Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-07-12 / 28. szám

elhárithatlan akadáiy hiányában még' akkor is, ha az időveszteség hivatal, üzlet vagy egyébb személyes érdekeik hátrányára is volna. S mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy a képviselők azért választatják meg magukat, mert az hízeleg becses személyüknek. A közgyűlésekre csak akkor jár el, ha otthon megunta magát, vagy véletlenül a városháza felé jár és ott megtudja, hogy közgyűlés van

; mert hisz a megküldött közgyűlési meghívóról tudomást sem vesz. Mit törődik ö a közügyekkel ? mit érdekli őt az, ha lesz az idén villamos világítás vagy nem ? A fő dolog az, hogy a lakosság bizalmából városi képviselő és ezzel punktum. Jaj is volna azután, ha egy ilyen beválasztott képviselőt esetleg a lisztán egy más jelölttel akarnák pótolni. Vagy intrikát, vagy felekezeti kérdést, vagy klikk befolyást emlegetne, azt semmiesetre nem, hogy azért, mert mandátumának nem felel meg és hogy hat éven keresztül csak azért volt képviselő, hogy ebben a minőségben is tetszeleghessen. De most már térjünk át a dolog érdemére. A képviselőknek ezen vétkes könnyelműsége folytán a villamos telep helyének kérdésében ujabbi 30 napos közgyűlés egy behívása vált szükségessé. Az eddigi tapasztaltak után megtörténhetik, hogy ezen ujabbi terminuson sem lesz hozható érdemleges határozat és mint finálé ujabbi 15 napos közgyűlésen foghatnánk végleg dönteni. Nos, hogy ez a finálé ne következzék be, már most elejét szeretnék ennek venni. Eddig csak általanosságbaü vetettük szemükre az illető megválasztott képviselőknek a közönyből eredő kötelesség mulasztásukat, de ép ezen kérdés döntésénél bekövetkezendő ujabbi mulasztás arra foghat kényszeríteni, hogy személyválogatás nélkül kérdőre vonjuk megválasztásának jogosultságát. Mert tényleg, ha csak a megválasztott képvi selők összesége jelenik meg a közgyűlésen ugy minden alkalommal az érdemleges határozat biztosítva van. Vezércikkünknek „Vétkes könynyelmüség" címet adtuk és ezt a legutóbb megtartott közgyűlés hatása alatt irtuk, megjegyezzük, hogy : „Akinek nem inge, ne vegye magára !" Follatsek Frigyes. A pápai kath, nőtanitóképző. — Levíl a szerkexztöliőz ! — Mintegy öt negyedévvel ezelőtt a „Pápai Közlöny"- egyik száma Szentgyörgyi Sándor tollából vezércikket közölt, melyben egy már azóta létesített, de akkortájt még esak tervbe vett s Pápán, az irgalmas nővérek rendházában felállítandó kath. nőtanitóképző-intezetről volt szó. Emlités tétetett nevezett cikkben arról is, hogy a megyés püspöknek 1902. évi január hó 20-án kelt, 351 sz. leirata szerint a főtanhatóság engedélye ugy szól, hogy az első évi tanfolyam már az 1902 —3-ik tanévben megnyitassék, mely a többi osztályokká! a következő években fokozatos kiegészíttessék. A szóban forgó tanintézet 1902. év

1 szeptember elején csakugyan meg is nyilt s az első tanévet nemrég egy sikerült záróünnepélylyel be is fejezte. A szülők, gyámok, rokonok és tanügybarátok, ha elfogulatlanul figyelték meg a kath. nőtanitóképző első tanévének sikereit, meggyőződhettek arról, hogy nevezett szakiskola egy a tanügyterén jelentékeny múlttal bíró igazgató vezetése alatt áll, s hogy a tantestület tagjai, nagyrészt irgalmas nővérek, szeretetük s buzgalmuk egész melegével serénykedtek célt erni, — eredménnyel tanítani és nevelni. Ennél többet még a legvérmesebb követelők se kívánhatnak. És mégis, mit hallunk? Azt, hogy a pápai kath. nőtanitóképző meg fog szűnni, — még pedig oly formán, hogy a jövő tánévben csak II. osztály lesz, az első, melylyel meg kellene kezdeni a fennemlitett püspöki leirat szerint történendő „fokozatos kiegészítést", — nem lesz megnyitva sem a következő tanévben, sem máskor azaz

: nem lesz — soha ! Ezzel azután a kath. nőtanitóképző 1906. évi junius végével végleg megszűnik. Igy mondják ezt azok, kik tudnak erről. Kérdjük azonban már most mi, kik leánygyermekeinket taníttatni óhajtják, s kiknek a szakiskola megszűnése nem érdeke, hanem határozott hátránya, miért kellett a iiőtanitóképző-intézetet megnyitni, az egész megyét, sőt még a szomszédos vármegyéket is belármázni, csaknem az egész Dunántul, de úgyszólván ország-világ íigy Imét a pápaj kath. nőtanitóképzőre terelni, ha az csak oly rövid időre volt tervezve ? Vagy ha más terv volt, milyen tervező az, ki tervét keresztülvinni nem tudja ? Hogy többet ne említsünk, mit tegyenek most már azok a szerencsétlen szülők, kiknek leánykái az idén kerültek ki a polgári iskolából, s állami nőtanitóképzőbe, hol május végéig kell fo_ lyamodni, jóhiszemüleg nem folyamodtak? Egy veszetett év szegény szülőknek igen sok ! Bocskor : Babi kisasszony itt van őnagyságának a felsőkabátja, vigye ki utánna a kapu alá,, hogy meg ne hűljön, mert hűvös szél fuj. Babi: (átvéve a kabátot kifelé indul és magában duzzog.) Hogy a ferslóg üssön bele, ez már csak mégis nagy szemtelenség! Kálha fűtőnek én legyek a pörnye hordója. (Vissza jő.) Nyers ur hát mondja maga, járja ez, illik ez? Nyers : Hm ? Babi: Nem látta ? Ez a vén Bocskor én tőlem küldte ki Toncsinak a kabátot a kapu alá ? Ilyen megalázást látott már valaki ? Toncsi: (visszajön.) Miféle megaláztatásról beszélnek itt ? Én nem látok ebben semmit, hát nem igaz Nyers ur ? Nyers : Megaláztatás egy kabát vivéssel, ez semmi. Az a valódi megaláztatás, hogy maguk egy ilyen semmi fizetésért rabszolganői lesznek egy testi és lelki sorvadásban szenvedő vén zsugorinak és e nyomorult fizetést is azzal kell önöknek megszolgálni, hogy kecsteljes mosolylyal derűt csaljanak hatalmas basájuk rut ábrázatára. Bocskor ig. : Nyers ur! maga itt a leírásnál egy nagy lnbát csinált megint, mert „szeles időben" csak egy „l"-el irta, pedig ez két „l"-el Írandó, azt még Szvatopluk ur is tudja. Szvatopluk : Igenis kirem alázatosan kettővel kell megírni, mert mikor in postás mester volta, in izs mindig kettővel megírtam. Nyers: Már engedelmet kérek lehetnek dolgok melyekben igazgató ur mesterem lehetne, de a magyar helyes Írásban nem fogadom el mesternek. Bocskor: Nem? Nohát majd mindjárt bebizonyítom magának, hogy ehhez sem ért: Ugy-e, ezt a szót „szellő" hány „T-el irná? Nyers:. Ezt két „l"-ei kell írni. Bocskor ig. : Ehe! No lássa milyen szépen becsaltam a kalickába. Hát most gondolkozzék egy kicsit, hisz maga nem éppen szamár ember, ha a „szellő", az a kis szellő, a mi még unokája sem lehet a. nagy szélnek — mondom, ha már ez két „l"-el lesz irva, akkor a szél . . . Nyers : (gúnyosan közbevág). Akkor az három „l"-el lesz irva. Bocskor ig. : Nem; az is csak kettővel, mert hármat rendszerint nem használunk ; no ugy-e megértette Nyers ur ? Nyers: Hát kérem erre csak wegy idézettel felelek talán legjobban : „Őrült beszéd, de van benne rendszer". Bocskor ig. : Ahonnan ezt idézte Nyers ur, talán akadna megfelelőbb valasz is. Nyers : Igen a következő: „Öreg embernek ősz a szakálla, ránczos az orczája; szeméből süni gyanta szivárog és szilvafafenyő ; amellett bőséges észfogyatéka és erősen gyenge ágyéka van". Bocskor ig. : Hallja Nyers ur! maga én velem ne gorombáskodjék, mert én vagyok itt a vezér igazgató s nekem jogom van mindent kifogásolni. Nyers : Az kétségtelen, hogy joga van (félre) de oka és esze nincs hozzá. Toncsi: Direktor ur kérem, mikor hozza be a betétköuyvecskéit, mert a kamatokat szeretném hozzá irfű ? Bocskor ig. : Oh maga kis figyelmes, még erre is kiterjed a gondja ? Toncsi : No hát csak azért mondom mert a direktor ur kamatait gusztussal írom be mindig, mivel nem olyan csitri 8-líi koronák, hanem jó nagy summák. Mondja csak kedves bácsi, hogyan lehet olyan sok pénzt szerezni ? Bocskor ig. : Ej-ej kis kíváncsi, hát érdekli az magát? No hát majd elmondom az alapelveket: Mindenekelőtt legnagyobb önmegtagadás az egész életbe — rendezésben s a világért sem szabad megengednünk, hogy guirló testünk az ő költséges igényeivel úrrá legyen fölöttünk. Erre nézve mindjárt példát is hozhatok fel. Tetszett már látni, hogy heti vásárok alkalmával, midőn nagyon elvagyok tikkadva, hozatok egy kis pohár sört, azonban ezt is csak orvosi rendeletre teszem, de ez--szerencsétlen lioszszu alkatomnál fogva — mielőtt helyére jutna, útközben elkallódik s a kívánt czél nincs elérve ; más ember hozat még egyet, vagy többet, én azonban iszom rá három pohár vizet. 2-szor vissza kell utasítanunk azt a könnyelműen viliággá eresztett frázist, hogy vannak az életben esetek midőn nem lehet takarékoskodni. Ezt én kereken tagadom. Mondjon nekem valaki ilyen esetet.