Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-04-21 / 16. szám

Ezért üdvözöljük mi a v. tanácsnak nagy horderővel biró azon lépését, hogy a multak kárhozatos szokásaival szakitva, a cselekvés terére lépett. Ki tudja, hogy ez a forgalmi főnökség nem jelent-e uj a e r á t városunk történetében ? Mi azt hisszük igen és teljes bizalommal vagyunk eltelve egy szebb jövő iránt, a melynek különösen iparosaink fogják hasznát venni. Isten adja, hogy ugy legyen ! Follatsek Frigyes. Színészetünk érdekében. A holnapi napon megkezdi nálunk működését egy színtársulat, melyről eddig csak annyit halottunk, hogy a német érzésű soproni közönség közönyével kellett neki erős és kinos háborút folytatni. Ez a tudomás keveset jelerit, de eleget ahhoz, hogy teljes rokonszenvvel és szivélyességgel fogadják őt városunkban, mert egyike azoknak a kik a szent nemzeti kultura varázs szavát hirhetik sőt szenvednek miatta. Többet jelent ez sok újság reklámnál, mert a ki a germanizáló törekvések legexponáltabb helyén Sopronban birt becsületes pozitiót teremteni magának és társulatának, abban a direktorban kell lenni művészi érzésnek és rendezői talentumnak, az egész ember, a kitől a mi talán kissé tul kényes közönségünk is igazi művészi productiókat várhat. Az előleges szinijelentésből látjuk, hogy a társulat scenikai szervezése olyan tökéletes, milyen Komjáthi óta még nem volt nálunk, a zenekar az a sokat ohajtott orchester számánál fogva képesnek mutatkozik a nehezebb zenés darabok előadására, a kar személyzet szintén erős. A régen nélkülözött cperett buffó komikus szerepköre az igazgató erős vállain nyugszik. A drámai személyzet a vidék jobb erőiből van összeállítva, Markovics Margit nagy sikeréről a napokban referáltak a fővárosi lapok, Lévai Margit közönségünknek is kedves ismerőse, egy szóval a színi saison igen sikerültnek ígérkezik. A szülészeti bizottság ez úttal nem fejt ki semminemű agitátiót a bérlet gyűjtés körül, szerintem nagyon helyesen. A forcirozott lelkesitésre Pápa város közönsége nem szolgált rá soha, mindig megbírta érteni és tudta pártfogolni a becsületes művészi törekvéseket, megértette ő mindig a színészet nagy missióját és a jól szervezett társulatok feltalálták nálunk mindig a siker .babérjait a melyet ha nem is pazar bőségben, de a saison mostra való tekintettel becsületes igyekezettel nyújtottak feléje. Maga a pápai közönség érzi szükségét a színháznak, különösen ebben az évben midőn a fővárosi színházak egész sorát a nagy sikerű újdonságoknak hozták színre, melyet közönségünk egy pár a fővárosba gyakorta járó kevés számú egyén kivételével csupán a bírálatokból ismer. A direktor ur programmja elég komoly és becsületes, szerepelnek benne a modern magyar drámák legkedveltebb jei, szinrehozni igéri a régi kurucz álmok gyönyörű darabját, az Ocskay Brigadérost is. A program injába fölvett operettek szintén ezen műfaj elitéjei. Az angol muzsika a legújabb hóbort szintén elég szépen lesz nálunk reprezentálva. Reméljük azonkívül, hogy a saison keretében pár estén vendégszereplésben is lessz részünk, a fővárosi színházak csillagai közül néhányau akik ilyenkor sokkal j könnyebbon nyerhetők meg, ellebbennek hozzánk. A szinészeti bizottság amelynek hatásköre a művészi felügyeletre is kiterjed különben is közölni fogja a direktorral közönségünk művészi igényeit sőt ha amit nem remélünk az előadások megválasztása akár erkölcsi akár művészi szempontból kifogásolható lenne az ellen óvást emelhet. Igy tehát Deák Péter aki loyalis hangú szinijelentésében városunkat a szabad királyi városok sorába emelte egész nyugodtan ütheti fel nálunk sátrát és ha komoly ambitióval, erkölcsi nemességgel és kellő művészi és technikai erővel lép föl, ha társulata megfelel annak a niveaunak melyet a győri szinikerület kebelébe tartozó és onnét semmi Festetics Andori tervezetekkel el nem mozdítható városunk megkíván akkor azt az egy hónapot melyet körünkben tölt ugy anyagi mint erkölcsi szempontból kedves emlékei közé számithatja. A sajtó pedig, mely a legeién! kehben éizi át a színészet nagy kul! íurális feladatát minden hasznos törekvésében erős támasza, de természetesen ha kell szigorú bírálója leend. Feliczián. Panama Veszprémben. Szegény emberek kárán kell megint példáját látnunk, hogy micsoda gazdálkodás folyik bizonyos pénzszövetkezeteknél, mert Mielőtt valóban visszaidézném a multak rejtélyes történetét szégyenemre kell vallanom, hogy már két éve voltam férje ennek a szeretetreméltó nőnek kinek kiváló tulajdonait ti is mindanyian bámuljátok. Akkor mint még ma is szerelmes voltam a feleségembe. Csakhogy . . . Csakhogy még nem volt kedved lemondani az elvekről, egészítették ki társai. Mint tapasztalni fogják barátaim szépítés nélkül, mereven az igazsághoz ragaszkodva beszélem el multam ama részletét melyet mindeddig elhallgattam. Házasságom második éveben gyakran tűnődtem magányos óráim alatt, hogy miként mily elfogadható okkal menekülhetnék egyidőre eme kötelezettségek alul. — Néhányszor könnyedén érintóm ifjú nőm előtt, hogy itt vagy ott dolgom volna holmi családi ügyekkel melyek hosszabb időt igényelnének s hova kénytelen volnék egyedül menni. De nőm hallani sem akart távozásomról. Egy váratlan fordulat azonban könnyű szerrel czélomhoz vezetett. Egyik nap reggelén kisirt szemekkel lépett szobámba Katinka, érzékenyen tudatva velem, hogy édesanyja súlyosan beteg s hogy a doktor állítása szerint a legnagyobb gondozást igényelné. Ebből aztán az következett, hogy nagylelkűen önként vezettem féltett betege ágyához mig én felhasználva az időközt nem az emiitett családi ügyekben hanem Tátra-Fliredre menekültem. Én mint a kalitból kiszabadult madár tele tüdővel szívtam a tiszta levegőt ujongva i rohantam az élvet ígérő fenyvesek hónába. I — Fürdőhelyeken könnyebben ismerkedünk talán mert azokat kikkel érintkezésbe jövünk kevéssé ismerjük s igy könnyebben megy a társalgás. Már az első napon mint jó ismerős és mint egyik főtényező szerepeltem. A lelkesültség közepette végzetem öszszehozott a szép Klárikával. Jogász-koromban az a ritka eset történt meg velem, hogy az a nő ki akkor igen fiatal leány volt belém szeretett számítás és utógondolat nélkül. Az élet szétválasztott minket akkor. Evek multak ő férjhez ment s az egykor oly életdus leány karcsú, nyúlánk aszszonnyá változott. Mostani alakjában volt valami mélabús költői, csaknem regényszerű megjelenésében. Először a sétatéren találkoztam vele, egy szemüveges jól táplált úriember karján lebegett előttem. Kétszer is elhaladtak mellettem, midőn felismerém ama halvány vonásokban a pajzán, mosolygó Klárikát. Alig tudva bámulatomat, meglepetésemet elrejteni egyenesen hozzásietve bemutattam magamat ós igyekeztem férjével ismeretségbe lépni. Emlékeinket felevelenitve, csakhogy észrevettem, hogy a fiatal nő még jól emlékezik czélzatosan ejtett szavaimra s ha rám emelte rejtelmes tekintetét, azok az epedő szemek, a szerelem egész történetéről beszéltek. A következő nap estélyén kissé elfogultan léptem a tánczterembe. Elbájolólag szép volt, halvány vonásaiból PZ a fátyolozott, csábos tekintet behatott szivemnek legmélyebb rejtekébe is. — Ön jól tudja Klára, mit jelent az ha azt mondom, hogy képtelen vagyok tovább rejtegetni szenvedélyes érzelmeimet, — suttogám szakadottan. — És én fogadni mernék — viszonzá enyelegve, hogy ön évek óta sohasem foglalkozott gondolatban velem. — Önnel ? — Velem. — Kinél szeszélyesebb aszszonyt bizonyára sohasem látott. — Én Istenem, ha sejtettem volna ? — dadogám önfeledten áradozva. — Kérem, — ne folytassa ily gyászos hangon hiszen nem voltak talán oly drámaiak a mai közös emlékeink? . . . — Régen megbocsátottam önnek a multakért de kissé babonás vagyok, tehát bizonyos félelem fog el az ön körében mert még sohasem találkoztunk anélkül, hogy ne éreztem volna, hogy a legközelebbi jövőben szenvedni fogok. — Szenvedni, ós miért ? — kérdém élénken csak nem érzékenyen ; válasz helyett ajkai mind összébb szorultak és bájos alakján ideges remegés futott végig. E pillanatban felhangzott a zene. Elő ször keringőt játszottak mely rövid ideig tartott, azután következett a Szupécsárdás. Mi együtt tánczoltunk. Komolyabban ment a dolog mint egyébkor.