Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-24 / 34. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Lesz Kossuth ünnep Pápán! A fővárossal vetélkedni foguak szeptember 19-én a vidéki városok. A legkisebb falu, hol magyarul

1 kér kenyeret a gyermek anyjától, részt fog venni az ország örömünnepén és ha a fővárosban nagyobb lesz is a pompa és impozánsabbak az ünnepségek, a fény és a szónoklatok áradata nem fogja felülmúlni a vidék egyszerű, de őszinte lelkesedéstől áthatott ünnepét. Szeptember 19-én lesz száz esztendeje, hogy a Gondviselés egy boldog pillanatban Kosssuth Lajossal megajándékozta Magyarországot. E bő kezű ajándék értékét mérlegelni feleszleges ina, midőn a magyar faj életereje szemlátomást veszt régi energiájából és társadalmunk nélkülözi az összetartó nemzeti jelleget. A mai bomlott viszonyok közt mi tudjuk legjobban méltányolni Kossuth Lajos örök érdemeit, mi akik napjainkban fájdalmasan nélkülözünk egy az övéhez hasonló erélyes kezet, az ő lángelméjét és fenkölt gondolkodását. A vidék ünnepsége a nagy napon gyönyörű foglalata lesz a főváros ünnepének, mint az ékszer domináló gyémántjának az őt körülevezö apró drágakövek. A fővárosi fényből majd esik ránk is egy sugár és a mi igaz lelkesedésünk lesz a fővárosi ünnepségek fényes háttere. Az egész ország lelkesedésének ily egyöntetű megnyilatkozása felemelően hat ránk, erősiti nemzeti öntudatunkat és fokozza a magyar társadalmi élet bensőségét. Alig választ el egy hónap bennünket, hogy Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulójára ébredünk fel. Mindenütt az egész országban nemzeti ünnepként fogják megülni ezt a napot, fényesen, ugy ahogy egy nagy ember emlékét illő megünnepelni. Az országban, széltiben hosszában készülődnek erre a napra és ehez az ünneplési mozgalomhoz csatlakoznak a külföldön élő magyarok is. T ECZ -A.. Áprilisi emlékek, Unokatestvérek voltunk s még hozzá Istvánra kereszteltek mindhármunkat, jóllehet atyámat Mártonnak, bátyját Gergelynek, öcsét pedig Aladárnak kivták. Nagyatyánk, Szabó István halála után szülőink három felé vágták örökségüket, mig a Kastély és a park maradt közösnek s központnak, ez csakis a szárnyak szerint lett elosztva. Egy udvarban kezdtük tehát meg mi gyerekek a világ örömeit élvezni, együtt hunczudkodtuk át zsenge éveinket. En voltam a legidősebb és egyúttal főkolompos. A Gergely bácsi Istvánja két hónappal, az Aladár bácsié pedig öt hónappal volt nálam fiatalabb. Előbbit névkülönböztetésül „Pistádnak, utóbbit „Istókénak s csak engem szólitottak „Istvánénak szülőink. Csekély korkülömbségünk és szőkeségünk folytán mindhárman oly egyformán néztünk ki, mintha ikrek lettünk volna. Megismertetésül én zöld, Pista kék, Istók pedig mindig kávészinü kabátot és föveget kaptunk s ezen szokásunkat meg is tartottuk egész vénségünkig, István névre azonban egyikünk sem kereszteltettük egy fiunkat sem. E hasonlatosságunkat nagyon sokszor ki is aknáztuk : csak kabátot cseréltünk s ahogy éppen kívántam : akár a Pista, akár az Istók mamájával dédelgettettem, csókoltattám magam saját gyermekük helyet. Ha meg valami hamisságot eszeltüuk ki, azt rendesen a másiknak kabátjába, sipkájába bújva követtük el s igy soha tudhatták, melyikünk volt a vétkes. A gazdasági tanintézetben is megesett, hogy szórakozottságunkat, egyszer másszor, másiknak kabátjába hoztuk helyre. Ezt elvégezvén, leginkább az ősi nomád foglalkozásokat üztük. Felbolygattuk legsűrűbb erdeink rejtett bokrait s összekusztuk másztuk a rideg szirteket, majd meg csolnakáztuk az Istókék határszélébe eső nyolcz-tiz holdas kristályvizü tavon, melynek fele már a Bérczy Frigyes uradalmához tartozott. Ezzel azonban legkerésbé sem törődtünk, de többnyire „idegenbe halásztunk" s csolnakáztunk, lévén Frigyes bácsinak három nefelejtsszemü eladó leánya: Rózsika, Etelka és Irén, és egész határozottan állítom, hogy mind a három aranyszőkehaju baba, kifogástalan elevenség volt. Az ő kedvükért hágtuk mi át igen gyakran át tó határhabjait, még többször is napjában. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Mikor az egész ország készül, tervez az örök emlékű születésnapra, kétségbe semvonhattuk, hogy Pápa városa is részt vesz az ünnepeltetésben. Jól esik konstatálnunk, hogy mozgalom indult meg városunkban a százéves évforduló megünneplésére, de főleg azért, mert ezen ünnep hivatalos jelleget ölt magára. Mint biztos kutforrásból tudjuk a szombati városi közgyűlésen lesz megtéve az indítvány Kossuth Lajos százéves évfordulójának megünneplésére. Szívből üdvözöljük jó eleve már ezen indítványt, mert Kossuth emlékéhez méltó ünnepet csak maga Pápa városa -- mint ilyen —rendezhet, mert csak annak az ünnepélyét tekinthetjük mindnyájunk lelkesedésének egységes megnyilatkozásául. És ehhez a nagyszabású mozgalomhoz csatlakoznunk kell mindannyiunknak, ünnepelnie kell ezen a napon mindenkinek a ki magyar s a kinek szivében csak egy szikrája is él egy dicső mult szent emlékének. Nékem Rózsika volt „szivem gyöngye", Pistának : Etelka, Istóknak : Irén. Itt már nem igen cseréltünk kabátot, hanem mindenikük tőle telhetően igyekezett tenni a szépet imádottjának. Rózsika középen szétválasztva hordja dus haját: Etelka meg egyszerűen íelfésülve, Irén a divat rabja volt. Ők sem tartották azonban tréfának hasonlatosságukat, s nehogy reájuk nézve mi is tévedésbe essünk ; — kedvünkért Rözsika az én, Etelka a Pista, Irén pedig az Istók ruhája színének megfelelő diszitést alkalmaztak mindennemű öltözékükön. E mellett is azonban el sem számolható sokszor mulatságos helyzet jött elő, midőn ugy téli délutánonként a Bérczyék társalgójának ablakkimélyedéseibe választottainkkal meghúzódva, tervezgettük a jövőt s reánk alkonyodott . . . ilyenkor a leányok összerebbentek s aztán különválva, kacagtató mulatságot űztek velünk, de hogy is ne, mikor hangjuk annyira hasonló volt, hogy szinte nem is sejthettük, kitől eredett az ? s rendszerint a lámpagyujtás vetett végett ezen álarcz nélküli jelmezestélyeknek. Eközben márczius hó sietve múlott s mi már meglehetős édes epedve vártuk a böjt végét, s mindenikük eléggé előkészültünk ahhoz, hogy kellemes eljegyzési ünnepélyre vezessük szeretettünket. . .