Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-04-21 / 16. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 filk. jL.ap tulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Forgalmi-főnökség Pápán. Tiz tagbóJ álló küldöttség járt a mult héten polgármesterünk vezetése alatt a kereskedelmi ministeriumban. A küldöttséget folyó lió 16-án déli 12 órakor fogadta a minister. Városunk polgármestere a mi­nisterliez intézett beszédében felem­lítette és hangsúlyozta azokat a hi­bákat, melyeket elődeink a kis-celli csomóponttal városunk hátrányára el­követtek és ezeknek a végzetes hi­báknak orvoslását abban látja most a város közönsége, ha a tervbe vett vasúti forgalmi főnökség székhelyéül Pápa város jelöltetnék ki. A kereskedelmi minister a pol­gármester beszédére kijelentette, hogy uj vasúti forgalmi főnökség felállítá­sáról most még nincs szó, — tervbe van véve azonban az üzletvezetősé­gek reformálása, a mely ha bekövet kezik, tekintettel arra, hogy a Pápa— Bánhidai vasút megépítése már rö­vid idő alatt megvalósul, igen való­színű, hogy ez esetben Pápa város egy vasúti forgalmi főnökség szék­helyévé lesz. A küldöttség ezután Nagy Pe­ren cz államtitkár és M á n d y Lajos ministeri tanácsosnál tisztelgett, — a kik a város kérelmének megvalósu­lását kilátásba helyezték. Tehát éltet a remény bennünket, hogy a régi városi magistrátusnak a hetvenes években elkövetett hibái némileg orvosolva lesznek. Azt mondjuk, hogy némileg, mert azokat teljesen kikorrigálni a lehe­tetlenséggel határos. Igaz, hogy egy vasúti forgalmi főnökségnek váro­sunkba leendő elhelyezése nem te­kinthető óriási vívmánynak, de min­denesetre előnyös lesz reánk külön­böző okokból. Előnyös lesz első sorban azért, ínért a forgalmi főnökséggel együtt osztálymérnökséget is kapunk. Ez pedig nem megvetendő dolog. E te­kintetben ina ugy állunk, hogy ha a pápai állomáson egy ablak üveg el­törjk, egy bútor megrongálódik, azo­kat nem pápai iparos javítja ki, ha­nem összecsomagolják a megrongált tárgyat és elviszik Kis-Czellbe, az osztálymérnökség székhelyére és azo­kat Kis-Czellben egy ott lakó iparos­sal javíttatják ki. ' , Hát ez igy van, a mióta csak a vasút megnyílt. Az a copf, a mely városi elöljáróságunknak abban az időben főékességét képezte, az kihat a mostani nemzedékre is és ennek a szerencsétlen semmittevésnek, az idő­kori városi elöljáróság helytelen gon­dolkozásának isszák meg a levét ipa­rosaink. De hát igy volt ez minden olyan városban, a hol netu alkalmas embe­reket választottak be az elöljáróságba, — ezek elmaradtak a nagyvilágtól és ha valami előnyt lehetett volna a város részére kieszközölni, — kor­látolt felfogásuk, minden széD és ne­mes iránt való érzéketlenségük miatt soha egy lépést nem tettek arra, hogy kedvező alkalmat a város javára ki­használják. T ^ t t C Z Cljpct iff^őn v'tá^yö^ Édes szülém, drága anyám, Újra itthon vagyok liát! . . . Hadd simítsam, hadd csókoljam Angyali jó homlokát ! Ezer gond és csalódások S annyi küzdés után, Ide jövök meggyógyulni, Megpihenni, jó anyám! Ide, ahol mind' a régi Szeretettel néz reám . . . M eggyógyulok, 'megpihen ek Karjaid közt, jó anyám! Hányszor montad, hogy maradjak Kis hajlékodban, veled! Ne menjek el idegenbe, Olyan messze tetőled. Az emberek olyan rosszak, Nincsen, aki segítsen Bánatomban; s nem lesz senki. Egyedül a jó Isten ! Tartsd meg nekem jó anyámat, Áldd meg Uram jó szivét, Hadd éljen sok boldog időt, Nyújtsd hosszura életét ! . . . Egy kaland. A terraszon már elvoltak foglalva a kerti székek. Diószeghy Máté ur rövid szakállát elé­gedett mosollyal simogma míg társai elmé­lyedten vizsgálják, majd osztják a kártya­csomagot, Ma a szokottnál többen jöttek össze a háziúr barátai igy a lelkész néhánynyal kü­lön vonulva, a polgári házasság előnyeit és hátrányait vitatva legtávolabbról sem érezte a játék hiányát. Ora-óra után mult. De az előrehaladt idő semmit sem zavarta a terraszon mulató társaságot. A homályos üvegekkel borított lámpá­kat az asztalon fátyolszerűen körülvette a drága szivarok illatos füstje. — Máté ur a kártya mellett sem felejtkezett meg háziúr kötelmeiről, élénk eszmecserét váltott idő­közönként azokkal kik mögötte a polgári házasság érdekes voltáról a napi eseményekre tértek át, — majd pikáns mende-monodkba bonyolódtak. Hogy azok a divatok emanczipált nők ma már a házasságot sem tekintik szentség­nek ezt eléggé bizonyítja az a szenzácziós eset a fővárosban, hogy a szép Dárdainé hét évi házasság után képes volt férjét há­rom gyermekével együtt elhagyni egy iires­fejü húszéves filkóért, kinek érdemei pusztán hangzatos nevében rejlenek. Ezt a történetet szedték apróra mind­nyájan; kárhoztatva az erkölcsöknek ilyetén való meglazulását. Nem mindig az asszony a hibás, — szólt közbe jóindulatulag a háziúr, egyik­másik léha fráter ügyesen mint a kígyó be­tolakodik a csendes laktanyába és előre ki­eszelt tervekkel lelkiismeretlenül szétdúlja a családi élet boldogságát. — Barátom ! — kiáltott fel meglepet­ten Flóia Géza ki eddig kártyáiba mélyedve hallgatott ilyen határozottsággal csak a saját tapasztalata alapján szólhat az ember. Talán egykor te is a tilosban vadásztál? — Az nem éppen lehetetlen, — vi­szonzá Máté ur kedélyesen csakhogy mielőtt siker koronázta volta vétkes szándékomat, szörnyű kudarczot vallottam. — Még ma is tisztán emlékezem azon esemény minden részletére mely a végzett intéseként egy váratlan fordulattal meghiu­sitá reményeimet. — Komolyan beszélsz ? — kérdék egyszerre minden oldalról. — A legkomolyabban állithatom, hogy megtérésem gondviselésszerű volt. — Ah ! Ah ! mind érdekesebben titok ­szerübben hangzik előadásod, tovább tovább nem elégszünk meg a bevezetéssrl. A háziasszony nyájas arczával már régen visszavonult a társaságtól, eszerint a férj szabadon minden tartózkodás nélkül beszélhetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom