Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-05-18 / 20. szám
Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R cVl I M könyvkereskedésében. fi &I í> líilisi §£ Üdvözlégy várva várt ünnep, piros pünkösd napja ! Pünkösd ! Mennyi öröm, mennyi remény van e szóban ! A csüggedők, a hitüket vesztettek uj életre ébrednek, uj erőt nyernek pünkösd liirde r tése által. Es méltán, mert e nap a természet megifjuhodásnak napja, — mely a hitben, az égi tanokban való megnyugvást, a további küzdelmekhez szükséges erőt, kitartást hirdeti az emberiségnek. Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretetről beszél. Van-e szebb, nemesebb a földön, mint a szeretet ? Valami szelid, csendes érzés ez, mely a léleknek kellő nyugalmát biztosítja. A szeretet a természet alapja. Hol szeretet van, ott van értelem, bölcsesség, igazságosság; hol nincs szeretet, ott irigységet, gyűlöletet, ku| fár lelkeket találunk. A ki ember társainak javáért fáradozik, a ki megbecsüli embertársait, az olyannak van hite, s akinek hite van, az erős, az nem fél a jövendőtől, teljes bizalommrl fordul a jövendő felé, honnan a viszonyok megváltozását, javulást remél. A viszony.)k megváltozását, javulását reméli a magyar nép is, kinek gyötrődött lelkébe a pünkösd ünnepe uj bizodalmat nyújt. E poétikus szép ünnep a pünkösd, — a mikor a természet megnyitja kapuit az emberiségnek az öröm a boldogság feltalálására — szüntessen be minden oly körülményt, mely ennek a maroknyi nemzetnek kitűzött feladatában útjában áll ! Ne legyünk szükkeblüek, egymás irányában irigyek, rosszindulatnak, világosság jöjjön elménkbe és igaz, önzetlen, áldozatkész szeretet hevítse bensej ünket! Szálljanak hát magukba a hitevesztettek és térítsék vissza eltévelyedett lelküket a biztos révbe. Tanuljanak meg szeretni, a nép árván maradott osztályát gyámolítani, hadd legyen e virágfakasztó ünnep lelkünk újjászületésének, megújhodásának ünnepe is 1 i Mindenható szent igéi világosítsák be elménket, az égi tanok legyenek vezetőink rögös pályánkon, hogy „Békesség legyen az országban — és öröm az abban lakóknak". A világítás kérdése. — Megjegyzések a mérnöki szakvéleményhez. — ' A „Pápai Lapok" legutóbbi számában mint vezető czikk megjelent Iglauer István ur gépgyári főmérnök véleményes bírálata a városunk közvilágítására pályázó 5 villamos czég ajánlatairól. Mielőtt megtenném megjegyzéseimet néhány adatot óhajtok itt feltüntetni, melyek az utóbb mondandókat kívánják megvilágítani. T C Z TV !<TX " * T alííia. Oh, ne hidd azt, hűtelen szerelmem, Hogy előttem elrejted magad, Merre jársz-kelsz, mit csinálsz, tudom jól Álmaim mindent elmondanak. Elmondják, hogy már uj szeretőd van, Gyúlékony sziveeskéd újra ég, Elmondják, hogy emlékem feledve, Teljesült, mit egykor jósolók. Elsusogják a jelent s a múltról Szigorúan levonják a lepelt ; S látom, hogy ily tiszta, mélv szerelmet A te lelked meg nem érdemelt. Szomorúan nézem csalfa szived, Mely az én éjszínű végzetem — Nem lázkép ez . . . ah, a költő álma Nem hazudik soha, kedvesem ! Hogy készül a vicinális újság. Mélyen tisztelt közönség ! Mikor azt a megtisztelő felszólítást kaptam, hogy a mai estén felolvasást tartsak, bevallom, meglehetős nagy zavarba jöttem. ígérni könnyű, de mit? hogy? miről? Lázas buzgósággal ültem neki a fővárosi hírlapok régi évfolyamainak és tanulmányozni kezdtem a felolvasásokat. Kisfaludi Társaság, Petőfi Társaság, Auróra kör . . . hopp megvan ! Egyszerre valami íhlettség folytán megnyíltak a szemeim és rájöttem, a mire — büszke hittel vallom — még tán egy felolvasó se jött, hogy mi a felolvasás sikerének a titka. A jövendő kor felolvasói számára elárulom, a — rövidség. A zajos hatás mindig megfordított arányban áll a felqjvasás terjedelmével, kivált — ha a felolvasást tánc követi. Ekkor egy uj eszmém támadt. Ha már egy arany igazságot sikerült kisütnöm, mért ne fejleszthetném azt tovább az örök logika segítségével ? ! Ha a siker titka a rövidség milyen óriási extázisba hozhatnám én mélyen tisztelt hallgatóimat, ha — bele se kezdenék a felolvasásomba. Csakhogy most egy veszedelmes dilemmába kerültem. Ha ily túlságos rövid akarok lenni, még valamelyik laptársam hatásvadásznak találna minősíteni, a mi pedig még kellemetlenebb titulus a tigrisvadásznál is — Veszprémmegyében. Hát olvassunk fel, de miről? Mikor már a világon mindent felolvastak előlem ! Szocializmus ? Ez igen hátborzongató téma. Spiritizmus ? — az már le van leplezve. Általában az izmusok mind igen alapos tanulmányokat kívánnak és hol vegye azt egy ujságcsináló mesterember? Valami farsangi témát kellene tán keresnem ? De azokat már tavaly elírták előlem az „Pápa és Vidéke" tisztelt hölgyolvasói azon a cimen, hogy mit várnak ők a jövő farsangtól. Talán a zsurokról beszéljek ? Hisz arról sokkal szellemesebbee irt pár napja egy női munkatársunk, mintsem, hogy vele a versenyt fölvenni merném. Oh a női konkurrenczia nagyon érzékenyen kezd minket férfiakat sújtani. Kinos helyzetemben szokásomhoz hiven belső titkos tanácsosomhoz fordultam, akitől jó gondolataimat kölcsönözni szoktam. Persze, mint egyéb köicsöneimet, ezeket se adom visza soha. Ez a titkos tanácsosom : Csenke ur. lapunk fő fő mindenegyébje. — Miről olvassak fel édes Csenke ? Mondjon valami okosat, magának vannak még ideái. De Csenke ur elpirulva felelte: — Oh kérem, én már hazas ember vagyok, nekem nem szabad ideákra gondolni. Hanem tessék talán az újságunkat kidicsérni, hátha jön rá néhány uj előfizető. Ez az erősen merkantilis izü eszme sem vált be, hanem eszembe juttatott valamit, Hátha leleplezném a vicinális ujság-