Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-07-19 / 29. szám

Közérdekű ÍOggetlen hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fiIILaptulajdonos ós kiadó : ®m*£A¥S£££ FMOTi, H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A Kossuth Lajos-utcza meghoszKöztudomásu dolog és elismert tény, hogy Pápa városa utóbbi időben minden lehető anyagi áldozatot nem kiméi arra, hogy a modern városokat a haladás terén kövesse. Városunknak ezen áldozatkészsége auynyival is inkább méltánylandó, mert a város anyagi helyzete fényesnek egyáltalában nem mondható, ugy hogy a haladó tevékenység kellő és megkívántató fedezetét mindenkor a város polgárságának áldozatkészségében találta meg. A város polgársága nem is zárkózott el ettől, csakhogy Pápa városát emelje s lehetőleg olyanná emelje, hogy a modern városok között méltó helyet foglalhasson el. Ám a feladat, mely ezen téren megoldásra vár, nem könnyű, mert ijen sok vau hátra, aminek hovatovább s ha lehet, mentől eiőbb létesülnie kell. Városunk legutóbbi közgyűlésén szó volt két uj utca megnyitásáról és határozatilag ki lett mondva, hogy ez érdemben a városi tanács záros határidő alatt részletes költségvetéssel számoljon. Mi teljesen egyetértünk az uj utcák megnyitása tervezetével, de nézetünk szerint ha már egyáltalában erről szó van, akkor első sorban is a Kossuth Lajos utcának meghosszabbításáról lehet szó. Ezen utca meghosszabitásával sok oly tervet vélünk megvalósíthatónak, mely éveken át közszükségletnek bizonyult és mely tervek, bármennyire is nehézkesnek látszanak a kivitel küszöbén állanak. Már több izben hangoztattuk ugyan is, hogy városházunk kibővítése elodázhatlan. A mostani városháza szűknek bizonyul és utóbbi időben folyton tervezgetnek azon, hogy miként lehetne ezen segíteni. Ezen mostan felvetett eszménk t. i. a Kossuth Lajos utcának meghosszabitása össiefűgg ezzel és véleményünk szerint ezzel nemcsak városházunk kibővítési kérdése, de egyszersmind egy ujabb monumentális épület nyerését eredményezné. Ezen monumentális épületet pedig a pápai takarékpénztártól várnók. Általánosan elfogadott nézett ugyanis, hogy a takarékpénztár jelenlegi helyiségei szinte szűknek bizonyulnak és az igazgatóság már több izben foglalkozott azzal, hogy az intézet részére egy monumentális épületet épített. Nos hát a kedvező alkalom megvan és pedig ép összefügésben a Kossuth Lajos utca megnyitásával. A megoldást a következőképen gondoljuk elérhetni. A pápai takarékpénztár háza — mint szomszédos épülete a városházának — átengedtetnék bizonyos összegért Pápa városának és a takarékpénztár igazgatósága a Kossuth Lajos utca kihasitásával nyerendő telkeken egy az intézethez méltó monumentális épülettel gazdagítaná városunkat, sőt még külön egy remek bérház építését is tervezheti. mmmma/amum Hűség Kicsiny, előkelő társaság volt együtt a szalonban. A társalgás egy hűtlen asszszonyról szólt, aki jóravaló, derék férjét elhagyva, megszökött egy mérnökkel és nyomorba jutván, szeretőjétől elhagyatva, újra visszatért férjéhez, aki megbocsátott neki. Ez volt a téma, mely körül a társalgás folyt, Meglehetősen szenvedélyes módon pertraktálták az eseményt. Akadtak ebben a kis társaságban nők is, akik pártját fogták a hűtlen asszonynak, miután hűtlenségének elfogadható okai voltak. — A hűtlenségnek vagy minden oka elfogadható, vagy egyetlen elfogadható oka sincs, — szólt egy szőke asszony, aki szépségével már sok férfi józan eszét zavarta meg. Ez már olyan kifejezés volt, amely a többiek figyelmét erősen megragadta. Valamennyien feszülten néztek rá. — Hogy érted ezt, Márta? — kérdé mosolyogva a férje, aki mellette ült és éppen a ház úrnőjének, egy barnahajú, magas termetű asszonynak súgott csinos bókokat. — Ugy értem, hogy vannak asszonyok, akik a hűségre születtek és olyanok, akik viszont a hűtlenségre születtek. A hűségre született asszonynak soha semmi oka nincs a hűtlenségre. — De hátha a férj nem érdemel hűséget? — vetette ellene valaki. — Istenem ! Az ilyen asszonyok nem azért hűségesek, mert a férjük érdemes rá. Ha azt vesszük, hát nincs férj a világon, aki megérdemli a hűséget. Valamennyien mosolyogtak, különösen akkor, amikor a szőke asszony, komikus meghajlással felelt: — Remélem, nem a jelenlevőkről beszélsz. — Amikor ilyen célzásokat teszek — szólt kissé csípősen a szép hölgy, — akkor a jelenlevők sohasem vétetnek ki. •— Köszönöm. — Mondom, folytatta Mártii a, hogy a hűségre éppen ugy születni kell, mint a hűtlenségre. A hűtlen asszonynak pedig minden ok elég súlyos arra, hogy a férjét megcsalja. A legcsekélyebb elhanyagolás, kényelmetlenség, a nagy fényűzésről való akár pillanatnyi lemondás, egy meg nem vásárolt ékszer már elégséges arra, hogy a hűségről táplált minden meggyőződését halomra döntse. Sőt, ha egyáltalában nincs is semmi alkalmi oka, ez is ok. Annyira boszankodik az okok hiányán, hogy már ez okon is megfeledkezik a hűségről. Nekem ez a véleményem.. Kissé kipirult, amikor ezt mondta. Tekintete a férje tekintetével találkozott, aki mosolygott ugyan még mindig, mint a többiek, de alighanem rossz lelkiismerettel járt, mert az asszony tüzes nézését nem bírta el sokáig. A társalgás ebben az irányban folyt tovább. A szőke asszony már nem igen vett részt benne, hanem odaállott az ablakhoz, amely a parkra nyilt és gyönyörrel szivta be a tavaszi levegőt. Aznap délután eső esett s a fakadó virágok annál kábitóbban illatoztak. Most tiszta volt az égbolt; ezernyi csillag ragyogott. A tavaszi éj mintha csodákat regélt volra, régi történetekről, boldogabb világról, tünderországról és csupa olyan mesés dologról, amely egy ábrándos lelkű, álmodozásra hajló asszonyi lélekben kél életre, mialatt a tavaszi virágok illatában gyönyörködik. Így állt és elmerült álmodozásaiba s ki tudja, meddig ábrándozott volna, ha egy halk hang közvetlen közelségből nem riasztotta volna fö!. Egy férfi állt mellette. Egyike azoknak, akiknek a nőhóditás úgyszólván tanult mesterség. Karcsú, magas termetű, tüzes szemű, magas homlokú, müveit és merész. — öimon István ügyvéd volt. — Tudja-e nagyságos asszonyom, hogy az, amit mondott az imént, tévedés ? Az asszony kérdőleg nézett rá. Nem tudott ezzel a férfival rokonszenvezni, mert egyrészt nem szerette a par excellence szép