Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-01-19 / 3. szám

A miniszter lelkére köti az iparható­ságoknak, hogy kettős figyelemmel legyen ezután oly bejelentők tekintetében, kiknél már a telephely* megválasztásából is kitűnik, hogy csak ideiglenes, talán csak egy-két hétig, vagy az idény tartalmára kívánnak helyben maradni (a kik például raktáraikat szállodákban, vendéglőkben stb. állítják fel) továbbá azok tekintetében, kik az állandóság szempontjából kifogás alá nem eshető üzlet­helyiségeket tartanak ugyanezt azonban az üzlet természetének és követelményeinek megfelelően be nein rendelik, mindezek te­kintetében abból a szempontból, hogy tilos megrendelés gyűjtéssel nem foglalkoznak-e ? Azokkal szemben pedig, kik a törvény cél­zatát ily uton akarják kijátszani, a hatóság a törvény teljes szigorát alkalmazza. Üdvözöljük a minisztert ezért az eré­lyes intézkedésért, mellyel a helyi ipar rom­lására törekvő bécsi és fővárosi nagykeres­kedők cselszövényeit lehetetlenné tenni és a nyomorúságos üzleti viszonyokkal küzdő vidéki kereskedők és iparosok érdekeinek védelmére kell. Midőn ezt tesszük, nem mulaszthatjuk el egyúttal a fölötti sajnálkozásunknak kife­jezést adni, hogy a helyi iparhatóságok nem támogatják a minisztert e törekvésében üd­vös intencióiban, mert az ipartörvény, a ke­reskedelmi törvény, a megrendelések gyűj­téséről szóló törvény és az ezekre vonat­kozó rendeletek rendelkezéseit hivatalból nem ellenőrzik és csak panaszíeljelentésekre indítják meg az eljárást és ekkor is csak immel ámmal. Már pedig a törvény egyene­sen parancsolólag rendeli, hogy az ellenőr­zést hivatalból kell az iparhatóságoknak tel­jesíteni minden külső befolyás nélkül. Az iparbatósági felügyelőknek kellene kerüle­teikben első sorban arra felügyelniük, hogy az iparhatóságok a hivatalból teljesítendő ellenőrzést gyakoroljak-e az iparüzők és az ipari alkalmazottak védelmében. Ezen név háromszor van aláhúzva* és két pont van melléje téve. Se a bálkirálynő ne­vét, sem a két pont jelentőségét nem ma­gyarázhatom meg. Négy, öt hölgy neve mellé férfi nevet is jegyeztem, ezek nálam mint leendő je­gyesek szerepelnek. Ebben az egyben igen merész phantáziám van. Több izben eltalál­tam már, de Pápán, cserbe hagy merész ; phantáziám. Furcsa iróniája a sorsnál r i A mult hétről. Seccesiósbál, melyet mult szombaton a vörös-kereszt egylet rendezett a Griffben. Valahányszor bál vagy mulatságról kell meg­emlékeznem, mindannyiszor félek, hogy nem tudom betartani a kellő határt, s talán oly diskrét dolgot keverek krónikámba, melyet tulajdonkép el kellett volna halgatnom. így vagyok a seeeesiós bállal is. Mikor ott jártam forogtam a bálteremben, eltökél­tem magamban, hogv erről a bálról csak ugy lehetne hű képet adni, ha minden egyes hölgyről külön-külön emlékezek meg és ez annál is inkább könnyű lehetett mert höl­gyek dolgában megcsöppenve volt a terem. Meg is tettem jegyzeteimet, el is tökéltem magamban, hogy most az egyszer az én kedvem szerint írom meg a báli krónikát s mikor a kézirat megírásához fogni akartam, eszembe jutott, hogy az ily megemlékezé­seknek, ha nem is kellemetlenség, de kisebb nagyobb mértékben aprehendálás lessz a vége. Pedig higyjék el hölgyeim, nagy élve­zettől fosztanak meg-engem. Nem is, tudják elképzelni, mily jól esik egy krónikásnak, ha befolyásmenten írhatja meg tudósítását. Azt írhatja meg, amit lát s ugy irja meg, a mint akarja. Talán volnának egyesek, kik helyeslik felfogásomat, de sajnos, a tapasz­talat az mutatta, hogy a többség diskrét báli dolgokat nem szeret szellőztetve látni. Előttem fekszik a bálban jelen volt ur­högyek összes névsora (nem sok lehetett ! Szedő.) Minden egyes név mellett három, négy megjeg}'Zés. Minden hölgyről szünóra előtt, szünóra között és szünóra után való észleletem s mindezt csak látnom szabad, de tollba venni nem. Bálkirálynőt is választottam közülük. Pedig mily élvezettel jegyezgetem ugy a bálteremben valamint az étteremben a krónikám részére. Az étteremben folytafá­sát adhatnám a tánczilál tett feljegyzéseim­ről egy kis téte — 4 téte fűszerezéssel és megtoldva entrefilé-bókokkal. Ezt közölni bevezetés nélkül alig képzelhető. Már akkor eltökéltem magamban, hogy ezt a krónikát rózsaszínű tintával irom meg, de épp ennek a gondolatnak tudható be, hogy tervem nem sikerült, mert valahány­szor egy hölgy nevét akartam leírni meg­akadt a tollam mintha figyelmeztetni akart volna, hogy vigyázzak magamra és gondol­jam meg mégegyszer valljon nem indriskrét lesz-e a neveket kiirni. Látva, hogy ezzel a rózsaszínű téntá­val nem boldogulhatok, amennyiben ha nem is indriskrét dolgot, de a krónikái hűség kedveért jegyzeteimet némileg érvényesíteni akartam, elővettem régi munkatársamat az irónt, mely nem akadályozott eddig sem sok más kényesebb dolgok leírásában es ha már máskép nem. hát inkognitó jelzés alatt adok jegyzeteimről rövid kivonatot. Az estélyen a seeeesiós jelleget az öl­tözékekben az empire viselet uralta. Nem túlnyomó sokan voltak s igy öltözékekben sem volt nagy a válogatás, de azért egy néhány öltözék még az udvari bálon is im­ponálhatott volna. Megpróbálom ezt a né­hányat álnév alatt leleplezni. A legszebb volt egy gésa kosztüm, melynek viselője ugy látszik' nagyon is ért az ízléshez, de talán azt is tudja, hogy szin­vegylilék emeli az úgyis kedves és csinos arczát. I'aedagogiai pontossággal volt ruha, cipő, hajzat összeállítva, sőt a táncnál is a paedágogiai illemet tartotta szem előtt s ez általai an imponált. Rendkívüli csinos öltözékben láttunk egy hölgyet*, ki a legkorábbi és a legkésőbbi indulás gyakor'atában rendkívüli jártasság­gal bir, és kinek rendkívüli ügyes és sikkes táncának megtekintésére a gyorsvonat veze­tői néhány percnyi késést engednének meg maguknak. Bájos hércig öltözéke volt egy hölgy­nek, ki a bálteremben még novieius volt, de azért ugy mozgott, mintha az ily prémiere társaság neki régi otthona volna. Udvarolt neki a méltóságos cimtől kezdve az utolsó tanítójelölt is, de utóbbiak csak táncközben. Egy hercig kis asszonykáról is kellene megemlékeznem, de kollegialitás elvén ala­puló solidáritás köti a kezemet. Jegyzeteim végén három névvel talál­kozom, kiknek nevei mellé két körjelző van téve, mely nálam a dicséretet jelzi. Nos ha neveket nem említhettem, ezeken mégis ki­töltőm boszumat. Ezt ők sem veszik majd rossz névem, de a megjelentek sem, mert igazán megérdemelték. Wéber Rezsöné elnökné és Steinberger Lipótné pénztárosnét jelzem a nők nevében kik rendkívüli előzékenységgel adták a honő rőket és buzdították a gésákat a tea fel­szolgálására. Az urak nevében Körmendy Bélát említem, ki a tánezrendezésben régi legénységét dicsőitette és egész éjen át sakkban tartotta a fiatalságot, sőt a seeee­siós négyesével a régi rutinját ezen a té­ren elevenítette fel. Karnevál hercegről is kellene megem­lékeznem ez alkalommal, de őszinte szólva egész estén'át nem láttam, utóbb hallot­tam, teaesteteken elvből nem szokott meg­jelenni és azt várja, hogy a nőegylet vagy | a Sportegylet rendezzen valami farsangi bált, de semminemű mellékletekkel. Hát csak előre ! Frlczi. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városában a közvilágítás hajlik ide, hajlik oda. Az hirlik, hogy Pápa városát több­ször vitték már a kísértetbe. Az hírlik, hogy Fenyvessy Ferencz főispán a Seeeesiós estélyen utóizet kapott. Az hírlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk azért látogat el hozzánk oly ritkán, mert nem akar kopni. Az hiriik, hogy a polgármester­nek sok elintézetlen ügyei vannak. Az hiriik, hogy a rendőrkapitányi hivatalban egy ösmeretlen tartózko­dási! csattanást fogalmaztak. Az hiriik, hogy a Seeeesiós es­télyen, paedagogiai, vábiiti és ügyvédi szem-pontok voltak mérvadók. Az hiriik, hogy a Seeeesiós es­télynek voltak előnyei és hátrányai. Az hiriik, hogy a Jókai kör házi­estélyeit „ritka" szép számmal láto­gatják. Az hiriik, hogy az izr. nőegylet egy „tarka színpad w-ról álmodoz. Az hírlik, hogy az izr. hitközség hus-ügye majdnem tréfli lett. Az hiriik, hogy Pápán sok em­bernek nincs hazája, mert gyáva. Az hírlik, hogy Pápán a hét fo­lyamán kibic esketés lesz. Az hírlik, hogy a Griff kávéház­ban egy uj játékot fedeztek fel. (Nyolc­van-nyolcz! Szedő.) Az hiriik, hogy Pápán „ősszel" nem érdemes mulatni. Az hiriik, hogy Pápán a süríin adott éjjnli zenéket gyufagyujtással ösmerik el. (Hát a gyertya hol marad? Szedő ) Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője nappal meg nem kapható. (Azt tudjuk a nyomdában is. Szedő.) » MB MU^Mj Ml ll Ml^ UWt jpHU wUT^L. uX.. öUV II ÍÍÜÜmI .J aS hw­— Személy hír. Fenyvessy Ferencz me­gyénk főispánja városunkból Budapestre uta zott, ahonnan kedden székhelyére Veszprém­be visszaérkezett. — Huszárezredünk köréből. Mint ille­tékes forásból értesülünk, huszárezredünk parancsnoksága körében a legközelebbi na­pokban nagyobb változások vannak kilátásba kelyezve. A változások a „Rendeleti Köz­löny" legközelebbi számában már Tájhatók. — Uj református templom Pápán. A pápai ev. ívf. egyházközség már regebben foglalkozik egy uj ref. templom felépítésének tervével. Az ev. ref. egyház az uj templomot a jelenlegi színház helyére szeretné építeni s ezért hajlandónak mutatkozik a régi szín­ház helyett saját költségén egy más alkal­mas telken — a régi kollégium telkén — uj színházat építeni. Ez érdfinben mult vasár­nap a városházán Fenyvessy Ferencz főis­pán elnöklete alatt éitekezlet tartatott, mely­nek értelmében a pápai ref. egyház a vá­roshoz kérvényei fog járulni. A pápai ev. ref. egyházközség ma délelőtt gyűlést tart ez ügyben, melyben a kérvény mikénti beadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom