Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-07-12 / 28. szám

Kik jelen voltak a záróünnepélyen, az intézet igazgatójának, tehát a legilletékesebb faktor szavaiból megtudhatták, (kik jelen nem voltak, a záróünnepélyről a pápai és veszprémi lapokban közölt referádákból értesülhettek arról), hogy a p.ápai kath. nőtanitóképző intézet fejlődésének útjában egy oly akadály van, melyet annál kevésbé lehet elhárítani, minél inkább akarja az ember, mert az (állítólag) maga a pápai kath. hitközség. -— Ha már az igazgató így van informálva, szinte kénytelenek volnánk ezt elhinni az esetben, ha jó magunk is nem volnánk éppen a legőszintébb barátai felekezeti iskoláinknak, s a zsenge korú de szép jövőt joggal remélt kath. nőtanitóképzőnek. Ez tehát így meg nem állhat. De kérdjük, ugyan miért is volna a hitközség az intézet ellensége ? Ugy tudjuk, (ezt is az igazgató mondta, s ezt el is hisszük) a hitközségtől a képző nem kért, s nem is kapott — semmit eddig, s nem fog kérni, s nem is fog kapni — semmit a jövőben sem. Sőt szerény felfogásunk szerint még az esetben sem lehetne a hitközség ellensége a képzőnek, ha az csakugyan áldozatába is kerülne, mert akkor a hitközség már. is sok intézetnek volna az ellensége, mert nem kevesebb mint 9 osztályú fiu és 6 osztályú leányiskolát, 4 osztályú polgári leányiskolát, ovodát, ismétlőiskolát tart fenn,, fizet egy egész sereg tanitót, tanítónőt, hitoktatót, papot, kántort, pénztárnokot, szolgát. Okszerűen tehát nem lehet ellensége, s tényleg — nem is az. Alkalmunk volt az intézethez közel álló személyiségek véleményét is hallani, s ez az, hogy az ápácák rendi elöljárósága, a grátzi anyaház főnöksége valami ellenséges oldalról ugy lett értesítve, hogy a kath. nőtanitóképző-intézet Pápán szemben találja magát a pápai kath. hitközség érdekeivel, amennyiben a képzőre szükséges tantermek a hitközségi elemi leányiskola fejlődésének, Toncsi: Például egy leányos apa gyakran kénytelen olyan költségbe verni magát ami nélkül ellehetne. lyazgatö: Tagadom. Lássa kis húgom, nekem féltucat leányom volt, felneveltem mindannyit tisztességesen sőt diplomát is szereztem nekik költség-mentesen. De hogyan ? Ugy, hogy szegénységi bizonyítványt eszközöltem ki számukra s így az összes nevelési költség az állam nyakába szakadt. Mert én, mint praktikus bank ember leányaim születésénél úgynevezett „Gyermek számlát" nyitottam azt elméletben hamarjábanterheltem és „biztosítottam" s elborzadva tapasztaltam, hogy mig a számla „Tartozik" oldalán napról-napra fokozódnak a tételek, addig a „Követel" oldal üresen marad. Már pedig ha ilyen számla alapján kell ..mérleg"-et csinálni, mint szakértő tudja kedves húgom, hogy csődbe jutunk, tehát aztmondtam : ezt a számlát átadom az államnak, 0 valószinü. hogy tul él engemet s van ideje várni, mig kiadása esetleg megtérül. igy bár a remélhető hasznot szintén ő húzza, mégis ő csalódik. Szvatopluk : Haj, háj ! Mijén okos ember van a zigazgató ur, bízom isten ín mig ijen szip beszidet nem is meghalotta, mir in izs nem óján okos ember vóta ? Pedig nekem is megvóta három leányomok, hanem eszit. nem vóta hoza. Nyers : No az már igaz. igazgató: Mit akar maga már megint Nyers ur ? s törvényszabta követelményeinek rovására mintegy elvonatnak a hitközségtől. Ugyanazon forrásból tudtuk meg azt is, hogy ez az állítás — téves, mert a kath. nőtanitóképző intézet osztálytermei eddig is, ezentúl is az apácák rendházában, s nem a kath. hitközség leányiskolájában vannak és lesznek elhelyezve. Ha tehát Grátz tévesen, rosszliiszemüleg lett informálva, talán csak akad valaki, ki őszinte, jóhiszemű értesítést, vagy jelentést tud tenni ? Reméljük is, hogy az meg fog történni és akkor Grátz, értve ezalatt az intézettulajdonos rendet, bizonyára fog találni arra is módot, hogy a pápai nőtanitóképző intézet a 351,902. sz. püspöki leirat értelmében fejlesztessék s a pápai kath. hitközség tagjainak, mint szülőknek kimondhatatlan előnyére fenntartassék. Végül azt hisszük, hogy ez ügyben még a püspök részéről sem hangzott el az utolsó szó, pedig mint olyannak, ki évente 2000 K-t áldoz az intézetre, ily kérdésekben már csak azért is megilleti őt a döntő szó, mert valámint, engedélyezni, ugy beszüntetni kath. jellegű iskolát ezen egyházmegye területén, kizárólag csak neki van joga. Megyés püspök urunk ő Excellent iájától péd'g megszoktuk, hogy iskolákat állítson, segítsen, engedélyezzen, nem pedig azt, hogy tanintézetet, mely mindenkinek csak is előnyére áll fenn, s tisztán saját magának kerül áldozatába, — beszüntessen. Ha pedig mindezek után mégis ugy alakulnának a körülmények, hogy reményeinkben csalatkoznunk kellene, s a pápai kath. nőtanitóképző csakugyan áldozatul esik az irigység keltette gyűlölet szemérmetlen aknamunkájának, ugy igen sajnáljuk, ha valaha bíztunk abban, hogy a pápai katliolikusok ügyének is akadnak lelkes támogatói. Töl»R> kath. sxiilö. ataaBBBisaaBgBKB

wa » Nyers : Semmit kérem, csak a Szvatopluk ur utóbbi nézetét helyeseltem. Bocskor igazgató: No az is ritkaság ám, hogy maga valakinek a nézetét helyeselje. De hol is hagytuk abba kedves húgom V Igen tudom már, tehát 3 szor Minden alkatommal, még ha adóságainkat kérik is tőlünk, az legyen az első gondolatunk: hogyan huzzunk ebből hasznot. Toncsi-. No arra már csakugyan kíváncsi volnék, hogyan huz hasznot valaki akkor mikor adósságot fizet. Bocskor: Hogyan V Hát majd elmondok egy legközelebb velem történt esetet, jól tessék megfigyelni, még az életben hasznát veheti: A múltkor, vasárnap bejön hozzám a Vendel gyerek a kocsisom és kér a béréből 5 forintot, mert — úgymond — ruhát akar venni a Sehvarcz Jónásnál. Miután a gyerek olyan félkegyelmű — ilyet azért tartok, mert fele bérért szolgál — azt mondom neki, majd megveszem én azt a ruhát Vendel magam, mert téged becsap a zsidó s ugy is lett. Elmentem Schvartz Jónáshoz, ott kialkudtam és vettem egy öltözet ruhát Vendelnek 5 koronáért és számlát kértem, melyet azonban 6 koronáról állítottam ki — a zsidó előtt oly megokolással, hogy a ruhát a kocsisomnak ajándékba veszem, tehát minél nagyobb a ruha ára, annál többre becsüli a gyerek az ajándékot, így maradt nekem ennél az adósság törlesztési üzletnél tisztán egy korona haszon. Városi közgyűlés, — 1903. julius 9. — Pápa város képviselőtestületének csütörtök délután tartott rendkívüli közgyűlésén villamos telepünk helyének kijelölésében kellett volna dönteni, de minthogy a képviselők elegendő számban nem jelentek meg, igy ezen kérdés 30 napra elodáztatott. Ez érdemben máskülönben lapunk vezérhelyón bővebben foglalkozunk. Érdekes vita volt az accumulator telep beszerzésénél. A Ganz-cég ugyanis a város azon óhajának, hogy ezen telepet a győri gyárból szerezze be, csak azon esetben hajlandó teljesíteni, ha az esetleges üzemzavarokért a felelősség alól felmentetik. E körül folyt a vita, és végül a közgyűlés nagy többséggel amellett döntött, ! hogy ennek beszerzését a Ganz-cég tetszésére bízza. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros polgármester üdvözli a megjelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Horváth József, dr. Klnge Endre, Beck Zsigmond, Petrovics Mihály és Paksy Károly képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatott s az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy özv. Fcnyvessy Ferencné, fia halála feletti részvét iratra, hálás köszönetét nyilvánítja, jelenti továbbá, hogy a vármegye thatósága Pápa városának azon határozatát, melyben a Besenbach ház megvételét jelentette, jóváhagyja. Mindkét jelentés tudomásul vétele után áttértek a napirendre. 1. Eger város átirata az óvó és tankötelesek összeírása tárgyában kibocsátott vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletre vonatkozólag. A képviselőtestület Eger város átira. tát magáévá teszi és hasonló szellemben a kultuszministerhez kérvényt intéz, melylyel a polgármestert megbízza. 2. Dr. Lővy László v. képviselő indítványa két uj utcának megnyitása érdemében. Persze a laikus erre azt mondaná, hogy én megcsaltam a kocsisomat 1 korona erejéig, de én, mint kereskedelmileg képzett ember, ennek ép az ellenkezőjét tudom bebizonyitani. Szvatopluk : (fölkel és közelebb húzódik) No arra már in izs vágyom nagyon — hogy is kell azt mondani — kívánatos. Bocskor: Talán kíváncsi ? No hat tessék ide vigyázni. Ha a Vendel gyerek maga megy el ruhát venni aSchvartzhoz olyan igaz, minthogy nálunk van a püspöki székhely, hogy . . . Szvatapluk: Bocsánatot kirek, mienk pispekunk Veszprirnben lakja. Bocskor: Szvatapluk ur maga engem idegessé tesz a szerencsétlen közbeszólásaival. Azt gondolja, hogy csak nekünk van piispökönk, hát a lutránusoké hol lakik, nem itt? Hát mondom olyan igaz, hogy a Schvartz 7 koronáért a nyakába varja azt a ruhát a gyereknek s akkor a Vendel veszít 2 koronát, igy pedig mind a hárman nyertünk anélkül, hogy valaki vesztett volna, én nyertem 1 koronát, Vendel nyert 1 koronát és Schvartz eo—ipse nyert. Svvatapluk : Izs kirem, az valódi igazság, in sag aszt nem irtem, hogy a zigazgató ur ide ebbe a kis városba gyitte, vagv maradta ijen nagy tudományosságval. Bocskor : Legyen 113-ugodt Szvatopluk ur, ha én azt mind érteném, amit maga nem ért, akkor még tudományosabb volnék.