Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-08 / 45. szám

A mint mi ismerjük Honiig Ká­roly báró püspököt, nemes szivét, — magas színvonalon álló gondolkozását, — egy pillanatig sem kételkedünk hogy rövid idő alatt meg fogja tenui a szükséges intézkedéseket és a ba­jok orvoslásáról gondoskodni fog. Alispáni rendelet, — A hetivásártér áthelyezése érdemében. — Vármegyénk alispánja a törvényható­sági állatorvos jelentése alapján Pápa vá­ros hatóságához egy rendeletet küldött, mely szerint heti szarvasmarha és sertés vásárte­rünknek az országos vásártérre való azonali áthelyezésére utasítja egyben pedig a vágó­hidon az állatok szigorú ellenőrzésére hivja fel, ugyszinte a sertések leöletésére egy második állatorvosi állás szervezését ajánlja. Lapunk vezércikkében bővebben fog­lalkozunk ezen rendeletnek ugy sérelmes, valamint közegészségügyi szempontból üd­vös intézkedéseire és reméljük is, hogy ha­tóságunk felszólalásunk megszívlelve ily ér­telemben fogja megtenni az erre való szük­séges de h a 1 a d é k o t nem tiirő intézke­déseket. Lakosságunk és az érdekelt felek tá­jékoztatása céljából közöljük az alispáni rendeletet egész terjedelmében a követke­zőkben : Ezen törvényhatósági m, kir. állator­vos jelentése szerint Pápa r. t. város terü­letén a heti vásárok, melyek szarvasmarha és sertés felhajtással vannak összekötve, — nem a rendezett állandó vásártéren, — ha­nem a város belterületén elvonuló egyik tágasabb s közforgalom lebonyolítására szol­ga "dó úttesten tartatnak meg, minek folytán örökre elnémította az önért dobogó szivet, és én voltam az, ki a gyilkos golyót szivébe küldte. De ez még nem elégítette ki boszu­mat, tökéletes elégtételt kívánok. Közlöm határozatomat, mely alá magát vetnie kell. A kert barlangjában, hol a légyottnak történnie kellett volna, fogja ön szeretőjé­nek holttestét találni, mely barátságos kézre vár, mely eltemesse. Ezen kéz az öné lesz. Egész nap őrködni fog a barlang be­járatánál, nehogy a cselédség belépjen. Az éj beálltával felvonja a vízvezeték zsilipjét, mely a barlanghoz közel lévő bozótban vau. Ha a viz elfolyt, ásóval, melyet a kertész kunyhójában találni fug, ásson egy sírt sze­retője testének befogadására. Ha kész a sir, hozza ki a holttestét és temesse el. Igye­kezzék aztán a földet kiegyenliteni és a vizet eredeti medrébe visszaterelni, Ezek parancsaim. — Teljesítse, különben bíróság előtt fogunk találkozni, de bízom tettere­jében." Czeczilia elolvasta férjének írását, egy enyhetadó köny, kitörő zokogás nem árulta el roppant fájdalmát, mely lelkét bilincselte, csak arczának hirtelen halvány színe és a remegő kék ajkak bizonyították. Könyvet vett hóna alá, lement a kertbe és leült a barlang előtti padra, Igy ült ott némán, egyedül, fejét lehajtva és ugy lát­szott, mintha belemélyedt volna az olva­sásba, mig a harang ebédre nem hívta. — Keveset evett, aztán ismét elfoglalta helyét a barlangnál. Este kilencz órakor ismét visszatért, és kiadta a parancsot, hogy mindenki vonul­jon hálótermébe, ő maga is behivatta cse­lédjét, ki lefektette. Midőn egyedül volt, a kellő állategészségügyi vizsgálat és ellen­őrzés sem teljesíthető, amennyiben az ál­latok szabadon hajthatók fel a vásártérre. A vásárnak e helyen való tartása ál­lategészségügyi szemponttól eltekintve a forgalom szabatos lebonyolítását is nagyban akadályozza nemcsak. — ele közegészség­ügyi tekintetből is kifogás alá esik. Felhívom polgármester urat, hogy ha­ladék nélkül és felelősség terhe mellett in­tézkedjék, miszerint ezen rendeletem véte­létől kezdőleg a heti állatvásárok a beren­dezett rendes állatvásáron tartassanak meg annyival is inkább, mert ellen esetben kény­telen lennék a heti állatvásárok megtartá­sának beszüntetése iránt illetékes helyen javaslatot tenni. Megjegyzem, hogy nincs kifogásom az ellen, — ha netalán a hetivásárok tartására a rendes állatvásártér hátrányos lenne, — hogy a város egy alkalmasabb vásártérről, melyen csakis a heti állatvásárok tartatná­nak, — gondoskodik az 1888.' évi VII. t.­ezikk végrehajtása tárgyában kiadott 40000 számú mmisteri rendelet 30 és 31 §§-ai uta­sításai pontos betartásának figyelembe vé" tele mellett. A jelentés szerint a városnak saját állatorvosa van s mind annak daczára a kisfogyasztásra szánt állatok vizsgálatát nem ez, hanem a szakavatatlan egyének végzik. Felhívom ez okból, hogy haladék nél­kül intézkedjék, miszerint ugy a közvágó­hídon, valamint azon kivül levágott állatok élő és levágott állapotban történő vizsgála­tát kizárólag a városi állatorvos teljesítse : a levágott állatokról a vágatási lajstromot, jegyzőkönyvet ő vezesse. Minthogy Pápa város területén a ser­tések ölésévei foglalkozó iparosok nagy számmal vannak, akik a városnak külön­böző részében elszórtan laknak, minthogy betemette forró homlokát vánkosába, most tört ki belőle először egy tompa fájdalmas sóhaj. Végre kiapadt szemének könye, el­hagyta ágyát, magára vette ruháját, zajta­lanul nyitotta ki ajtaját és lassú léptekkel haladt a falak árnyékában a kert felé. El­ment a kertész kunyhójába, elvette az ásót, melyre szüksége volt. A zsilip vize gyorsan elfolyt, és most következett a legborzasztóbb munka a sirásás. Amikor férje parancsának eleget tesz, érezte azt is, hogy örökre gyűlölni fogja szeretőjének gyilkosát, hogy azon sirral, melyett ásott, egy örök, sírig tartó tátongó űr nyílik meg férje és ő közte. Három órai szakadatlan munka után a sir elkészült. Czeczilia összekuszált hajjal, izzadtságtól gyöngyöző homlokkal, feltörött kezekkel esett össze a sir szélén. — Arcza átszellemült, szebbnek, igézőbbnek látszott. A lemondás elragadó kifejezése ült rajta és csillogó szeme a kék ég felé fordult, mely­nek csiliagirásában az örök kegyelmet és bocsánatot vélte olvasni. Uj erővel kelt fel és — bár nehéz léptekkel — indult szere­tőjének holttestéért. Fájdalmas jelenet. Kibontotta lassan a köpenyeget, csókot lehelt a néma ajakra és megkísérelte vállain vagy karjain kivinni de ehhez gyenge volt. Nem volt más hátra, mint a földön vonszolni utolsó pihenőhelyére. Kő- és tüskétől megszaggatva feküdt csen­des sírjában a drága halott. Szegény Cze­czilia félresimitotta az összepiszkított haj­fürtöket, melyek a halvány homlokot elta­karták, es utolsó csókjaival akart lelket belehelni a holttestbe. Tenyerével vizet merített a közeli csa­továbbá a leölt sertések száma is a kimu­tatás szerint évenkint több ezer darabot tesz ki, a jelenlegi módozat mellett a vizs­gálat még állatorvos közbenjöttével sem tel­jesíthető akként, hogy az a fogyasztó kö­zönség, tehát közegészségügyi szempontból a kellő megnyugvást nyújtaná. Ezen bajon csakis akként lehet segí­teni, hogy a város még egy állatorvost al­kalmaz s igy egyik a közvágóhídon kerülő állatok vizsgálatát, a másik pedig a hente­sek ipartelepem a sertések leölésénél lesz jelen s teljesiti kötelességét, avagy a város a jelenlegi és e czélra megfelelő helyen a vágóhidat kibővíti sertésvágásra alkalmas helyiséggel is, mely esetben eltekintve a köz és állategészségi szempontot, a város bevételi jövedelme is szaporodni fog e czituen. Ez okból a város saját jól felfogott érdekében hívom fel polgármester ürügyei­mét ezen fontos intézmény mielőbbi létesí­tésére. Felhívom, hogy ezen rendeletem mi­ként történt végrehajtásáról — a sertés vá­góhíd egyesítését kivéve — a husvágatási szabályrendelet beterjesztése mellett tegyen hozzám mielőbb jelentést: a sertésvágóhíd kérdését tanulmányozva annak idején az erre vonatkozó jelentést is elvárom. * Eddig az alispáni leirat. Mint már em­lítettük ezen rendeletnek reánk nézve sérel­mes és egyben üdvös voltára nézve lapunk vezércikkében reflektálunk. Utólag értesü­lünk, hogy a városi tanács tegnap tartott ülésében a földmivelésügyi ministerhez nem szándékszik ez érdemben feliratot intézni, hanem utal már egy izben a minister által engedélyezett jelenlegi belterületre és ezen engedély alapján a Vármegye alispánjához intézi kérvényét, melyben ezen rendelet fel­tornából és keresztalakban hintette be a szép homlokot. Ugy látszott, mintha szivé­nek dühe kitombolta volna magát. Rádobta a holtra a göröngyöket, eltemette. A csa­torna visszatartott vize egy-kettőre elöntötte a sírhelyet és az októberi regg hallvány napsugara isrüét régi helyen tört meg a viz sima tükrén. Czeczilia visszatért szobájába, nagy megerőltetésének erős idegláz volt követ­kezménye. A szerencsétlen mégsem tudott meg­halni. Midőn Czeczilia először kelt fel ágyá­ból és először olvasta az újságokat, halvány pír futotta el beesett arczát, férje felé for­dulva, szó nélkül mutatta a hírt: „Bajai István, Roszgonyi Richárd öcs­cse, néhány hét óta eltűnt a városból, hol százada állomásozott. Eddig hollétéről biz­tos tudomás nincs, Eltűnését öngyilkosság­nak magyarázzák." Roszgonyi Richárd kétszer olvasta el a hirt. „Eltűnését öngyilkosságnak magyaráz­zák." — Azt kellett volna írni: „Öngyilkos­ság szerelemből" — tette hozzá hidegen. Ez volt az utolsó eset, hogy Bajai Ist­vánról lett volna szó köztük. Csak midőn Czeczilia két évre az éjféli temetés után meghalt, kérdé férje tőle, a haldoklótól: — Tán kívánná, hogy a barlang mel­letti zsilipnél temettessem el ? Némán intett, és elment a másvilágra, hová annyira vágyott, hol találkozni fog az­zal, kivel egy sirba temették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom