyekezzenek akként a közönségnek beadni, hogy az minél kevesebb kárt okozzon az érdekelteknek. Ebből azután az következik, hogy száj és körömfájás betegségeknél ne a szigorú zárlatra fektessék hatóságaink a fősúlyt, — hanem ellenkezőleg arra, hogy ezen a betegségen valamennyi állat minél gyorsabban átessen. Példa ugyanis nem volt még reá, hogy ha, valamely községben ilyen betegség fellépett egyik — másik állat attól megszabadult volna. Igy tehát csak mesterségesen huzzuk Nincs mit aggódnia, hiszen folyton láthatja és beszélhet vele. Lelkébe vési a papi szónok vallásos tanításait a templomban, még több reményt s erőt nyerve szive bensejében. Igy telt az idő, letette a Krisztina a gyászt és szivdobogva várt a perczre, mikor a fiatal pap nőül fogja kérni. Mindenesetre naplójába irta érzelmeit, reményeit szerelmének mélységét, s reményeit. Ezt a naplót egy napon a kert lugasának asztalán feledte, meg is döbbent e miatt és valami félóra múlva besietett érte. El is tette e kedves, féltett kincset, szivének liű, titkos barátját. Pár napig nem irt bele, igen el volt foglalva gazdaasszonyi őszi teendőivel. Egy vasárnap délután Szekeres Pál eklézsiai kurátor, egy tekintélyes gazdaember a helységben, s Krisztinának keresztapja, csendesen benyitott hozzá. Areza szomorú volt, pedig igen kedélyes embernek ismerte mindenki. Helyet foglalt, s egy sóhajjal igy kezdte szavait: — Kedves keresztleányom, ma délelőtt, templom után nagygyűlést tartottunk, hova meghívtuk az uj papunkat is, csakis neki kellett nyilatkozni a feltett kérdéseinkre. Kedves keresztleányom jól tudja, hogy mennyire szerettük boldogult édesatyját, tiszteljük emlékét és örömest bol-