Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-04-21 / 16. szám

nincsenek kellő felügyelet alatt. A veszprémi betétegyesület bukása, ez a legújabb jellemző példa. A veszprémi betét- és kölesönközvetitö egyesület botrányos bukását — mint értesülünk — két dolog okozta. Az egyik az, hogy esztendőkön át hamis bizalomkeltéssel édesgették a sok szegény embert, hogy rakja be az egyesületbe a keservesen megtakaritott pénzecskéjét, a másik meg, hogy az egyesület vezetői vakon megbíztak az elődjeikben. Ez a száraz igazság s a veleje annak a sok zavaros dolognak, ami e bukott pénzintézet ügyében a bizonytalan vádakból és még bizonytalanabb védekezésekből támadt. A botrány tudomás szerint egy márcziusi közgyűlésen ütött ki, amelyről akkor számot adtunk. De az előzményei már egy deczemberi bizalmas ülésen megvoltak, amikor az egyesület uj ügyésze Köves Jenő dr. felvilágosítást adott az igazgatóságnak és a felügyelő bizottságnak egy meglepő dologról. — Arra, hogy a számadásokban közel negyvenezer korona mint vaggon szerepelt pedig az régóta elveszett pénz. Függőben levő követelések, amelyek nem érnek semmit és a volt ügyész mulasztása folytán behajthatatlanná vált összegek — mondotta Köves dr. és vele mások is azt ajánlották akkor az egyesület vezetőségének, hogy tegyék össze a magukéból ezt a pénzt, de ők erre nem voltak hajlandók. Ennek a hire aztán elterjedt és a gyanú meg a nyugtalanság egyre nőtt a közgyűlésig, ahol viharban tört ki. A betevők egy része azonnal ügyvédhez vitte a könyvecskéjét, többen meg följelentést tettek a büntető bíróságnál, hogy hűtlenül kezelték a pénzüket. A törvényszék elrendelte a vizsgálatot amely azonban az egyesület régebbi vezetőségére már ki nem terjeszthető mert a büntethetősége elévült, csak azokra akik az utóbbi öt év alatt voltak az egyesület élén. Ezek pedig mindnyájan azt-igyekszenek bebizonyítani; hogy régi bűnök okozták az egyesület vesztét s a következőket adják elő : Az egyesület — a több ilyes fajta szövetkezet módjára — heti befizetésekből gyűjtötte a tőkéjét s amikor minden hat évben likvidált, nagyobb osztalékkal tévesztette meg a hetevöket, akikben ezzel kellett bizalmat az uj hat esztendős évjáratra. Persze a nagyobb nyereség nem lett volna baj, csakhogy az itteni bankókból vették föl rá a pénzt s ezt utóbb a betevők pénzéből ffizették ki titokban. Szóval azok a szegény emberek maguk fizették meg az osztalék árát egy idegen intézetnek s azonfelül ez a fizetség az egyesület számadásaiban — titok levén — egyáltalában nem szerepelt, tehát szintén el nem számolt teher volt. Hogy régebben történt mérleghamisítás, annak ellemzésére a következő esetet is említik, amelyre jegyzőkönyvi bizonyíték van : 1892-ben egy választmányi ülésen ahol voltak hozzáértő emberek is, fölszólították a titkárt, hogy számoljon el a behajthatatlan és a kétes követelésekről. A titkár — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — közel buszezer korona veszendő pénzről számolt el részletesen s bár a jegyzőkönyvben benne van az utasítás is, hogy ez az öszszeg lei írandó, az évi mérlegben huszadrésze, ezer korona van leírásba téve. Tehát nyilvánvaló, hogy tudatosan hamis mérleg volt — mondják a mostaniak. S minezek fölött — suttogva és nyíltan — azon vannak, hogy minden bajnak az egyesület egy volt funkezionáriusa az oka, aki a városban előkelő szerepet játszott s akinek egy gazdag rokonát arra akarják rávenni, hogy járuljon hozzá valamivel a hiány fedezéséhez. Ez a hiány szakértőjük szerint százezer korona volna de az egyesület felszámolásban lévén, nem az számit, ami a papiioson van, hanem ami a kasszában — nincs. Hosszan önfeledten, csaknem egymásnak elve tánczoltunk Vérem mindinkább keringésbe jő\e, gyorsabbak lettek a fordulatok és mind közelebb jutottunk egymáshoz, közelebb a valóságban, közelebb lélekben . . . — Talán most egészen megértettük egymást ? — rebegém önkéntelenül — szivem a megszakadásig telve van érzelemmel a vágyak legyőzhetetlen szenvedélyével. — Szóljon hol és mikor beszélhetek önnel tanuk nélkül. Egyedül"? Klára a táncztól kipirult arczczal, lihegve a fáradságtól alig hallhatólag sutfogá fülembe : — Holnap alkonyatkor egyedül leszek szobámban, férjem meg hajnal előtt eltávozik a fürdőből. * * * — Barátom te önmagadat fölülmultad regényes hajlamaiddal! — kiáltá, székéről fölugorva a könnyen lelkesedő Túri Géza. — Már közeledünk a kifejléshez, figynlmet és csendet kérek, — viszonzá sajátságos iróniával az elbeszélő, mely némaságában is sokat jelentett. Azt talán fölösleges is említenem, hogy a következő nap estéjét türelmetlenül vártam s minél inkább közeledett a pillanat, annál inkább vágyódtam a szép asszony után s a megbánás helyett diadalérzettel lépdeltem lakása felé. B bájos syrén helyett ládák, becsomagolt bőröndök hevertek szanaszét a szobában. — Mi történt itt ? Hova rejtőzött előlem Klára ? — kérdeztem önmagamtól dermedten, tétovázva. Majd figyelmesebben kezdék vizsgálódni s feltűnt, hogy a bőröndökön előttem teljesen ismeretlen név van följegyezve. Aztán visszafojtva magamban az érzelgést, feltártam a folyosóra nyíló ajtót és irgalom nélkül ráztam a csengetyü zsinórját. A csengetyü sivító szavára megjelent a föpinczér s a küszöbön megállva, álmélkodva tekintett felém. — Uraságod — úgymond tétovázva, — valószínűleg eltéveszti szobáját mert ez itt az imént érkezett vendégeké. En tágranyitott szemekkel, kérdően tekinték reá. — Nem tetszett értesülni felőle, hogy az előbbeni lakók, nem tudni mi okból még a reggelt sem várva be végleg eltávoztak a fürdőből "? — Végleg ? — ismétlém, — ideges rémülettel lábaim inogtak mig arezom fakószint öltött az indulattól. Ez volt az első és utolsó kudarezom. A mult regényes története mely az én személyemmel egyideig kopcsolatban állott be van fejezve. Ama szenzácziós eset óta nevét sem hallottam a csábos asszonynak és soha többé eszembe sem jutott őt felkeresni, vagy más nőre gondolni azon az egyen kivid akit Isten törvénye szerint hitvesemnek nevezek. Ez pedig kerek száznyolczvanezer korona, Ennyi az ami a szegény emberek pénzéből elveszett. Legújabban néhány hitelező kérelmére a veszprémi törvényszék végrehajtást rendelt el a felügyelő bizottsági tagok magán vagyonára, kik többnyire kereskedők. Az illetők bolti helyiségeiben már megtörtént a birói foglalás. Ez rettentő csapás az illetőkre, kik legfeljebb anynyiban hibásak, hogy részben szakértelem hiányából, részben túlságos bizalomból nem ellenőrizték kellő mértékben a szövetkezet vezetését. Ugyancsak biztosítási végrehajtás foganatosításáról van szó az igazgatók ellen is. Sőt még azt is emlegetik, hogy ugyan ilyen sorsra fognak jutni a választmányi tagok is. Ez utóbbi azonban jogilag lehetetlennek látszik. — De még, ha ez megtörténhetnék, ugy harmincz tisztességes és ártatlan ember lenne tönkre téve, mert az illetők üzletemberek levén, egy náluk foganatosított végrehajtás teljesen tönkre tenné őket. Már a mi eddig megtörtént az magában is elég arra, hogy a közönségnek részvétét kiérdemelje. S hozzá a mindenféle híresztelések letartóztatásról, a részvényeseknek agressiv fellépéséről sat, . . , melyek azonban már nem felelnek meg a valóságnak, annyira felháborították a közvéleményt, hogy minden jó érzésű ember foglalkozik azzal a kérdessel, hogy miként lehetne a dolgot lehetőleg simán elintézni s az igazán áldozatul esett embereknek a vagyonát, hitelét és becsületét megmenteni ? Mozgalom indult meg, melyet a legelőkelőbb és legilletékesebb férfiak is pártfogolnak, hogy részben magán adakozás, részben a kormány támogatása által valamely tisztességes megoldási mód megtalálható legyen. Mert köztudatba ment át, hogy azok is áldozatok, akik pénzüket követelik t. i. a részvényesek, és azok is kiktől azt követelik t. i. az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok. Végre is az ügy olyan sőt rosszabb mint egy elemi csapás. Mert ez utóbbinál csak az vész el a mit a csapás megemészt, mig a jelen ügyben azon fölül elvész a hitel, a becsület s az egész veszprémi piac életképessége. A mult hétről. Már évek hosszú során nem történt meg az, hogy városunkból küldöttség ment volna a fővárosba valamelyik ministerhez kérvényezni. Ez a körülmény tette sensátióvá azon eseményt, hogy városunkból a mult hét folyamán egy tiz tagból álló küldöttség utazott Budapestre, hogy a kereskedelmi mmisternél tisztelegjen. A küldöttség utazása titokzatteljes volt és városunkban csak a legbenfentesebbnek volt tudomásuk a küldöttség missiójáról. Többen azon véleményben voltak, hogy a küldöttség a pápa—bánhidai vasút építése ellen akadályokat akar gördíteni, többen pedig azt hitték, hogy Hegedűs Lóránt képviselőnket akarják a mandátum elfogadására felkérni s ez okból a papa protektióját akarják kikérni, mivel szó volt róla, hogy képviselőnknek más mandátumot is ajánlottak fel. A sok mende-monda és híresztelések végét járták akkor, amidőn kitudódott, hogy a küldöttség egy forgalmi főnökség felállítása miatt kérvényeznek a kereskedelmi mi-