Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-22 / 47. szám

a járványos betegségeket, — anélkül, hogy annak haszna volna, — mig ha ilyen esetekben a község marhaállományát összeterhelik, a betegséget rövid néhány nap alatt valamennyi állat megkapja és 14 nap alatt valamenyi át is esik rajta. Igy kellene eljárni a hatóságoknak és hatósági közegeknek, nem pedig ugy amint azt a ministeriuniban uralkodó urak a zöld asztalnál a lehető legrövidebb ésszel megcsinál ták és ha a hatóságok jövőben igy járnak el, akkor csak a nagy közönségnek fognak ezzel szolgálatot tenni, mert nem lesz reá eset, hogy hat teljes hónapon keresztül szüneteljen egyik — másik városban a vásár. A tisztviselők fizetésemelése. A tisztviselők fizetésemelése napról-napra öreg lesz, megfakul, de jogérvényre nem igen akar emelkedni. A sok sóhajtás, keserves panaszkodásnak megvolt legalább az az eredménye, hogy komolyan kezdtek foglalkozni ezzel a követelődző kérdéssel ; igaz, hogy fázva, kelletlenül tették, de mégis csak beléharaptak. Az uj kormány — ugy látszik — jobban félti a fogát ettől a fagyott gyümölcstől, mert egyszerűen sutba akarja vetni, mint valami olyat, ami kóstolatlanul is, csupán külsejével elvette tőle az étvágyat. Vagyis, hogy tovább ne kerülgessük a dolgot, szomorúsággal valljuk be, hogy a tisztviselők ismét doggá tennők árván maradt, jó leányát, magát, kedves keresztleányom. Ebből kifolyólag megkérdeztük a fiatal tiszteletes urat, nem óhajtja-e Krisztina kisasszonyt nőül venni, őszinte feleletet adni nekünk, mivel az ideje itt van, hogy boldogult papunk árvájának némi kis összeget adjunk s jövője elé bocsássuk s télire a paplakot átjavittassuk, takaríttassuk. — Erre a fiatal papunk szelíden felelte, hogy nagyon becsüli Krisztina kisasszonyt, de kénytelen bevallani, hogy pár év előtt Nagy-Kőrösön esküvel igérte egy uri család leányának, hogy mihelyt lehet nőül veszi! Ez igéretét lehetetlen megszegnie, s már szüret táján hazahozza nejét. Krisztina halotthalványra változott. Ugy érezte mintha szivének mélyében valami szétpattant volna. A fájdalmas meglepetés oly nagy volt, hogy szemeiben egyetlen köny se jelent meg. Sokkal nagyobb dermedtség fogta el egész lényét, semhogy érzelmeinek kifejezést adhatott volna. — Fiatal papunk nem tehet róla, hogy előre le volt kötelezve, de nem is lehetne őt becsülni, ha valakinek tett igéretét megszegné pap létére. — Oh, azt nem is szabad tennie I — mondta Krisztina busán. Én nem számítottam reá perczig sem, a jó Isten munkásságom után meg fog segitni. — Boldogult atyám oly jól nevelt, hogy képes lehetek az élet nehézségeivel megküzdeni I Köszönöm jó keresztapám figyelmét, tudom, ön akart rólam igy gondoskodni 1 — Az eklézsia kétszáz forintot szavaszegényebbek lettek egy reménnyel, s immár dúsgazdagok a csalódásban. Az öröm, amit e törvényjavaslat szőnyegre hozása keltett, csak lerovásá volt annak az úgynevezett „Ördögi tartozásnak," mert az Ő mostoha sorsuk már megtanította velük, hogy nyugta előtt ne dicsérjék a napot. A végzet már csak ilyen! Mindig azokra sújt, a/.okat kísérti, akik nem adnak okot reá, s az állam, megingott pénzügyi mérlegét azzal a zsírral akarják egyensúlyba hozni, amit a tisztviselőkből préselnek ki. Pedig szegények, ugy is elég soványak, hátha még állami présbe fogják őket. Az állami tisztviselők pedig szomorúan tapasztalhatják, hogy az a párt, amelynek szaporodásához szavazataikkal járultak hozzá, csak egy élettelen tömeg, amely csak akkor tudna mozogni, ha — felrobbantanak. Örökké kerüiőutakon jár, mindig ki térő színekre vezeti vasutját, vaggonjaira írja, hogy a tisztviselők „érdekeit" szállítja, pedig igazában csupa idegen rakomány van benne. A miniszterelnökben tálán megvan az akarás", ezt senki sem vonhatja kétségbe, de azt sem tagadhatja meg senki, hogy keves a „jóakarás". Mert ha csak egyszer pró bálná meg, egy rövidke napra egy öt tagú állami tisztviselő család fe jének lenni, hát bizonyosnak tartom, hogy nemsokára márványszobrot csináltatna a kormány költségén e szegény földi martyrok emlékének és gondoskodna róla, hogy ha már nem is egyházi, legalább az állami „szentek" közé soroznák őket. Ami nálunk üdvös, hasznos jazott meg keresztleányom számára, hogy hirtelen ne jöjjön pénzzavarba! Tudjuk, hogy boldogult édesatyja ezer forintot telt leánya számára takarékba. A jó Isten vezérelje, kedves keresztleányom. Legyen szives Öt nap alatt becsomagoltatatni, ahova kívánja, szekerünk elszállít mindent. Feleségem pedig egy kis jó útravalót fog akkora elkészíteni. Kedves keresztleányom, hisszük, hogy az árvák Atyja kisérni fogja lépteit. Most már zokogott Krisztina, az eddig visszatartóit fájdalom kitört reményvesztett szivéből. A kurátor csendben távozott, mint jött. Krisztina az nap estéjén elővette naplóját. Szerelmével reményeivel volt az teleírva. Nem engedi a végzet, hogy valaha az olvassa, akikről irva volt. Igy nem is szabad ezt senkinek látni, olvasni ez életben. El kell hamvadnia, mint ahogy szive reményei őrökre elhamvadtak. Es ott sisteregtek a lapok a kályhaizzó tüzében mialatt közel egy szék eié térdelve, zokogott a csalódott szivü leány. — Isten, segíts lelki erőhöz! Csak ezt zokogta. De mielőtt a naplót tüzbetette, a legutolsó lapjára rajzónnal irva e sorokat fedezte fel: „Drága jó lélek, emléke éini fog szivemben, de amely sziv már régóta másért dobog! Legyen boldog s feledjen!" E sorokat sem tartá meg. Minek? Elmúlt minden, s elég nagy felad-1 lesz neki a jövő súlyos gondja. Soha, sohasem fog többé szeretni. vaslat, annak egy bus, tövises kálváriát kell megjárnia, hogy végül ne legyen belőle semmi. Ugy leszünk ezzel a fizetésemeléssel is, mint a nagybeteg a „biztos" medeczinával, akkorra adták be neki, mikor már lélek se voít benne. Egyelőre beláthatatlan, hogy mi lesz a tisztviselők kérdésével, mert ha a miniszterelnök bele is fog egyezni, olyan hosszu procedúrán megy át, hogy a jövő milleniumig csak nagy jóakarattal fogják elkészíteni. Mert hát ha nyilvánosságra is jő és az első munkálatokhoz lázasan hozzá is fognak ! bizonyos, hogy olyan szűkkeblű, olyan fukar lesz, mint a regebeli vén zsugori. A tervezettel ki sem lesz megelégedve, mert ha valaki még csak eleget nem kap, nem fogja szivébe zárni szive keserűségét, s egy oly általános herce-hurca vitatkozás keletkezik az érdekelt felek között, a me(yhez képest a bábeli zűrzavar egy közönséges, békés harmónia lesz. A szakminiszterek pedig az ő embereiket akarják előtérbe helyezni, tehát ők is összekülönböznek ; inert bizonyos hogy két koldust, kik egyenkint egy krajcárt várnak, ösz-. szeségükben egy krajcárral nem fognak még a boldogabb viszonyok közt levő túlvilágon sem kielégíteni. A megyékben meg volna a jóakarat, az érdeklődés, a figyelem ahhoz, hogy tisztviselőik sanyarú fizetését emeljék, de hiábavaló gyötrődésnek, lelkiismeret furdalásnak bizonyul az, mikor az állam jól levarja zsebeit, mert ő ezentui takarékoskodni akar. Pedig a megyei hivatalnokok legtöbbje állami munkát végez, Másnap délután már a csomagolást meg is kezdte, Halvány volt, de szilárdul győzte le az előtörni akaró keserű konyeket. Az uzsonnakávé, mit a cselédleány behozott, érintetlenül bilit el. Estefelé egy kellemes külsejű, éltes úrinő jött Krisztinához. Könyezve ölelte meg. -- Bocsásson meg, kedves Krisztina kisasszony, én nem tehettem róla, hogy oly hosszu ideig uem látogathattam. Nővérem suiyos betegsége tartott náluk, a három kis gyermeket gondoznom kellett. Eltemettük szegényt s megígértette velem sógorom, hogy hozzájuk megyek, gondjukat viselni. Jómódban van, nagy a háztartása, mennem kell és megyek is. A jó, derék tiszttartó ur kétségbe van esve, husz év óta voltam házvezetője. Kedves Krisztina kisasszony, nagy okból jöttem, hallom, hogy el akar innen távozni. Rokonai nincsenek, ugy tudom. — Akik velem törődnének, olyan egy sincs 1 felelte zokogva. — No hát édes lelkem, a boldogult édesatyja igen becsülte a tiszttartó urat, sok barátságos órát élveztek együtt. Azt tudakozta tju tiszttartó ur, hogy nem leime-e hajlandó Krisztina kisasszony ő nála a házvezetést elvállalni? Cseléd van elég, munka meg győzhető. Tudjuk, hogy Krisztina kisasszony jó gazdaasszony tud lenni, kényelme nagy lesz, a tiszttartó ur igazi nemeslelkü, müveit úriember. Ha nem is örökösen, (le pár évre, e helyet elfogadni tanácsolnám, kedves Krisztina kisasszony! — Igen, én meg is teszem ! — szólt felvidulva Krisztina. Az én atyám sok szépet beszélt a tiszttartó úrról, hiszen én is