Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-01-26 / 4. szám

_

X», évfolyam. Pápa, 1

902, január 26. _ 4. szám. Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. A pápai ref, hitközség terve. Nagyszabású tervek kivitelére határozta el magát a pápai ev. ref. hitközség. Niacs kifogásunk, de nem is lehet ezen tervezetek ellen, mert meg vagyunk győződve, hogy a város is, a hitközség is, csak nyerni fognak, ha a szép tervek minél rövidebb idő alatt megvalósíthatók lesznek. Arról van ugyanis szó, hogy a pápai ev. ref. hitközségnek, eldugott helyen lévő, a mai kor igényeinek már meg nem felelő temploma helyet ujat emeljenek. Tervbe vették, hogy az uj templomot a sétatérnek hátsó, vagyis nyugoti részén épitessék fel és a körületét parkíroznák, — a színházat lerombolnák, — a színház számára az ó-kollégiumot képező háztömböt megvásárolnák, lerombolnák és az igy támadó mintegy 1850 • nieter teriilet közepén felépítenék az uj színházat, — szebbet, nagyobbat a mostaninál. Az uj színház e szerint nagyobb térségre épülne mint most van, minden oldaláról megközelíthető, kényelmesebb, célszerűbb berendezés és átHIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R EVi i N könyvkereskedésében. alakításokkal, mint a jelenlegi színházunk. A színházat 1340 • méter szabad terület venné körül, — mely teljesen elegendő ahhoz, hogy színházunk a többi körülötte lévő épületek között érvényesüljön. Ha a tervek igy, ilyen alakban megvalósíthatók lesznek, — nyerni fog vele az ev. ref. hitközség, mert temploma számára a legdíszesebb teret kapná meg, — nyerne vele az egyházkerület, — mert iskoláinak közvetlen szomszédságában lenne elhelyezve a templom és nyerne vele a város is, mert a nagy épületek által most már teljesen elnyomott színházától rövid uton és a mi fő költség nélkül megszabadulna és nyerne cserébe egy szép teret, — a tér közepére épített uj szebb és nagyobb színházzal. De nyerne vele a város továbbá azért is, mert Széchényi teret egy szép, kifogástalanul épített templom csak emelné és a város díszére szolgálna beláthatatlan időkig. Annyi bizonyos, hogy az ev. ret. templomnak a Széchényi téren leendő felépítése ellen nem hallottunk még kifogásokat, de ilyeneket hallani talán nem is fogunk, mert az eszme akármelyik oldaláról vizsgáljuk is, életrevaló és a mi fő a jelen esetben a közérdek a magánérdekkel teljesen össszeegyezhető. Másként áll azonban a dolog a színházzal, illetve a felépítendő uj színháznak tervbe vett telkével, az ó-kollégiummal. Itt már több és figyelemreméltóbb kifogásokat hallottunk emlegetni, a mely kifogásokat a magunk részéről indokoltaknak ugyan nem tartunk, de azért a közérdekre való tekintetekből foglalkozunk vele most röviden & lehet, hogy foglalkozni fogunk vele hosszasabban a jövőben, — mert az eszmecsere sohasem felesleges, inkább üdvös. Hallottunk ugyanis olyan irányú kifogásokat, hogy az ó-kollegium lerombolásával nem fog akkora tér rendelkezésünkre állani, a mekkora egy színház számára feltétlenül megkövetelendő. Kifogásként felhozzák továbbá, hogy a Szent László és Petőfi-utcák keskenyek, tűzvész esetén a színházból való menekvés a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Felemlítették még azt is, hogy a színház az apró házak között nem fog kellőleg érvényesülni, — a belvárostól T -A. IS C Z .A.. €rr), i<z Szerelem, te, életet adó nap, Ki magad vagy a hit és remény : Mikor mondhatom, hogy aa a szép lány, Kit imádok, végre az enyém ? Szerelem, te, valóság-teremtö, Minden érző lényt kormányozó : Csak az ő szivén nincsen hatalmad ? .Légyen" szód csak nála nem való ? Szerelem, te, háborúk vezére, Rá vezényeld harczaid hadát! És ha győzöl : neked éa a lánynak Még jövőm is megadja magát. Szerelem, te, királyok királya, Neki mást ne nyújts, csak szivemet; Szivem lángja ugy átalakítja, Hogy halálosan belém szeret! Szerelem, te, tüzem mondhatatlan, Az egész nagy világtérre hat . . . S ha te nem tudsz uralkodni rajtunk.. Fölgyújtom egész világodat 1 Mikor lucsuztunk, kívánt nekem És én is Önnek, jó nyarat. Ugy el szorult a szivem akkor, A röpke bucsupercz alatt. Önnek, tudom, hogy kellemes lesz A fenyvessek között, a nyár . . . Hova szivemnek dobbanása. Fájó lelkemnek álma száll. De énnekem, tudom előre. Rideg, unalmas lesz a nyár ! Meg nem vigasztal csendes erdő, Fenyő, madárdal, napsugár ! Az én lelkemnek minden álma Egész valómtol messze lesz ; Hol önnek ott, a fenyvesek közt, A nyár kedves lesz, kellemes. A jutalom, Kisebb gyermekkoromban sokszor néztem az eget, később a mádi szüreteken éjfélig is gyönyörködtem a csillagokban, mikor pedig a kávéban utaztam és három Ízben Fiumében is megfordultam, imádni kezdtem a tengert. De ab, sem az ég, sem a csillag, sem a tenger nem volt olyan elbűvölő, mint Ciliké szeme. Akkor amikor ilyen összehasonlításban találtam örömet és a mikor a versenyből Ciliké két ragyogó szeme Került ki győztesen, egy nagy füszerkereskedés irodájában dolgoztam, reggel 8-tól déli 12 óráig, délután pedig 2-től 7-ig és rabnak éreztem magam, mert az igazi szabadság íibból állt volna, ha Cilikét reggeltől estig iáthatom. A bűbájos teremtés, aki minden férfit megbabonázott, egy király-utczai kávésnak volt a negyedik leánya s majdnem az egész napot az üzletben töltötte, talán azért, hogy ott mint vonzóerő szerepeljen. Aki a kávéház előtt elment s annak ablakán benézve Cilikét meglátta, az nyomban megíordult, az üzletbe lépett és kávét kért habbal. Ciliké ezekre az uj vendégekre nyájasan, barátságosan mosolygott, aminek következtében minden uj vendég törzsvendég lett. Én szintén az ő láttára tértem be a kávéházba s öt perc múlva éreztem, hogy más kávéház pincérei nem fognak töbhé látni, pedig már ekkor tudtam, hogy a kávét jórészben árpából főzték és hogy a habja nem habnak született. Ettől az időtől kezdve mindennap ott reggeliztem, minden ebéd után ott feketéztem és minden vacsora után ott teáztam. És hogy szabad időm legna-