Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-01-19 / 3. szám
XII. évfolyam 3. szám Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Válságos helyzetünk. Városunk lakosainak elszegényedése évről-évre mind nagyobb arányban növekedik ; az elszegényedés okozza azután, hogy a közönség szükségleteit a legkisebb mérvre szállítja le, a mi az ipar és kereskedelem pangását idézi elő. Fejlődő városban, ott, hol a jólét látszik mindenfelől, vagyonos kereskedők és iparosok és más osztálybeliek nemcsak keresetet nyújtanak másoknak, hanem pár évtized után megvagyonosodva vonulnak vissza az üzleti élet teréről a jól kiérdemelt nyugalomba. Szomorúan kell szóba hoznunk, hogy városunk ilyen jelenségekkel nem dicsekedhet ; hanem ellenkezőleg, látjuk magunk előtt a szegénységét a maga lehangoló képében. A kereskedő hiába várja, hogy üzletében felhalmozott árukon az idény folyamán tul adjon ; az iparos ritkán, kap megrendelőt, kész árui pedig szintén ott hevernek nála, mert a fogyasztó kiadásait csak a legszükségesebbre szorítja. Mindenikök kitart azonban a jobb HIRDETESEK es NYSLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. jövő reményében, de ez a remény ugy látszik csak egy csalóka kép, mely csak feltűnik, de mint a lidércfény, tovább röppen. A letűnt év tanulságai, fájdalom, feltevésünket még jobban megerősítik, és alig találunk orvosszereket emez általános bajunknak enyhítésére. A felgyógyulásra pedig talán csak a messze jövőben jehet kilátásunk. Az önfentartás ösztöne mindazon által kielégítő tevékenységre üsztökélte közönségünket a mult évben is, s e tekintetben őket a mulasztás vádja éppen ne terheli. Forgalmat teremteni, a munkaerőnek keresetforrást nyitni a mult évben eléggé foglalkoztatta azokat, a kik tekintélyüknél és értelmi képességüknél fogva arra hivatottak. Sajnos azonban, minden ebbeli törekvés és jóakarat vagy meddő maradt, vagy dugába dőlt. Köztudomásu dolog, hogy a több év óta működő Bőr-Szövetkezet vezetőinek minden buzgalma, törekvése és jóakarata dacára nem képes célját az óhajtott mérvben elérni, a mi nem rajtok, hanem csakis sajátos viszonyainkban találja okát. Az iparos keze erejét, eszét a mult évben tehát hiába koptatta, mert a várt eredményt el nem érhette, és örült, ha a mindennapi szükségletét, ugy a hogy megszerezhette. A kereskedőt nyomta a szegénység súlya s még az időjárás szeszélye is ellen szegült. Most pedig ott hever üzletében a felhalmozott áru, a mi az idény ntán a beszerzési áron alól tudvalevőleg jóval kisebb értéket képvisel. Az állam, a város mindazon által megkívánta a magát, sőt egyes indítványok a jövőre nézve még azt is kilátásba helyezik, hogy a városnak egyes jövedékei emeltessenek, vagy önmegadóztatással, az adók súlya alatt roskadó vállainkra önként ujabb terhet rakjunk. A mult képe tehát igen sivár és szomorú, s nem nyújt kecsegtető kilátásokat a közel jövőre. De hát épp az önfentartás ösztöne parancsolja nekünk, hogy a kétségbeesés örvényétől távolodjunk s e helyett a tevékenység mezején doldozzunk, a jobb jövő reményétől megacélosodott idegekkel és józan észszel a körül, hogy a magunk és polgártársaink jólétét előmozdítsuk. jL**. -W W JmLji A szép örmény leány, i. Dájbukát Margit gyönyörű leány volt ; szépségének híre ment a vármegyében • de meg is érdemelte a „szép Örmény leány" elnevezést, mert valóban kifogástalan külsővel birt. Szőlői, kik büszkék voltak reá, számos gyermekük között csak őt dédelgették, teljesítve minden kívánságát. A Margit apja, a sok gyermekkel megáldott : Dájbukát Kristóf, füszerkereskedő volt, terhelve anyagi gondokkal és küzdve a létfentartásért. Ám azért soha nem gátolta szép leányának kedvteléseit. Még az ellen sem tett hifogást, daczára szerény pénzviszonyainak, midőn egy nyáron, a tizennyolcz éves Margit, az elragadón szép, de nagyon költséges Borszék fürdőre vágyott menni mulatozás végett, mivel neje meggyőzte őt afelől, hogy a Mardit jövőjére nézve elkerülhetlenül szükséges a Borszékre való rándulás, hol előkelő gazdag vendégek nyaralnak ; ott Margit minden bizonnyal fog hódítani egy kitűnő pártit. Margit a fürdőn tényleg nagy hódítást tett. Udvarlók seregétől volt folyton környezve s a „fürdő szépe" melleknevet kapta. Udvarlói közül kitüntette a délczeg termetű, elegáns Rétháti Gézát, ki nagyszerű párti hírében állott. Őt tartotta legérdemesebbnek arra, hogy Hymen oltárához kövesse. Otthon ugyan ígért már hűséget Várkövi Sándornak, de Margit nagyon számító volt s okos esze uralta szivét ... 0 igy gondolkodott: Sándor még csak jegyző s ha majd évek múlva járásbiró lesz is, oldalán a nő nagy kényelmet nem élvezhet. Rétháti Géza" pedig gazdag földbirtokos. Pompás kőháza szép lovai s elegáns kocsija van és cselédjei között livresinast is tart. Neki fogja tehát nyújtani a kezét. Vallott is már Géza forró, hű szerelmet, II. A „Szent István bál"-ra minden évben Borszekre rándulnak Gyertyó vidékéről a tánczkedvelő ifjak. Várkövi Sándor is eljött, őt nemcsak a tánc, de a szive is vonzotta és hitte, hogy hű szerelme viszonozva van. Kissé megkésve érkezett és midőn a bálterembe lépett, már javában tánczoltak. Szemei vágyakozva tapadtak a szép Dájbukát Margitra, ki ropogósán jarta a csárdást Rétháti Gézával. A szép Margitnak alabástrom arcza kipirult a táncz hevétől, ragyogó szemekkel csábos mosolygással nézett tánczosára. Sándornak szivét a féltékenység kezdte kínozni, látva a Margit kaczérságát s alig várta, hogy vége legyen a táncznak, hogy beszélhessen imádottjával. De amint a zene elhallgatott Rétháti Géza a czigányoh felé fordulva, kiáltotta : „Újra !" s tovább járta szilajon a csárdást fáradhatlan tánczosnőjével . . , Nagy lelki gyötrelmek között nézte végig Sándor a háromszor megújrázott csárdást, melynek végeztével Rétháti helyére vezette Margitott és leült melléje. Sándor hozzájuk ment s meghajtva magát Margit előtt, az első négyesre felkérte. — : Köszönöm, arra már foglalkozva vagyok — felelt a szép leány hidegen, csak egy futó tekintetre méltatva Sándort. — De másodikra számithatok, nemde ? — kérdé a leány hidegsége miatt felindultan Sándor. — Azt velem tánczolja — szólt hirtelen Rétháti. Várkövi sarkon fordult és szó nélkül távozott, mély keserűséggel szivében . . , A báltermet elhagyta és szállására ment. hol azonnal tollat ragadott kezébe és Margithoz érzékeny levelet irt, amint azt felizgatott vére diktálta : „Szeretett Margitom ! Mire magyarázzam azt a hidegséget melyet a bálban irántam tanúsítottál ? Talán már megszűntél szeretni engem s szivedet most egy másik férfi bírja ? ! Vagy ha nem szerettél, kár volt ámitaSolo hangverseny ós ingyen Tombola esz mi«a mim káraámii.
