Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-21 / 25. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Égés-, évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. A husfogyasztási- és a boritaladó uj felhasználási terve, Nemrég és ugyancsak e helyen ,,A városok örömhíre" czimén jeleztük, hogy egy törvényjavaslat van készülőfélben, amely szerint az állam a bor és husfogyasztási adókat a városoknak kulturális kiadások fedezésére fogja átengedni. Hogy újólag ezen Kérdéssel foglalkozunk, tesszük ezt azért, mert ennek aktualitását országszerte örömmel fogadják és kotnentárokkal látják el. A vidéki városok és községek egyre-másra szaporodó terheinek elviselése hosszú idők óta égető kérdését képezi a községi háztartás rendjének. A közigazgatás és a kultura követelményei nap-nap mellett uj és uj áldozatokat kívánnak a községektől s a minden oldalról igénybe vett jövedelmi források csekélysége éppen nem állott arányban a városok és a községektől megkívánt teherviseléssel. Ez égető kérdés .dominálta Ti t n i wnm i i i i a községi képviseletek közgyűlési j termét esztendők óta, e körül fordulI tak meg a vidéki városok polgár| mestereinek kongresszusai, de a megoldásnak még csak homályos sejtelme sem tndott valóra válni. Pedig erősen aktuális volt a kérdés. Adóügyi politikánk terén kellett a megoldásnak kibontakozni, de nálunk a rohanva haladó államháztartás igényei „ne bántsd virággá

u tettek miuden adóügyi kérdést s annak változtatására idelenn a közgyűlési ter! mek porondján, vagy a polgármesterek ankétjén nem merészelt senki ini ditványt tenni. S ekkor csodálatosan, 1 adóügyi politikánk legilletékesebb tényezői vették kezükbe az ügyet s alapos tanulmányozás urán ma már ott tartunk, hogy a bel- és pénzügyminiszter együttes tanácskozásainak eredményekép a közel jövő megteremti a törvényt, mely a husfogyasztási és a boritaladó jövedelmét a községek közigazgatási és kulturális terhei-nek csökkentésére engedi át. HIRDETESEK ós NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Hatalmas változást jelent ez a községi háztartás és a társadalmi törekvések terén. A bor-ital és husfogyasztási adók, mint általában a közvetett adók, a világ egyetlen államában sem tudnak már természetüknél fogva rokonszenvet kelteni s nálunk az ellenszenvet még az is szítja, hogy túlnyomóan az abszolutizmus reánk erőszakolt alkotásai. Van tehát etikai alapja annak midőn ezek fizetésétől irtózik a magyar ember. Hisz különben is az adóknak buzgóságból való lerovásához bizonyos államjogi ismeret szükséges, könnyű megérteni tehát miért nehéz a föntemlitett két közvetett adót egy állam háztartásában fönntartani, mikor az először adó, mellnek megértésére az állam helyes fölfogása, másodszor fogyasztási | adó, melynek fölfogására önmagunk, gazdaságunk letagadása kell. Ez utóbbi fölfogás indította tehát szerény pénzügyi fölfogásunk szerint kormányunkat arra, hogy a községi terhek apasztására éppen e két taecza A fehér violák. — Hagyja el kedves Ormós ur

; tudhatja, hogy engem nem igen lehel meghatni bibliai idézetekkel. Meg azután mi köze is van a bibliai vizek folyásának a mi dolgunkhoz. — De kérem Tilda, az a bibliai hasonlat csak kínomban szaladt ki a számon, ezelőtt egy félórával s maga azóta mindig és mindenféle módon azt feszegeti, ahelyett, hogy a kérdésemre és a kérésemre válaszolna. — Hát kérdezett, vagy* kért valamit — kérdezte az asszony olyan ártatlan han-' gon, mintha a szent meggyőződés s a legőszintébb csudálkozás szólna belőle. Ormós pedig szinte elkékült, ugy elpirult ettől a kérdéstől, amely láthatóan esak azért volt hozzá intézve, hogy ezzel is bosszantsa az asszonyt. — Nem — mondta dühtől reszkető hangon — nem kérdeztem seramit. Nem is fogok semmit kérdezni többé, mert végre sem vagyok olyan masina, amelyen szép asszonyok a körmük meg a nyelvecskéjük élét próbálják ki. Ezzel sarkon fordult s indult elfele. — Ormós! — hangzott a szép aszszony bangja — s Ormós, mint már annyiszor életében, ismét megállott, sőt vissza ig fordult s bár kissé nehézkessen, de oda áHott -megint a szép asszony elé. — Ugy látom, — folytatta csúfondárosan kaczagva az asszony — hogy mégis esak nem megvetendő dolog az olyan masinának, mert, ha jól látom, megint esak itt van. — Ezért hívott vissza ? 7 — Dehogy, inkább azért, mert most 'már csakugyan eszembe jutott, hogy mit kérdezett. — Azt voltam bátor kérdezni, mondta epésen a férfi, hogy játszani méltóztatik-e velem, vagy komolyan vesz. Három éve, hQgy itt tart a szemével magához kötve s a szavával egyre elkerget. Három éve. hogy hiv, hogy biztat, hogy kecsegtet s hogy mindannyiszor, ha megkérdezem, akar-e az enyém lenni, akkor beszélni kezd Ádámról és Éváról, az időjárásról, a hangyák társadalmáról, meg mit tudom én miről, csakhogy ne kelljen válaszolnia a kérdésemre. — Látja, ennek az az oka, mert mint alfele -özvegy asszony elővigyázatos vagyok és bizalmatlan magam iránt is. — Lovas Gyurkának nevezik ezt a bizalmatlanságot. Özv. Saáry Pa iné vállat vont. — Meglehet. — Meglehet — ismételte indulatosan Ormós — csak azt szeretném tudni, engem tart arra, hogy Gyurkát ugrassa velem, vagy fordítva. — Ha én azt tudnám. — moclta gúnyos kétségbeeséssel Saáryné. — De látja, a dolog ugy áll, hogy maga nekem jobban imponál, Lovas Gyurka ellenben sokkal alkalmatosabb a férji állásra. Maga örökké zsörtöl, perel, féltékenykedik, de ebben van legalább valami férfiasság, Lovas sokkal hevesebb természetű, de olyan — olyan limonádé s.

r — És ezért nem tud válaszolni nekem ? Hát van ebben logika ? — Logika. Edes barátom, ne keressen maga logikát az asszonyok beszédében, mert bizony mondom, hogy benne van, de azt maguk sohasem fogják kitanulni. Más a baj. Tudja, nekem az roppant banálisnak tetszik, hogy én most itt egyszerre ellágyuljak, talán a nyakába is boruljak s azután szende pirulással nyögdécseljem : — Igen Jenő, — oh, igen ! — Én ezt nem találom olyan banálisnak. — Dehogy nem. Harmincz esztendős végyok ... — Nézze Tilda. Egy életre akarunk egyesülni, vagy szétválni, legalább ebben az órában ne kerteljünk. Magának kell, hogy valami igazi ok legyen arra, hogy halogassa ezt a válaszolást. Mondja meg őszintén. Maga Lovasnak is tett Ígéretet. — Nos hát igen. Ma lesz a napja,