Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-30 / 13. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedérre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Vasúti ügyeink. Pápa város soha sem kapaszkodott lehetetlen dolgok után. Nem veszi be a természete, hogy olyan gyümölcs után nyújtsa ki karját, mely elérhetetlen, talán éretlen is. Senki sem mondhatja el Pápa város képviselőtestületéről, hogy csak egy esetben is hozott volna olyan határozatot, melyben túllőtt volna a célon és a városnak nem megfelelő, anyagi erejéhez nem mért követelésekkel lépett volna előtérbe. Szerények, talán tulszerények voltunk és vagyunk, meglehet, hogy ez a túlságos szerénység kárunkra is van mert hát „szemesnek áll a világ" mondja a példabeszéd, — de hát Pápa város képviselőtestületének szerénységénél csak a tisztességtudása nagyobb. De hát mindennek van határa, ugy hisszük elérkezett az idő, hogy városunk türelmének is vége szakadjon. Nem fogjuk tűrni, nem fogjuk megendedni, hogy egyes állami közeT E C Z Bevégzett pálya. A ferenczvárosi kicsiny, sárgára meszelt ház előtt állott meg a hosszú, fekete kocsi. Tömeg ember csődült ott, mind beszélt s bámészkodva meresztette szemét a csukott kapura. — Fiatal ember ölte meg magát. Szegény nagyon beteg volt — meséli egy öreg asszonyság. — Szerelmes volt a fiu, — suttogja néhány leány egymásnak. S igaza van mindenkinek. A szegény fiu beteg is volt szerelmes is. Azután megnyílt a kapu. Két mord képű legényember hozta ki a koporsót. — Nevetgéltek, holmi éretlen tréfákkal mulattatták egymást, nem találtak ez esetben semmi különöst, fásult lelkük hozzászokott az ilyesmihez. Nincs azokban az emberekben szív. A kocsi elro bogott, a gyülekezet eloszlott és azután ismét minden a rendes kerékvágásba tért. A kicsiny házikó még kisebb lakában a jó szomszéd nők nem tudják vigasztalni azt a szerencsétlen öreg asszonyt. Fia volt az szegénynek és most nincs többé senkije és semmije a világon. Ott abban, a sárga házban nem volt gek paczkázzanak városunkkal, — nem fogjuk tovább tűrni, hogy jogos igényeinket és jogos követeléseinket, a szombathelyi üzletvezető ur kutyába se vegye. Igazán felháborító, hogy egyik másik állatni alkalmazott mi mindent megenged magának. De nem folytatjuk kifakadásunkat általánosságban, hanem áttérünk egyenesen a szombathelyi üzletvezetőnek a qualifíkálhatlan, eljárására, a mit Pápa város közönségével szemben -legújabban megcselekedni elég merész volt. Emlékezik talán mindenki arra a városi közgyűlésre, melyben Hajnóczky Béla v. képviselő meginterpellálta a polgármestert, hogy hajlandó-e lépéseket tenni arra nézve, hogy a reggel Győr .elöl ide érkező tehervonathoz néhány személyszállító kocsi is csatoltassék, hogy a vasút mentén lévő községek lakósai városunkat a reggeli órákban is felkereshessék. A polgármester kézséggel jejelentette ki, hogy a lépéseket illetékes helyen megteszi, — a kérvényt erre nézve el is készítette, a kereskedelmi miniszterhez annak rendje s módja szerint fel is terjesztette. A minisztérium városunk kérvényét véleményes jelentéstétel végett a szombathelyi üzletvezetőnek j adta ki. Előre is megmondhettuk volna, hogy a szombathelyi üzletvezető kérelmünk megadását nem fogja javaslatba hozni, tudtuk, azért mert nz üzletvezető irántunk sohasem volt bőkezű, jogos kérelmünkre soha nem reagált, szóval nem tudni mi okból Pápa város érdekei előtte nem számítanak és akármelyik kis állomásnak bajait, óhajtásait könnyebben teljesiti, mint a mienket. Ezúttal is igy történt. Szűkkeblűség és jelentéktelen okok miatt elutasitandónak javasolta Pápa város kérvényét és ezen alapon a kereskedelmi minister azután el is verte rajtank a port. Pedig ha tudta volna az a szombathelyi üzletvezető, hogy mily megmindig oly szomorú az élet. Csendes boldogságban éltek egykoron. Csak munkásnépek és mégis boldogok. Távol állt tőlük a gond. Az apa művezető volt egy gyárban keresetéből eltudta kis családját szépen tartani. De hát nincs is oly sok igénye egy munkáscsaládnak. Az apa napestig dolgozott a kőbányai uton levő gyárban, este örült, ha övéi körében megpihenhetett. Ez volt a boldogság korszaka. A férfi ott ült órákat az asztal mellett s gyönyöre tellett az Ákos gyerekben. Ő maga tanítgatta azzal á kérges, nehéz kezével az írásra, mintegy pótolni akarta, a mit tőle a sors megtagadott, hogy azt mind fiának adhassa. Embert kívánt belőle faragni, hogy ne kelljen oly keservesen küzködnie a létért, mint neki. Es az Ákos fiu boldogságára vált az apjának, jól tanult és a szerető atya rózsás tervei megvalósulni látszottak. Ákos immár a harmadik reáliskolából tette le eminensen a vizsgát, a mikor azután történt valami. A gondos atya meghalt. Gyenge szervezete volt, ideje előtt ölte meg a füst, a szénpor. De vigaszt talált a halálban. Ákos okos fiu, nemsokára ember lesz és a mit ő nem várhatott be, majd megéri az anya. Nehéz évek jöttek. Az anya teljesítette férje utolsó óhaját. Dolgozott, szenvedett, mindent Ákosért. S a fiu jó volt, megérdemelte az áldozatot. Évek multán a jó aszszony is belefáradt, nem bírta tovább a munkát, pedig még férje óhaja nem lett elérve, de, hiába, a végzet ellen nem lehet küzdeni. Ákos ekkor megmutatta mire képes, ö lépett a sorompóra. Nyomorúságos korrepeticzióval kereste a kenyeret maga s beteges édes anyja számára, az éjek egy részét meg a maga képzésére fordította. A fiatal ember egészen beleszokott ebbe a fáradalmas életmódba. — Az édes anyja hálás csókjai még biztatták. Hiszen erős volt ő, nem érezte a munka terhét és dolgos családból származott. Csak arczárói tünt el a pirosló rózsa, de hát mit törődött ő azzal ? Ákos igy érte el czélját, mérnök lett. segédje egy hírneves művésznek s jövőjük biztosítva volt. Ha az öreg Barna Gábor felébredne síri csendes álmából s belepillanthatna a kicsiny házikó boldog lakába, menten átfordulna másik oldalára. Álmai megvalósultak, most már nyugodhatik békében. * Odalent a kék Balaton partján pompában úszik a vidék. Most kicsiny lélekvesztő suhan végig a part mentén. Ifjú leány ült benne, elegáns fehér, angol öltöny fedi bájos idomait. Miként férfi, oly biztosan kezeli a lapátot. Oda iparkodik a révhez hasonló kis öbölhöz, távol a nyüzsgő embertömegtől. Valaki várja ott, ahhoz siet. Bizonyára légyott, máskép nem iparkodna annyira. Odaért a partszögtaé iinnűiiA i alatt a Hungária kávéházban délután és este UllllüM Füredi és Lángó zenekara hangversenyez.