Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-10-04 / 40. szám

kepedik a nemzet, hogy a vészes, zivataros időkben voltak olyan férfiai, kis egy önzetlen, szent magasztos célért; a magyar nemzet szabadságá ért, függetlenségéért küzdve bátran kitartottak mindhalálig. A legnemesebb, legfenségesebb ügy lebegett szemeik felett s enuek a jegyében tanúsítottak csodával hatásos hősies elszántságot. Kis számú csapataikkal győzelmet győzelem után arattak a számban aránytalanul nagyobb, jól fegyelmezett, de lelkesedés nélkül küzdő ellenségen. A magyarok fegyvere erősen sújtott, mert a hazasze retet lehelt belé erőt, a kicsi magyarhadsereg tüzes, legdrágább kincsüket védelmeze férfiakból állott, kiket a magasztos eszme bátorított, buzdított. Kegyelettel adózunk e napon a mi szent vértanúinknak, a kik a legválságosabb helyzetekben elöljártak a csatákban, nem rettegve, száz halált se, igazuk hangoztatásával lelkesítették vitézeiket, kik nem kerültek soha a veszélyt, ha arról volt szó, hogy hazájukat szolgálják, kik az első sorokban álltak az ellenség golyói elé .és nem kímélték magukat soha, amikor honvédjeikkel nekirontottak a kíméletlenség szolgálatába szegődött ellenfélnek. Merítsünk e szent napon lelkesedést, kitartást, szivóságot és hazafias érzületet a vértanú halált szenvedett tábornokok hőstetteiből és miként most, ugy ezentúl is mindenkor zódott meg egy óriási szikla aljában, mint egy félénk gyermek az anyja ölében. Az úrnőmet Gianninának hívták. Nagyon, nagyon jó volt, s amilyen jó oly szép. Pajtások ! Soha, soha még olyan szép leányt nem láttatok, mint amilyen Giannina volt. A haja fényes fekete, mint a selyem, a szeme mélységes kék, piros ajka majd kicsattant. Kora reggeltől késő estig dalolt, kaezagott, dévajkodott, Felverte a csöndes házat, a jókedvével. Volt azonban olyan idő is amikor csendes, szótalan lett. Ilyenkor a szobaja ablakában ült, én a vállára száltam és ugy néztünk ki a végtelen tengerre. Giannina ábrándos szemekkel nézte az örökké nyugtalan, mormoló habokat és várta várta, hogy feltűnjék a hajó amely Christiánt hozza. Christián édesanyja a szomszédban lakott és Giannina gyermekkorában gyakran játszadozott, a szőkehaju szomszéd fiúval. A pajtáskodásból szerelem fejlődött. Christián később elment tengerésztisztnek a messze tengerre, idegen országokba. Valahányszor visszatért mindig férfiasabb, daliásabb lett alakja, Giannina évről-évre szépült s a válás mindig nehezebbé vált. Egy ködös márcziusi napon ismét búcsúzni jött Christián a leányhoz. Giannina az ablaknál ült szobájában, amikor a fiatal ember belépett. — Búcsúzni jöttem Giannina, elmegyek messzire s ugy lehet, sohse látjuk egymást többé. Ha a tengerész útnak indul ugy búcsúzik el azoktól akiket szeret, — mintha az Örökkévalóságban találkoznék csak ismét velük ! . . . Ám, ha a „Tenger asszonya" kegyelmes lesz irántunk. adózzunk illő kegyelettel hervadhatatlan dicsőségüknek. Yillamvilágitásunk érdé kében. 3 Nagyon is aktuálisnak tartjuk most, midőn villamvilágitásunk szerelése foglalkoztatja városunk lakosságát, a szerelés mikénti foganatositására vonatkozólag egy oly czikket reprodukálni, mely szakértő tollából eredt és főleg a szerelési anyag jóságára és megbizhatóságara vonatkozik. Minthogy köztudomásu, hogy mily fontos szerepet játszik a villamos világítás szerelésénél anyagnak szakszerű kiválasztása, bizonyára szívesen veszi lakosságunk ha ezen cikket röviden ismertetjük. „Az elektromos lámpában a fény ugy keletkezik, hogy vagy a szénfonál, vagy a rendkívüli kemény szénrudacskák kerülnek fehér izzásba. Hogy ezt létrehozhassuk, magas hőfokra van szükség, amely négyezer fokig is terjed. Eme magas hőfokok elérésére elektromosságot fejlesztünk gépek segítségével és átalakítjuk elektromos árammá, amelyet elektromos vezetőkön, többnyire rézdróton szokás átvezetni. Ezen az áram nyugodtan átfolyik, anélkül, hogy jelenlétét észrevehefnők. Vegyünk két rézdrótot és. vezessük egy izzólámpába, amelyben szénszál van. Ez a szénszál rendkívül vékony s a szén magában véve sem alkalmas a beléje tóduló áram tovavezetésére, az áram benne ellenállásra talál. Ekkor azonban az áramot benne lakozó vad energiája tettre sarkalja. Az áram a szénszálnak esik, amely ellenállást gördít útjába s a szén észrevehetetlen ató— Giannina ragyogó kék szemeiben mélységes bánat tükröződött vissza amikor halk, reszkető hangon megszólalt; — Elmégy hát, Christián? S a férfi, midőn a leány bánatos arcát meglátta, csodálatosképen felvidult s ujjongva ölelte magához a szomorú leányt. — Sajnálod, hogy elmegyek, tehát szeretsz, édes, édes Gianninám! És a férfi meg a leány kihajoltak az ablakon s a végtelen tenger színe előtt esküdtek egymásnak szerelmet, örök hűséget. Mert a tengerésznek, a tenger első, igazi szerelme, s épugy dicsekszik el neki a boldogságával, mint amikép elpanaszolja mélységes bánatát a „nagy viz"-nek. A szerelmesek ajkai egymáshoz forradtak, mintha sohse akarnának elválni egymástól. A leány karcsú alakja, mint a folyondár fonta körül szerelmese alakját mintha nem bírna elszakadni tőle soha, soha. De a tengerész arája bátorszivü, s útnak bocsátja ezen veszélybe, bizonytalan útra, talán a halálba is, a jegyesét, egy zokogó szó nélkül, még ha a szive szakad is belé. — Most már nem félek a jövőtől, Gianninám, nem félek, mert a te jó kívánságaid kisérnek utamban. — „A tenger aszszonya" is kegyelmes lesz irántam, ha a te imádságod íebeg körülöttem, ha a te könyörgő fohászod száll értem az égbe ! Reménykedő hangon beszélt Christián, a leány pedig reáemelve égő tekintetét, bátor, elszánt hangon megszólalt: — Es én várni foglak, Christián, hűségesen. az ablakon át fogom lesni a hajót, amely visszahoz téged ! mokra szélfoszolva elporladna, ha az áram erejének urai nem volnánk. Igy azonban az áramnak csak akkora erőkifejtést engedünk, amennyi elegendő, hogy a szénszál fehér izzásba kerüljön s ily módon fölhasználjuk az elektromos áram erejét, hogy vele szép világítást hozzunk létre. Hogy e mesterkddésünk sikerüljön, mindenek előtt szükséges, hogy az áramot nyugodt pályákon vezessük s pusztító hatását csak ott vegyük igénybe, ahol erre éppen szükségünk van : tudniilik a lámpában magábau. E célból az áram vezetőit, a rézdrótokat burkolattal, az úgynevezett „izolációval" vesszük körül, amely mintegy ama csatornának vagy csőnek tekinthető, amelyben az áram körülfogva kering. Ezt az izolációt vagy szigetelést gondosan kell elkészíteni, hogy az áram más helyen el ne távozhassák, mint éppen ott, ahol arra szükségük van, tudniilik a lámpában. A lámpa tartóban a szigetelés megszűnik, ott a rézdrótok csupaszon tűnek elő, ott az áram szabadon kiáradhat és kitombolhatja magát. A lámpatartóban két csatorna: illetőleg két drót vezet: az egyikben az áram a lámpába, a másikban ismét onnan elfolyik s ez a keringés a legcsöndesebb módon történik mindaddig, amíg a csatornák ki nem lyukadnak, azaz amig a rézdrótok szigetelő burkolata érintettlen marad. A legjobb szigetelő burkolat a guítaperka. Ez azonban aránylag nagyon drága anyag s lelketlen drótgyárosok aáon vannak, hogy ezen drága anyag helyet értéktelen pótanyagokat használjanak föl és lelketlen berendezők 7ezen olcsó árut fel— Ugy lehet, igen hosszú ideig távol maradok tőled, én édesem, de visszajövök, meglásd, visszajövök ! Isten, veled, szerelmem ! Isten vezéreljen vissza hozzám, Christián! * Ugy történt, ahogy Giannina megfogadta szerelmesének. Nap-nap után ott üldögélt az ablak mellett és hímezte a kelengyéjét, miközben ki-kitekintett a tengerre. Majd kiejtette a varrását a kezéből, 'mélységes kék szemei a messze távol ködén igyekeztek áthatolni és mesélt nekem bűbájos, szép regéket. — Ott a víz mélyén lakik kristálypalötában a „Tengéi királynéja" a ' fiával, az ifjú szép herczeggel. Már sok-sok esztendő óta keres feleséget íiéki a föld leányai közül, Szép legyen és szelid, mint a galamb, mert a királyné haragos, boszuvágyó, kegyetlen. Eddig még nem talált olyan leányt, akit a fiához méltónak talált volna és ezért irigykedik minden boldog földi szerelmes párra. * Az ezredesék villájába vendég érkezett. Az öreg ur nagy örömmel fogadta az ifjú vendéget, mert régi jó bajtársának egyetlen fia volt. Balázs Pál volt a neve a jövevénynek. Szép, sugár barna fiu. Az ezredes együtt küzdötte végig a szabadságharczot Magyarországon az édesapjával, a mikor a diadalmas szép időben, a sanyargatott, leigázott magyar nemzet segiségére sietett nem egy forróvérű, nemeslelkü, bár idegen nyelvű testvér.