Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-10 / 32. szám

pénze (200 korona) alig haladta meg a legutolsó fizetési osztályban levő állami tisztviselők lakáspénzének (360 korona) felét. Ily körülmények közt elodázhatlan köteles_ségnek mutatkozott, a tisztviselők lakáspénzét általában, fizetését pedig ott, ahol aránytalanul kevésnek mutatkozott, emelni. Hogy e fizetésemelés a város . pénztárára ne rójjon egyszerre nagyobb terhet, célszerüllek látta pénzügyi bizottságunk megmaradni a képviselőtestület által már elfogadott, kórpótlék rendszer mellett, mely kétségkívül legjobban megfelel ugy a város pénzügyi mint a tisztviselők személyes érdekeinek. Hogy azonban a korpótlékok rendszere a város terhének könnyítésére szolgáljon, ennek számítására vonatkozólag, javaslatunk végén részletes indítványt leszünk bátrak beterjeszteni. Áttérve most már a fizetés rendezés részleteire : nem javaslunk semminemű emelést az ügyész, főorvos, mérnök, szülésznő és állatovos részére és pedig azon indokokból, hogy ezek magán praxist folytatnak s az állás, melyet a városnál elfoglalnak e praxis folytatásában őket nem csak hogy nem akadályozza, sőt inkább részben a magángyakorlat körének kiterjedését vonja maga után. A városnak tett szolgálataikat, az eddig élvezett fizetéssel a főbb tisztviselőknél (1200 korona) s nyugdijjogultsággal (2000 korona) eléggé méltányosan díjazva látjuk. Csupán az állatorvosnál óhajtunk megjegyezni annyit, hogy a városi tanács utasítható volna, miszerint a földmivelésügyi ministernél állatorvosi fizetés címén segélyért a városnak tén}

Tleg megnyernie sikerül, javadalmazásának emelésére évről évre a nyert segély mérvéhez képest tegyen javaslatot. A főjegyző és jegyző fizetésének emelésével kapcsolatban indítványozzuk, hogy az általuk eddig haszon élvezetileg bírt föl— Miért óhajtja ezt ! — Lássa, Tibor, ráveném a férjemet, hogy legyen magának násznagyja, aztán összejárnánk, jóba lennénk, csinálnánk soksok bohóságot, egyebek között azt is, hogy férjem udvarolna a maga feleségének, maga pedig nekem . . . — No no, Aglája ! Attól tartok, hogy • ennek nem jó vége lenne. A csendes kis csermely egyszerre szilaj és rakonczátlan szokásokat kezdene felvenni. — Oh, maga nem ért engem ! Mikor lesz már egyszer okos ? — Talán soha! Most is milyen sült bolond vagyok: Jobban érdekel Teodózia társalkodónője, mint ő maga. Ez a bájos kis lány minden egyszerűsége mellett is mily előkelő. — Csitt, csitt, nem bírom hallani, hogy őt igy dicsérje 1 — Bocsánat, ez kegyedet nem sértheti, mert már van férje. A milliomos hozomány irig3 elt birtokosnője királnői méltósággal trónult sátrában. Tüntető egyszerűséggel volt öltözve. Nem volt rajta semmi különösebb ékszer, kivéve egy mesés szépségű gyémántgyűrűt, melynek értéke egy vagyont képviselt. A parthie-vadászok méhek módjára zsongák körül a sátort. Teodózia hideg méltósággal fogadta hódolattukat, oldalkisasszonyára biz van az ilyenkor szokásos fosztogatást, ki is bravourral végzé ezt a tisztet a szegény jóvoltáért. A gavalérok az urnő kedvéért fizettek, mint a köles. Tibort légott észrevették vetélytársai, dek jövedelme ezentúl a város közpénztárába folyjon be, s e címen eddig élvezett javadalmazásuk szűnjön meg. Fizetésüket főleg a jegyzőnél azért nem javasoljuk nagyobb összegben megállapítani, mert hivatalos állásukban bizonyos mellékjövedelmeik vannak, melyek a többi tisztviselőknél nincsenek meg. A számvevőség és a pénztári tisztviselők javadalmazása eddig aránytalanul csekély \ olt. Azt a fontosságot, melyet a varos vagyoni ügyeinek lelkiismeretes és pontos kezelésének tulajdonítanunk kell, javadalmazás tekintetében is kifejezésre kell juttattnunk, mert városunk jól felfogott érdeke megköveteli, hogy a vagyoni ügyek vezetése tisztességes anyagi megélhetéssel biztosított tisztviselők kezeiben legyen. A negyedmestereket a rendőrség állományába javasoljuk besorozatatni s mint I oszt. rendőröknek az eddig húzott 600 kor. fizetésen felül 100 korona lakáspénzt és a rendőri ingyenes ruházatot hozuk javaslatba. E javaslattal csak a képviselőtestület ismételten kifejezett óhajtásának gondolunk érvényt szerezni, mert képviselőtestületünk a rendőrség létszámának sürgetett szaporítását oly módon vélte eszközölbetőnek, a város ujabbi megterheltetése nélkül. Nézetünk szerint is ezzel a rendőrség létszámának csekély volta miatt joggal támasztható panasz egy időre legalább orvosolva lesz. A rendőrök lakáspénzét már a mult évben emelte a képviselőtestület 20 koroI nával 60 koronáról 80 koronára, nem szükséges bővebben indokolnunk, hogy az általunk javaslatba hozott ujabb 20 kornyi emeléssel is csak minimális lakpénz az, amit a rendőrök kapnak. Általában a lakáspénzekre nézve szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ezek 4 | tisztviselő kivételével még most is kisebb ! veszedelmes konkurrrenst sejtvén benne. (3 azonban nem vágta vetésükbe sarlóját s egész komolyan az oldalkisasszonyt kezdé elhalmozni bókjaival. Gábriella nevetve jegyzé meg : — Ön alighanem nagy tévedésben leledzik. Nem én vagyok az urnő, hanem ez itt 1 Nekem mégis kegyed tetszik ! -- Ön azért vél velem igy beszélhetni, mert csak társalkodónőnek tart! — Bocsánat, az én szememben kegyed is épp oly tiszteletreméltó, mint urnóje, de már énnekem szokásom minden teketória nélkül kimondani, amit érzek vagy gondolok. — Nagyon szép ! — nevetett Gabriella. E nyíltságáért megkínálom egy virágcsokorral. — Aglája ! — kiáltá Tibor lelkesülten. Az egy bámulatos kedves, okos és müveit leány ! Máris lángolok ! — Vesztének rohan. — Bánom is én 1 Már én belőlem sohasem lesz más más, mint egy bolondos fiu, kinek esze nincs helyén. — De még a szive sem. Tibor csodálkozva nézett rá : — Nem értem magát, Aglája. Elvégre mindegy lehet magának, akárkit szeretek s akárkit akarok feleségül venni. — Nem mindegy ! tört ki a menyecske. De csakhamar észrevette magát s hozzátevé: azaz mindegy lehetne, de mint régi jó barátnéja, biztosítva szeretném látni jövőjét. — Az én jövőm már a múlté! Még összegben vannak megállapítva, mint mekkorát az állami tisztviselők a megíeje'ő fizetési osztályban húznak. Nem szólva a polgármester lakás pénzéről, három tisztviselőnek javasolunk 20—20 koronával magasabb lakáspénzt, mint a minőt az állami tisztviselők a IX fizetési osztályban élveznek, ellenben 2-nek 80—80 koronával kevesebbet az ugyanazon fizetési osztályban élvezett lakáspénznél. Pénzügyi bizottságunk abban a nézetben van, hogy tisztviselőinket azért a viszonylag kedvezőtlenebb helyzetért kárpótolja a kórpótlék, melyet jövőben is a képviselőtestület által már elfogadott 5%-b

an gondolunk megállapítani. A korpótlék számításánál azonban a város pénzügyi helyzetére és erejének kímélésére való tekintettel javasoljuk, hogy a korpótlék csak az ugyanazon állásban eltöltött legalább 5 ; szolgálati év után számitassék a már egyszer megkapott korpótlék előlépés esetén is az eredeti nagyságban maradjon s előlépés esetén az ujabb korpótlék az előlépés napjától számitassék. Kötelességünknek tartjuk végre megemlíteni, hogy tisztviselőink fizetésének javasolt rendezése eszközölhető anélkül, hogy városunk költségvetése megterheltetnék és a pótadó emelése szükségessé válnék, sőt anélkül, hogy az e célra szükséges összeget más hasznos rendeltetéstől vonnák el. Nevezetesen részint egyes kiadási tétek csökkenése vagy megszűnése, részint uj bevételi források s főleg az állami adó alap emelkedése oly összeggel csökkentik a mult évi költségvetéshez képest a város kiadásait és emelik bevételeit, hogy a kontemplált fizetésemelés a czimekben bőséges fedezetet talál. Es pedig : a pápai takarékpénztárnál volt kölcsön | konvertálásnál a megtakarítás 1528 kor. egyszer hadd csináljak egy nagy bolondságot, aztán úgyis vége! * Aglája azóta sehol sem találta helyét. Nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy Tibor azzal a komornáváJ kompromitálja családját és sürgönyzött Tibor atyjának, hogy nagy baj van, jöjjön azonnal. Az öreg Sándorffy jött is. Óriási felindulásban talált mindeneket, legfőkép Agláját. Az a bizonyos lapos jószág, mit vulgo gutának neveznek, csaknem meglegyintette a hírre, hogy Tibor megszöktette Teodózia társalkodónőjét. Dühében rögtön kitagadta fiát. Képtelen hirek kaptak szárnyra, többek között az is, hogy regényés hajlamú oldalkisasszony megdézsmálta úrnője erszényjét Mikor már a rendőrség is beakart avatkozni, Teodozia előállott és megadta a szükséges felvilágosításokat. — Tibor ur, úgymond, a jobbik részt választotta, mert voltakép, én vagyok a nevelőnő, a szökött kisasszony pedig a gazdag örökösnő. Azért cseréltünk szerepet, hogy egész biztosan kitanulmányozhassa a férfiakat és kikereshesse magának azt, a ki őt magát , szereti, nem pedig csak a pénzét. — Áh, óh ! hangzott minden oldalról és mindenfelé változásokban. SoKan nevettek a sikerült tréfán, legjobban az öreg Sándorffy, aki fiára vonatkozólag nem egyszer mondta ; de hiszen, van esze annak a lurkónak! De hiszen, jó vásárfiát kapott a lurkó 1