Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-20 / 29. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 fill. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Akarni és dolgozni Általános a nézet, hogy városunkra szép jövő vár. Szép jövő vár, de van tenni való, még pedig halasztást nem tűrő tenni való. A haladó kor meg nem állapodik, a korszellem követelő, megállapodnunk tehát nem szabad, ha Pápa város felvirágzását tűztük ki célul s hogy ez célja Pápa város minden egyes polgárának, ahhoz kétség sem férhet. Utóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tökéletesítésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, ügyeimet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a fejlődés megkívántató feltételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendelkezésünkre is álljanak. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, megfontolás alá, s mindent elkövet, hogy a haladás, a fejlődés szükségszerű feltételeit minél teljesebb mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki városok között — nemsokára teljesen lefogja vetkezni a mult idők kopott, toldott-foldott köntösét. - 8 éppen ezért a munkából ki kell venni részét, minden városunk iránt komolyan érdeklődőnek és első sorban természetesen a városi tanácsnak és képviselőtestületnek. Igen, első sorban a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek. Ők tudják legjobban: mi fáj s hol fáj. Ők a leghivatottabbak rámutatni e bajok oka mellett az orvoslás leghelyesebb módjára is. A képviselőtestületi közgyűléseken kell feltárni őszintén, nyíltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és alaposabb megbeszélés tárgyává tenni; mert csak így kelthető fel a közérdelődés az aktuális kérdések iránt, s csak ily körülmények között számíthatunk a közvélemény támogatására. A képviselők ne resteljenek szót emelni a közgyűléseken, hogy rámutassanak a bajoknak szerintük- való okaira. Minél többen szólanak a felmerülendő kérdésekhez, annál jobban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempontból lesznek megvitathatok a kérdések és annal biztosabb alap adatik városunk jövőjének. Ne tartson az vissza senkit a felszólalásban, hogy nem ért a szónoklat mesterségéhez. A forma, a stylus lényegtelen, a lényegre, az eszmére mutasson reá, a legegyszerűbb szavakkal, a legkeresetlenebb formában. Ne huzódozzunk a tárgyalásokban való részvételtől. Hiszen mindezen fontos kérdések — közös mindnyájunk kérdései, nem érintenek egyes "csív'crcjml^e-^ p]mlékezem, hogy az Eg angyalt kívánt, S lekiildé hozzánk a kaszás halált, Három angyalt, három évben, Le is kaszált gyilkos hévben. Kongtak a harangok, sirtak a szülők, Fájdalmukban majd meghasadt szivök, Gyászkocsiba vitték, koporsóba téve, Szerelmük gyümölcsét sir fenekére. Kis testvéreim fönnt vagytok az égben, Örök üdvösségben, Isten kegyelmében, Angyalok vagytok, bűnt nem ismertetek, Hisz öt évig sem terjedt földi életetek. Iáten országában, — jobbja mellett ülve, Vagy trónzsámolyának körülte repülve, Imádkozatok-e az itt maradtakért, Kikre halált az Ur évek múlva mért? Nagyszülőnk s apánk mind el távozának, Keresve ajtóját boldogabb hazának. Most anyám és én, mindakettönk árva, De sok bu és bánat van szivünkbe zárva. Fájdalmunk könnyei sünien omolnak, Öntözve virágait két gyászos halomnak, Az egyikben nagy szülőnk pihennek, Apánk a lakója a,másik tetemnek. Angyalok, testvéreim, nézzétek e két sirt, A hol édes anyánk oly sok könnyet el sirt Oh járjatok imával Isten kegyelmébe, Venné, mint titeket, őket is kegyébe. Es ha együtt lesztek, fönt a meny országban Szeressétek őket forrón mind a hárman, 8 mondjátok, hogy van itt lent két árva, Ki a viszontlátást kész örömmel várja. Varga Rezső. Egy éther-ivó. Összebeszélésünk szerint kedden este már felöltözve a karneválra, vártam Jakels barátomat Taitbout-utczai lakásomon. A tűz már kiégett kandalómban, de a parázs világított még s én lábamat a párkányon melengettem. A Boulevardról behalatszott hozzám az utcza zaja. A két hosszú, fehér gyertya ott a sarokban szinte kísértetiesen világított, mintha ravatal mellett állana, s lámpám lüstölni kezdett. — Mégis csak borzasztó, hogy Jakels ennyire megvárakoztat — gondoltam nyugtalanul s mivel babonás vagyok, felálltam, helyemről, hogy a három világosság egyikét eloltsam. E perczben kettéváltak a portierek s Jakels lépett be az ajtón. Nem hallottam sem a csengetést, sem az előszoba ajtajának nyilasát. Hogyan volt mégis lehetséges, hogy belépjen hezzám ? De végre is hiába gondolkodtam a dolgon, Jakels itt volt, azaz csak egy hosszú dominóba öltözött alak, kinek arcát — mint az enyémet — álcza fedte. A feketeselyem álcza alól persze a hangja is idegenszerüen hangzott. — Kocsim oda lent vár, jöjj, mehetünk — szólott hozzám. A kocsijának zörgése nem jutott el a fülemig, pedig ablakom alatt kellett megálnia. Mily rejtélynek áldozata lettem ? — kérdeztem önmagamtól, De Jakels hangosan válaszólt gondolatomra : — Az álarcz szokatlansága okozza, hogy elvesztetted hallásodat. — Nos, mehetünk ! — folytatta aztán, s selyemsuhogással haladtunk le a lépcsőn, ahol a kapualjban oly erös szél fogadott bennünket, hogy dominóinkat felfordította s a nyakunba kerítette. — Ugy nézünk ki, mint két szárnyasegér — szóltam, mialatt azon tűnődtem,