Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-18 / 20. szám

A beérkezett 5 czég ajánlati végösszegeinek táblázata: Fr SZ, Píljíso czég Ajánlati végösszeg 1 Ált. vili. társulat K. 205.000 2 Egy. vili. r.-t. Egger „ 190.000 3 Ganz és Tsa „ 250.240 4 Magyar Schuckert „ 230.700 5 Siemens vili. r.-t. „ 280.600 Ezen 5 czég közül a 2. számú egyáltalán nem reális mert a kitüntetett 190,000 k. nem mint kötelező végösszeg szerepel hanem az építkezés és faoszlopok nélkül 150,000 k., holott a faoszlopok és építkezés több 40,000 koronánál. De az építkezések nélkül lássuk, hogy az 5 telepnél mekkorák a költségek. Czég neve Teljesítmény E«y kiló Watt fira a telep költség' szerint Ált, vili. r.-t. 2X60 kl. W. 1313 K. Egger (Egy.) 2X50 „ „ 1494 „ Ganz és Tsa 2X48 „ , 1750 „ Magyar 2X70 „ „ 1319 ,. Hazai r.-t, 2X110,, , 1099 „ Iglauer István mérnök ur véleménye szerint ezen telepek általában kicsinyek a város fogyasztási viszonyaihoz mérten. Ez nézetem szerint nem áll igy egészében. Fenti megjegyzés vonatkozhatik jogosan és elsősorban az Egyesült vili. r. t. ajánlatára, mint a mely beadványában is mondja, hogy a telepet 2000 izzólángra tervezte. Ganz és Tsa tervezete szintén kisebb fogyasztás kielégitésére képes mint a milyen városunkban lesz. Fenmarad tenát 3 czég, az 1, 3 és 5, melyek meggyőződésem szerint Pápa városának elégségesek. Elégségesek pedig azért, mert nem kell, de nem is szabad a magánfogyasztás rovására Pápán luxusvilágitást készíteni. Tehát nem is kell 500 láng az utezákra, mert a 320 izzó és 10 drb 8 ampéres ívlámpa, a mi összesen circa 420 drb izzólámpának felel meg nagyon is elégséges. Ezen tekintetben eltérő nézeten állok Iglauer mérnök úrtól. Már most kérdés, hogy az 1. Alt. vili. társulat 3., Magyar Schuckert és 5., Siemens és Halske czégek közül melyiknek ajánlata a legelőnyösebb ? Az „Általános vili. Társulat" tervezete szerinti telep 2700 magánláng és a közvilágítás táplálására van képesítve ; a másik kettő is körülbelül ennek' megfelelően. Miután a telepek kicsinységére vonatkozó megjegyzéseimet megtettem, idézem e három fennmaradó cég ajánlataira tett bírálati szakvéleményt Iglauer mérnök úrtól. Az 1., Általános vili. Társulat ajánlatáról a következőket mondjuk : „ E telep elég gazdaságosan üzemben tartható. Az ajánlott rendszer ugy a villamos, mint pedig mechanikai részére vonatkozva teljesen kifogástalan.

u Befektetési végösszeg 205,000 k. 3., A „Magyar Schuckert" cég ajánlatáról a következőket jegyzi meg: „A fekvő elrendezéssel ajánlott gőzgépek feleslegesek ilyen üzemnél akkora teljesítmény mellett, mivel ezeknek előnye, semmi sincs, sőt drágák, s a gépház és a gépalapok költségeit jelentékenyen növelik. Továbbá a nagy vizterű Cornwall rendszerű kazánok, — melyeket e czég ajánl — a folytonos üzem mellett a hosszú felfűtési idő miatt nem gazdaságosak s magas feszültségre drágák.

u Befektetési végösszeg 230,700 k. 5., A „Siemens és Halske" cég ajánlatáról igy szól: „A dynamóg épekhez ajánlott gőzgépek s az ezekhez választott kazánok kicsinyek s ezáltal a dynamok csak megeről teteit üzemmel volnának kihasználhatók, mi az üzem oeconomiájának rovására menne." Befektetési végösszeg 280,600 k. Mivel tehát, az „Altalános villamossági Társ." ajánlata legolcsóbb, még az Iglauer mérnök ur ideális telepének végösszegénél is 16,000 koronával, — a városnak teljesen elegendő nagyságú tervbe vett berendezése és felszerelése a leggazdaságosabb és legtökéletesebb az összesek között és rentábilis, mert évi 15,630 k. hasznot nyújt és ingyen közvilágítást, a mi 23630 k.-nak felel meg, mert a város most 8000 k-ért világit (?) évenként. Ezen 23,630 k. évi tiszta jövedelemből pedig igen rövid idő alatt tisztán letörleszthető a 205,000 k. Teljesen feleslegestehát az Iglauer mérnök ur által tett propositio, mely szerint uj pályázat hirdetése válna szükségessé. Felesleges, mert főleg azon elvből indult ki Iglauer mérnök ur, hogy csinálás titkait. A fővárosi lapok ugyan le vannak már régen leplezve, de mi, szerény vidékiek még nem. Ez pikáns dolog, próbáljuk meg. Hát kérem, a mi mesterségünk meglehetősen egyforma mindenütt. Az alföldi Harsona csak ugy készül, mint a felvidéki Tárogató. A külömbség csak a megjelenés időközeihez van kötve és a helyi vonatkozásokhoz. Legjobb dolga van annak a kollégának, aki egész héten ráér összeollózni mindent, amit a többi már leközölt. A mely lap vidéken kétszer is meg bir jelenni hetenkint, az már az elithez tartozik. De legelőkelőbbb persze a napilap. Csakhogy mennyi előfizetőre van ehhez szükség és mennyi újdonságra ! — Ifjabb éveimben én is voltara újságíró inas egy nagyobb vidéki városban ilyen napilapnál. Bizony, az újságírást is inakodáson kell kezdeni, akár a cipővarrást. Miután az a város elég messzi esik Pápától, hát elárulhatok egyet-mást a szerkesztőségi titkokból. Mikor szerződtettek, a szerkesztőm kezembe nyomta a hivatalok címjegyzékét, a melyeket ezentúl én fogok kínozni hírekért. De bizony vékonyan csörgedeztek ezek a hivatalos források. A restanciák eltemették a híreket is. Elpanaszoltam a bajomat a konkurrens újság riporterének, akivel nyomtatásban erös harcokat vívott ami lapunk, de azért a két rivális szerkesztőség tagjai esténkint a legjobb egyetértésben kapucinereztek együtt az irodalmi kávéházban, szelid évődések között. — No hát várj öreg, majd megtanítlak én téged, hogyan kell ezt a dolgot csinálni. Fizessünk, azaz hogy írassuk fel a cehhet és gyere velem riportra, — Most este ? — Csodálkoztam én újdonsült Claquehutes Frigyesi ábrázattal. — Csakis ! felelte ő főlényes mosolylyal és karonfogva vitt magával a rejtelmes riportra, A városban szép számmal volt képviselve az aranyifjúság, meg iparüző hely is lévén, hát éjjel is volt olyan utcai élete, mint Pápának nappal, — a hetivásáros napokat, meg az ünnepeket kivéve. Egy pálinka mérés előtt mentünk el, ahonnan éppen akkor tuszkoltak ki szelid passzióval egy rossz fizető atyáfit. — No mi baj földi — kérdi az én mentorom, — tán nem akar a korcsmáros rovására mérni, ugy-e ? — Nem hát, az erre arra cifrázta ami alakunk nagy elkeseredéssel. — Inna e még, ha én fizetetnék kendnek ? — Innék e ? Má mér ne innék, ha vóna miből, — felelte hibátlan logikával az atyafi. — Ihol egy hatos, fogje kend, de csak ugy adom, ha nem hagyja kend a jussát érti-e ? — Hogy ne érteném ; dejszen nem is hagyom én az igaz jussomat, aki erre arra ! — No most öt percig várunk, — szólt mentorom nyugodt bizalommal és cigarettára gyújtott. Én vártara, hogy mi lesz. Hát ez lett, hogy tán öt perc se telt bele, olyan parázs verekedés támadt az ivóban, hogy még az utcán is volt folytatása, rendőri beavatkozással. — Látod öreg ez egy hír mindjárt. A biztos ur majd megadja hozzá az adatokat, szólt az igazságot osztó rendnek őréhez, aki nagy előzekenységgel mondta be a szereplők neveit. Ennek a nagy előzékenységnek is meg tudtam az okait. Mikor már magam is kezdtem szárnyra kapni, egy este népgyűlést rendeztünk az irodalmi kávéházban. Népgyűlés alatt ne szocialistákra méltóztassék gondolni, hanem a legbohémabb népségre. Összegyűlt ott négy újságíró, egy piktor, két poéta, egy zeneezerző, és több nőtlen tisztviselő, akik szerettek a mi iro • dalmi estéinken kibicelni, de talán még jobban szerették a folytat ásókat, a mik több rendbeli üvegek alakjában következtek egymás után. Ezen az estén kissé homályosak voltak a folytatások, mert csak arra a momentumra emlékszem világosan, mikor valamelyikünk ajánlatott tett, hogy ostromoljunk várat. A társaság, mely már rég elhagyta az irodalmi kávéházat, egy előtte meredő kőfalra kimondta, hogy az a citadella. Márpedig a citadella azért citadella, hogy meg-