Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-08-10 / 32. szám

rülmények között nem is lehet a zárszámadás tárgyalása alkalmával az egyes tételeket alaposan megvitatni. Itt van a legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanúsítsanak a város költségirányzatával szembe. Nem a levegőbe pingált különféle szép és nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hánem teremtsük első sorban a városházi állapotokon egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javítsuk ki s ezáltal igyekezzünk a polgárság terhein könnyíteni, mert csakis igy érbe t ü n k célt. Nem csak adósság csinálásra, hanem legyen gondja a városatyáknak arra is, hogy a városnak uj jövedelmi forrásokat kutasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly intézményeket, a melyek hasznot hoznak. Vegyék komolyan felszólalásunkat, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében valamit, mert ha csak passióból ülnek ott a városháza termében, ugy vajmi keveset lendítenek városunk haladása és fejlődése érdekében. A bölcs városatyak ne kíméljék kényelmüket hanem lássanak hozzá a munkához. A város érdeke forog szóban, tehát csak kötelesség teljesítésről van szó. Pollatsek Frigyes. Városi tisztviselőink fizetés rendezése, —- A pénzügyi bizottság javaslata. — Városi tisztviselőink fizetés rendezésére a pénzügyi bizottság végre valahára, elkészítette a javaslatot, mely hivatva lesz tisztviselőink anyagi helyzetét hacsak némileg is javítani és az évek hosszú során át vajúdó fizetés rendezést ezen javaslat alapján megál lapítani. Nagy munkát végzett a pénzügyi bizottság és elösmerés is illeti főleg azon sikeres eredményért, hogy tisztviselőink fizetés rendezését oly módon konteplálják, hogy városunk költségvetése ezen fizetés emelésekkel nem terheltetik és pótadó emelés sem válik szükségessé, amely körülmény tette csak nehézkessé ezen rendezést, amennyiben városunk csakis azért idegenkedett a fizetések emelésétől és rendezésétől, mivel alig volt lehető, hogy ezen fontos aktus pótadó emelés nélkül keresztül legyen vihető. A pénzügyi bizottság javaslatát, mely a holnapi közgyűlés napirendjére van kitűzve, ugy fontossága valamint a képviselőtestületi tagok könnyebb áttekintése végett közöljük a következőkben. Tekintetes Képviselőtestület! Pápa r. tanácsú város képviselőtestülete mult évi 49, számú határozatával arra utasította a város polgármesterét, hogy tíszviselőink fizetésének rendezése ezéljából, szerezzen be összehasonlítás végett több r. tanácsú várostól, a tisztviselők fizetésére vonatkozó adatokat, mint szerezze he Veszprém vármegye törvényhatósági közgyűlésének a vármegyei tisztviselők fizetése rendezésére vonatkozó határozatát. A polgármester ez utasításnak eleget tett, az adatokat beszerezte, ezek alapján egy tervezetet készített, melyet ép ugy mint a beszerzett adatokat s a tisztviselők, segéd és kezelő személyzet fizetés emelésért beadott kérvényeit kiadta a pénzügyi bizottságnak javaslat tetei ezéljából. Pénzügyi bizottságunk fönt idézett közgyűlési határozat értelmében elkészitett tervezetet tárgyalás alá vette s 5 gyűlésen foglalkozott a tisztviselői fizetések rendezésének kérdésével, megállapodása eredményét, mint javaslatot, az alábbiakban lesz szerencsénk a tek. Képviselőtestület elé terjeszteni: Mielőtt azonban magát a javaslatot bemutatnék, legyen szabad a javaslat készítésénél szem előtt tartott elveket röviden érintenünk: A fizetések rendezésénél a polgármester és a rendőrkapitány részére a törvény szabja meg a minimumot, amennyiben amannál a főbírói, emennél a szolgabírói fizetésnél kevesebb fizetés nem lehet. A többi tisztviselőknél nincs ugyan ilyen törvényhozási intézkedés, de részint az állás természete (pl. a helyettes polgármester a puszta dekórum okából sem részesülhet kise b b javadalmazásban, mint a rendőrkapitány), részint tisztviselőink eddig élvezett fizetésének tényleg csekély volta, elkerülhotetlerné tették a megfelelő arányos emelést. Kálönösen a pénztári és számvevőségi tisztviselők eddigi fizetése oly csekély volt, hogy a javadalmazás egyáltalán nem állott arányban munkájuk, felelősségük s az általuk kezelt városi értékek nagyságával. A tisztviselők lakáspénze pedig általában oly kis összegben volt megállapítva, hogy a tisztviselők nagyobb részének lakás— Persze, én még a régi kicsi iskolásfiú vagyok. — Ne hozzá ki sodrából a mondókamat. Maga már egy fiu s jo parthiet kell csinálnia, ha nem akar a járásbírósághoz kerülni írnoknak. — Az már igaz, már t. i. apám szempontjából. De hol van az a jó parthie, akinek én kellek ? — Ugyan ne alakoskodjék, Mintha nem tudná, hol és merre van az a jó parthie. — Nos? — Ott ül ni abban a sátorban ! — Teodózia? — Igen. — Nekem az nem kell ! — Mit mond, Tibor? — Ugyan nézze meg jól, Aglája. Mily feszes, kimért is hideg! Vaczognak a fogaim, ha csak ránézek. Inkább guvernántnak nézem, mint úrnőnek. írnok legyek, ha lelkesedni tudnék ezért a jégdarabért. — Gondoljon a három milliójára, Tibor s mindjárt fel fog melegedni. — Brr! Erre képtelen vagyok! Én azok közé a szerencsétlen flotások közé tartozom, kiknek helyén van a szivük és nem a zsebükben. Valami végigsuhant Aglája arczán. Nem lehetett egesz biztosan tudni, árny vagy derű volt-e ? — Ez célzás akart lenni én reám ? — kérclé. Oh, dehogy! Hisz azt mondtuk az előbb, hogy felejtsük a multat. mint lát— Igen, felejtsük. Beszéljünk inkább a jövőről! — Kettőnkéről ? No jó ! — Nem, nem. csak a magáéról. — Nem érdemes! Sötétebb az, a legsötétebb Afrika. — Mindjárt világossabbnak fog szani, ha szivét kiveszi helyéből és . . . —- A zsebembe teszem ? — Inkább a fejébe, az ész mellé. — Ugy mint magácska tette, ugy-e ? Röpke pír suhant el Aglája arczán. Majd hirtelen hátraszegte fejét és igy szólt bizonyos daczosságal: — Tudja meg, hogy nem is bántam meg. — Tehát boldog ? ? — Nyugodt és megelégedett vagyok. — Férjét szereti ? — Ő szeret és bízik bennem ! Életünk oly csendes, mint a kristályvizü csermely a kertünk alatt; szilaj rakonczátlanságot nem ismerve, inkább hasznos, mint félelmes. A szilaj szenvedélyek ami életfolyásunkból ki vannak küszöbölve. — Ez talán valami uj theória ? — Újnak nem uj! Oly régi az, mint maga az élet, de nem mindenkinek való. Ah ugy! Ennek a theóriának tehát különös választottjai vannak ? Igen, az okosak, a kik szivüket fejük ben. Higyje el, ily emberek házassága is lehet boldog. Látom kegyedről. Ugy is van. Es mert igy van, szeretném magát s meghóditan theoriám számára. — Igen, mert nem akarja, hogy felkiáltója legyek lelkiismerete előtt. — Oh, maga gonosz, mit nem beszél! Nem veszi észre, hogy csak a maga javát akarom ? — Meg .vagyok hatva e gyöngéd gondoskodás által! Kedvéért még a fagyos Teodóziának is udvarolnék — de sehogysem tudom magamat rászánni. Miért, miért ? — kérdé Aglája élénken s egy szempillantásig rajta nyugtatta fürkésző tekintetét. Mi tartja vissza ? — Képtelen vagyok azzal a tudattal közelíteni hozzá, hogy nem a szivét akarom elnyerni, hanem a hozományát. — Ugyan kérem, nézzen szét, fog-e a sok udvarló között csak egyet is találni, ki nem a hozományára utaznék ? De bizton merem állítani, hogy valamennyi itt levő férfi között magának lehetne legtöbb kilátása. — Köszönöm a bókot. De nem értem, miért akar minden áron házasítani ? — Oh, maga buksi! Hát nem veszi észre, hogy boldogítani akarom ? — A más kezével! — Jaj, de nehézkes a maga felfogása ma ! — Heve elragadta Agláját és lelkes pillantást vetett rá. Tetszett neki ez a férfi, ki lángolni és kitörni akar, mint a Vezúv. De azért jónak látta, mérsékelni ezt a nagy tüzet. — Tibus! — mondá. Vakmerő beszéd ez ! Nem jó játszani a tűzzel. Higyje el. sokkal jobb a középút. — Tanácslom magának, próbáljon szerencsét Teodóziávaj.