Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-01-19 / 3. szám

A fogyasztási szövetkezetek ellen való küzdelem nem a kereskedők harca csupán. Nem egy sui generis jelenségü isolált akció, hanem viaskodása nagy és hatalmas áramlatoknak, melyeknek csak napi jelentőségű megvalósítása a fogyasztási szövetkezet. Ez állapot internacionális. Mindenhol látjuk a küzdelem élességét és általánosságát. Mennyivel inkább kell látnunk itt, ebben az országban, hol a gazdasági egyedek minden rétegben oly kicsinyek, oly kevés védelmi erővel birnak, annyira harcképtelenek ? ! És éppen e szempontból még az internacionálisnak jelzett állapotnak is van nemzeti ize. És éppen ez okból nem hagyható magára az a küzdő fél, mely kétségtelenül gyöngébb, főleg h.i figyelembe vesszük, hogy a nagy, a hatalmas német birodalom is középosztályának védelme érdekében is törvényes intézkedések megtételét helyénvaló nak látta. Az államnak még oly esetekben is van beleavatkozni a szociális küzdelmekbe, ha netalán belyes az egyik irányzat. Mert még ily esetekben is gondoskodni kell az államnak arról, miszerint a megszokott organizáció, melyen a társadalom bizonyos rétegei berendezkedtek, standard of lifejükat berendezték rohamosan ne pusztuljanak, mert az a rend, a biztonság s kialakulás veszedelmét képezi. A küzdő osztályt segíteni abban, hogy az átalakulás megfelelő fokozatossággal menjen végbe, az organizáció minél kisebb zavarával, az exisztenciák minél nagyobb kímélésével történjék, oly elemi követelmény, mely a legegyszerűbb állami raisonnak megfelel. A fogyasztási szövetkezetek ügyét nem a társadalmi elfogultság szemüvegén át kell vizsgálni. Mikor valamely forma bizonyos társadalmi irányzatok szolgálatába lép, akkor az óvatosság különösen megokolt. Hazánkban is látjuk követni azt a példát, mely szerint politikai és hasonló irányzatú törekvések, gazdasági alakzatokba burkoltatnak és a c é 11 e s zköziil állítják a társadalom elé. A fogyasztasi szövetkezetek által megzavart eddigi rend hullámainak elsimítása bizonyára gond, mely elől elzárkózni nem lehet. Hazánkban, hol éppen az önálló kis elemek száma a társadalom jelen szervezete mellett amúgy is erősen hanyatlik, ezek lehető fentartása követelmény. Kisiparunk megmentése is ezért bir nagy jelentőséggel. Parasztosztályunk megtartása ezért helyes törekvés. De ugyanez okból kell törődni azzal is, hogy az organizáció többi hasznos csoportjai, ahova a kereskedelem kis és legkisebb elemei tartoznak, lehetőleg megmentessenek az ok nélkül való elpusztítástól. Ezt talán várhatni attól az akciótól, amelynek alapját a fogyasztási szövetkezetekre nézve most beszerzendő objektív adatok nyújthatják. Helyi iparunk védelme. A kereskedelmi miniszternek az iparkamara utján tudomására jutott, hogy egyes helyeken nem odavaló iparosok és kereskedők iparigazolványt váltanak esetleg fióktelep felállítására a nélkül, hogy a bejelentett ipart vagy kereskedést a letelepedett ipar ismérveit feltüntetőleg ott tenyleg gyakorolnák, csupán pár napig, vagy pár hétig megrendelések gyűjtésével foglalkoznak. — Megtörténik, hogy ezen foglalkozásuk megkönnyítésére az illetők, még vándor vagy mintaraktárt is visznek magukkal és ezen raktárból esetleg eladást is folytatnak, mindazonáltal ezt is az állandó megtelepedés, az állandó üzletgyakorlás célzata nélkül. A kereskedelmi miniszter szükségesnek tartotta ennek következtében az eljáró iparhatóságokat arra figyelmeztetni, hogy az 1900. évi XXV. t.-cz. végrehajtására kiadott 1901. évi 27,483. számú keresk. miniszteri rendelet II. § a értelmében a kereskedő vagy (iparos oly község területén, melyen csupán megrendelések gyűjtése végett — bár huzamosabb ideig — tartózkodik, az idézett törvény korlátozása alá esik. Ugyan ez áll a vándor és mintaraktárakról. A miniszter továbbá felhívta az iparhatóságokat, hogy különösen oly esetekben, midőn nem helybeli lakosoknak állítanak ki iparigazolványt, ügyeljenek fel szigorúan arra, hogy az illetők iparukat ez alapon tényleg megkezdik-e, avagy csupán a megrendelés gyűjtésére szorítkoznak'? A kellő ellenőrizhetés végett tartozik tehát az iparhatóság az iparigazolvány kiállítása előtt az ipart űzni szándékozót utasítani, hogy telephelyét és annak minden változtatását, a hol szükséges a kerület, utcza és házszám pontos megjelölésével jelentse be, az iparhatóság pedig tartozik mindezen adatokat az ipartörvény végrehajtására kiadott 1884/39266 számú végrehajtási rendelet 10. §-ában előirt iparlajstromnak „a telep helye" czimli rovatába bevezetni. szését s örömtől sugárzott becsületes arcza, hogy Margit milyen jól el lesz Helyeztetve. Anisor Lukács, a kedves nagybácsi gyermektelen özvegy és jólelkű ember. Ő járt közre abban, hogy Zakariás Bogdánt, Margit felé terelje. Nagyon sajnálta .húgát, kit annyi csalódás ért és hitte azt, hogy boldog lesz a becsületes, szorgalmas kereskedő oldalán. Az élénk társalgást félbeszakította a bejövő cseléd e szavakkal: — Tessenek jönni, mert tálalva van. Kivonultak az ebédlőbe, hol Mimi várta őket bátyjaival, kik az üzlet személyzetét képezték. Az asztalhoz ültek, ott párolgott már étvágycsiklandoztatóan a kitűnő ángádsábur leves, melyet jóízűen fogyasztottak. Kedélyes víg hangulat uralkodott az ebéd ideje alatt. Minden fogás után Mimi ment tálalni. Ebéd végeztével a hölgyek a vendégekkel kimentek a kertbe és ott a lugasban az asztal körül helyet foglaltak. Most már Mimi is részt vett a társalgásban. Mimi, ki nyolcz évvel ifjabb mint Margit, szépségben meg sem közelíti nénjét, de sötét szemei szép lelket tükröznek és üde, olajbarna arcza kedves és rokonszenvet keltő a modora pedig nagyon megnyerő. Vágyai szerények, nem óhajt csillogni, nem kedvelője a zajos mulatságnak, legnagyobb élvezetet a muukában talál. Boldog lesz az a férfi ki nőül nyeri e jó leányt. Vigan telt az idő s másnap a vendégek, a kedves családtól meleg hucsut véve hazafelé tértek a leánynézőből, uj reményt élesztve a Margit szivében. A csinos Zakariás Bogdán nagyon megtetszett Miminek, de a jó telek örült mégis annak, hogy Margit végre czélhoz érhet s csalódásnak többé nem lesz kitéve. V. Három hét múlva a leánynéző után, Dajbükát Kristóf ismét levelet kapott CsíkSzépvizröl, de most nem a sógor irta. A levél tartalma vegyes érzelmeket keltett apai szivében. Egyszerre örömet és bánatot érzett a leány kezét megkérte Zakariás Bogdán. Örvendett, hogy ilyen jó szerencse érte leányát ; e férfi oldalán bizonnyal boldog lesz, de fájt a lelke, hogy nem Margitot kérte. Hogy tudassa e hírt a szegény leánnyal . . Nem hitte volna azt, hogy a kicsi Mimi, ki alig időzött a Zakariás körében, a szép nénje mellett hódítani tudott, pedig valószínűleg Miminek az nem volt szándékában. A kérő levélben azt irta Zakariás, hogy amidőn elöször meglátta Mimit, tele lett a szive édes érzelemmel, olyan varázszsal volt reá angyalszelip arcza. Sötét szemeiből szívjóság sugárzott, emlékeztetve őt elhalt jó anyjára, aki éppen olyan házias, munkás nő volt, mint Mimi s leghőbb óhajtása elnyerni kezét, ha érzelme viszonzásra talál Miminél. Dájbukát nem érzett magában elég lelki erőt arra, hogy Margittal affelöl beszéljen, miszerint Zakariás nem őt, hanem Mimit kérte meg. Dajbukátnéra is kellemetlenül hatott ez a, hir, de bármily nagyon sajnálta Margitot, mégis közölni kellett vele. Midőn aztán leánya ez ujabb csalódás miatt zokogni kezdett, biztatóan igy szólt hozzá: — Ne vedd oly nagyon a szivedre, édes Margit. Te különbet érdemelsz Zakariás Bogdánnál, Ő nagyon egyszerű, nem értene meg téged, örvendjünk, hogy Mimi boldog lesz vele. Rendel neked majd a jó Isten egy hozzád illő férjet! E szavakra Mimi a szobába lépett. Megdöbbenve kérdé : — Miért sir Margit ? Anyja szó nélkül kezébe adta a kérő levelet, melyet Mimi heves szívverés közt, kigyúlt arczczal olvasott át. Azután odament Margithoz s halk, remegő hangon monda : — Édes Margit, én nem tehetek róla. Ne neheztelj reám, hisz ugy fáj nekem, hogy téged miattam szomorúság ért. Margit könyáztatott arczát megtörlé s a lelkében duló harag érzetének visszafojtására kényszerítve magát, szólt: — Szivemnek nagyon fáj, hogy anyám és Mimi félreértettek. Könnyeim az öröm kifolyásai voltak, bogy korán férjhez mehet a kedves Mimi s csalódásoknak nem leend kitéve. Én lettem volna boldog Zakariással mivel a szivemet ő hidegen hagyta, de ha megkért volna, nem utasítom el, ha tőlem ezt kívánták volna szülőim. Talán nem csalódom, hogy te szereted Zakariás Bogdánt ezt elárulja a pirulás arczodon. Te jó leány vagy Mimi, érdemes arra, hogy boldog légy s én ezt szivemből kívánom neked ! * Kedves olvasóim ! Ti most azt hiszitek hogy a szép Margit leánynak maradott és részvétteljes érdeklődéssel vagytok eltelve sorsa iránt, mivel hibáiért meglakolt eléggé. Megnyugtatástokra tehát örömmel tudatom, hogy vezeklése már nem tartott sokáig. A Mimi menyegzője után egy év múlva Hymen rózsalánczai fűzték egy derék férfihoz. A jólelkű Mimi, ki igen boldog volt, nagyon szivén hordta a Margit sorsát és boldogságából még csak az hiányzott, hogy nénjét egy jó férj oldalánál tudja. Férjének volt egy nőtlen rokona, szintén kereskedő, kinek Margitról anyi dicsérőt mondott, hogy nemsokára áldást adott reájuk a pap.