Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-04-06 / 14. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos ós kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A színi évad kezdetén. Talán jobb lenne, ha a fennti cim helyett azt mondanók, hogy : „Nyelvében él a nemzet", vagy „Pártoljuk a színészetet", vagy „Itt vannak Thália fölkent papjai" stb. Ezek azonban csak holmi „Mucsai Tárogató "ba, meg a muzsai közönségnek való. A mi jó közönségünk előtt a kopott, üres frázisok nem nyomnak a latban egy fikarcnyit sem. A mi jó közönségünk ürességtől kongó szavakra mit sem ad. Ezt tudjuk mi is. r Ámde vannak dolgok, melyeket nem szellőztetni nem lehet akkor, abban a pillanatban, mikor színházunk ajtai újra kinyiinak. Ezeket a dolgokat pedig megszívlelendőknek tartjuk, ugy a közönség — mint a színészek részéről. Egy társulat érkezik falaink közé. Nem ütötte meg a nagy dobot, sőt még rikító falragaszokkal sem hirdette jövetelét. Tartózkodott minden reklám hajszától. És ezt üdvösen cselekedte Balla Kálmán színigazgató. A reklám hajsza csak — Mucsára való. A pápai közönség színházlátogató kasztja a szerény bevonulást többre becsüli minden nagy dobnál. Volt már része ebben is. A mult elég példával szolgál, hogy a nagyhangú,Ígéretekre mit kell adni. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezik városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk műigényeihez. Ösrnerjük a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mond az való, amit igér, azt betartja. Es ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ismernénk is : az ő személye egyedül elégséges garanciát nyújt leendő célirányos működése mellett. Figyelemmel kísértük győri és szombathelyi működését. Jól esett olvasnunk, hogy a városunkba érkező társulat mindenütt a közönség osztatlan elismerésben részesült. Jól esett konstatálnánk azt is, hogy amit igért azt be is váltotta rendesen, és a társulattól mindenütt a „szíves viszontlátással búcsúztak el. Mindezekből eléggé világos, hogy a közönsége — megszerette. Ezen felszólalásunk — a szini évad kezdetén — apropos és a jóakarat sugalmazta tollúnknak és tettük nemcsak a színtársulat, de műértő közönségünk érdekében. Pápa város mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről, Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön hire van, hogy Thalia papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kisérte. Időszerűnek tartjuk most, midőn Balla Kálmán szakmáját és hivatását mindig szem előtt tartó sziuigazgatót és majdnem mondhatni újból szervezett társulatát körünkben üdvözölhetjük, egy s mást elmondani, hogy mi kötelesség háramlik reájuk és mi köT B CZ NE KÉRDEZD ? ..! Ne kérdezd, hogy mit gondolok, Hisz a szívem érted dobog ? . . . Akármilyen a gondolat, De ajakam meg nem tagad ! Tanúm rá a csillagos ég, Hogy a szivem csak érted ég, Fényes csillag hű szerelmed, Ez bűvölte meg lelkemet. Azért vágyok közeledbe, Mindennap is, ha lehetne . . . Bárha most csak ritkán látlak, ©h, de azért mégis áldlak 1 Áldom azt n perczet, órát, Mi eldönté éltem sorsát, Hogy te légy csak szivem táján : Hű szerelmem rózsafáján ! Nyugalomban, Biliary Balázs ítélő táblabiró megülvén hivatalkodásának ötven éves jubileumát, meghatva mondott köszönetet az üdvözlő küldöttség^szónokának a lelkes ünneplésért, valamint 0 Felségének is, aki hű alattvalóját érdemtelenül tüntette ki a királyi tanácsosi czimmel. S miután késő éjnek idején hazajött a tiszteletére a „Vidám Szerecsenhez" ezirazett vendéglőben rendezett bankettről, levelet irt az igazságügyminiszter ő excellenczijának, tudatván vele tiszteletteljesen, hogy megrokkant egészségi állapota miatt lemond a hivataláról. Azt hiszem, az volt az első valótlanság, amit a táblabíró ur tudva állított valaha. Tudniillik, hogy ő rokkant lett volna. Olyan egészséges volt, mint a makk. A harmincz esztendő alatt a bírósági helyiségek fülledt szobáiban az ifjúkori nélkülözések semmit nem ártottak vas idegzetének. Harmincz esztendő óta egyforma egészségnek örvendett. — Dehát valamivel csak megkellett indokolni a lemondást, miután nem várta be a negyven esztendő szolgálati időt, amiért aztán teljes nyugdíj jár. — Eh, gondolta Bihary, a kegyelmes ur tizenkét esztendeje nem látott engem. Együtt bíráskodtunk a törvényszéknél. Azóta ő miniszter lett, én táblabiró elfelejtett az engem ugy, mintha soha sem látott volna. S egyben tökéletesen igaza volt Bihary Balázsnak. Elég gyorsan intézték el kérvényét s jubileuma után egy hónappal ott ült a főtéri Korona kávéház nagy ablakánál, vastag szivarból eregette a füstöt s önelégült kárörvendezéssel fogadta hivatalba siető kollegáinak és egykori alantasainak köszönését. — Mentek robotolni, mentek intrikálni, gondolta. Aztán hozzáfűzte. — No, nekem elég volt. Bihary Balázs tudta, mit csinál, midőn a teljes nyugdíjjogosultsága előtt penzionáltatta magát. Nem volt neki érdemes tovább szolgálni. Ötvenkét esztendős volt, izmos s érezte, hogy élvezni tudja még az élet örömeit. — Takarékosan élt, még az 1000 forintos albirói fizetéséből is félre tudott tenni néhány tízest, hisz senkire sem kellett költenie; agglegény maradt, szülei már gyermekkorában meghaltak. így gyűlt össze néhány ezer forint. Az tán amiről senki nem tudott né_ j frissen csapolt Pilseni sör és Zóna reggeli kapható A a Griff szálloda éttermében.