Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-03 / 44. szám

akkora teher a város anyagi viszo­nyaira nézve, hogy a közbiztonság szilárdabb alapokra való fektetése vé­gett ezt keresztül ne lehetne vinni. A személyzel számának csak 5-el való szaporítása nem kívánna évenkint 3000 koronánál nagyobb áldozatot. A meg­levő személyzet fízetese ugy sem emelkedik, helyén való volna hát, hogy maga a rendőrségi intézmény fejlesztessék és erösitessék. Csodálatos véletlen folytán már valóban rég történt valami Pápán, a mi rámutatott volna a rendőrök cse­kély számára, a mi a közbiztonsági viszonyaink gyarlóságát feltüntette volna. De elvégre is a véletlen igen szeszélyes istenasszony, akire adni nem sokat lehet és vétek ö reá bízni a polgárság nyugalmának megőrzését. Helyes és okos közrendészeti politika nem várhat addig, mig a véletlen el­pártol tőle, hanem preventív intézke­désekkel biztosítja magát előre már. A reprezis mindig nehezebb mint a preventív és hatása kétesebb. A figyel­mes szemlélő nyugtalanul tekinti a véletlen működésének ezt az óráját, mert biztonságának ennél erősebb és állandóbb biztositékát kívánná. Rendőrségünknek a legnagyobb tökéletlensége a legénység csekély száma. Hogy ezzel kifogástalanul tel­jesíthesse hivatását, ahhoz egyebek­ben oly tökéletes organizmus, akkora ügybuzgalom volna szüksége, a mely­lyel nemcsak nálunk, de mintaszerűbb rendőrségünknél sem találkozunk és nem is találkozhatunk. A mennyiséget lehet ugyan pótolni sok mindennel, de csak bizonyos határig. Pápán ezt a határt átléptük a rendőrségnél, nincs hátra más, mint szaporítani a legény­ség számát. Megyebizottsági tagok választása. Városunk mindkét választókerületében csendben, zajtalanul és mondhatni csekély érdeklődés mellett folyt le a megyebizottsági tagok választása. Némi érdeklődést tapasz­taltunk a 11-ik kerületben, ahol a volt bizott­sági tagok kibuktatását tervezték, de dacára minden erőlködésüknek ez nem sikerült s igy némi kivétellel ugyanazok a bizottsági tagok kapták meg a mandátumot, melyek­nek — magyarán mondva — lejárt a man­dátuma. Az I. választókerületben Svoboda Ven­czel kinyitatkoztatta, hogy többé nem vállal mandátumot, helyébe Wéber Rezső urodalmi jószágigazgatóban összpontosult a választók bizalma, mig ellenben a 11-ik választókerü­letben Székely István földmivesiskolai igaz­gató elhalálozásával megüresedett mandátu­mával Baranyay Zsigmond helybeli tekinté­lyes ügyvédet bizták meg. Mielőtt a választás lefolyásáról rész­letesen beszámolnánk kötelességünknek tart­juk a mandátumot nyert bizottsági tagok fi­gyelmét oly körülményre felhivni. mely saj­nos nálunk több izben tapasztalható. A meg­választott megyebizottsági tagok csak ad­dig érdeklődnek ezen titulusért mig győz­tesként az urnából kikerülnek azontúl pedig hallgat róluk a krónika. Nem törődnek a mandátummal járó kötelességről s igy tör­ténik azután, hogy a megy egy üléséiben évek során át alig láttunk egy-kettőt, kik a vá­lasztópolgárság bizalmából lettek erre a heljTe kikiildve. A megyebizottsági tagsá­got ne tessék cimnek tartani, hanem igenis tessék azt, az azzal járó kötelességtudással viselni, Ezt előre bocsájtva reméljük, hogy az újonnan megválasztott megyebizottsági ta­gok ezen kötelességtudást megszívlelve, minden törekvéssel oda fognak hatni, hogy ezen általunk felemiitett mulasztást ne kö­vessék el, és megbízatásuknak nemcsak a címmel, hanem tettel is fogják igazolni. Mutassák meg az újonnan megválasz­tott megyebizottsági tagok, hogy feladatuk­magaslatán állanak és ugy a megye vala­mint városunk közügyei érdekében több iz­ben fogunk velük találkozni a vármegye közgyűlési termében. Ezen reményben számolunk be rész­letesen a megyebizottsági tagok választásáról. Az I. kerületben. A választás a városháza nagytermében Sült József kir. tanácsos elnöklete alatt ment végbe. Bizalmi férfiak voltak: Botka Jenő, Karlovitz Adolf, Krausz József N. és Far­kas Dezső. A jegyzőkönyvet Szűcs Gyula városi hivatalnok vezette. A választás 9 órakor vette kezdetét. A délelőtt folyamán kevés szavazó jelent­kezett, délután azonban sűrűbben érkeztek a szavaz5k s 4 órakor a mikor a szavazás berekesztetett 89 szavazat lett beadva. A kerületben 537 szavazó van felvéve. Megválasztattak: Szente János 91, We­ber Rezső 86 (uj) és Krausz József N. 72 szavazattal. Szavazatot nyertek még: Pethő Meny­hért 17, Győri Gyula 6, dr. Rechnilz Ede, Svoboda Venczel és Kriszt Jenő 1—1 sza­vazatot. A 11-ik kerületben. A választás a városi óvodában Saáry Lajos elnöklete alatt ment végbe. A bizalmi férfiak tisztjét Hajnóczky Béla, Török János, Matkovich Pál é? Baráth Károly viselték. A jegyzőkönyv vezetésével Thury Lajos városi írnok bízatott meg. A választás 9 órakor vette kezdetét. A választók egy töredéke minden áron ki akarta buktatni a volt bizottsági tagokat és ha a többség idejekorán nem lép aktioba, ugy ez sikerült is volna nekik. A délelőtti órákban többségben voltak, de a délutáni órákban kezdtek a választás iránt érdeklőd­ni és tömegesen jöttek a szavazók lesza­vazni a régi megyebizottsági tagok listájára, úgyannyira, hogy 4 órakor a szavazás le­zártáig 89 szavazat lett beadva. A II-ik kerületben 379 jogosult a szavazásra. Megválasztattak : Lamperth Lajos 51, Kis Ernő 50 és Baranyay Zsigmond 49 (uj) szavazattal. Szavazatott nyertek még : Győri Gyula (39) Berecz János (33) Kis József (31) Svo­boda Venczel, Pethő Menyhért, Szente Já­nos, Wéber Rezső, Krausz József N, dr. Kőrös Endre és Pollatsek Frigyes 2-.2 szavazatot. * Járásunk kerületeiből eddigelé csak hézagos jelentések érkeztek hozzánk a me­gyéi bizottsági tagok választásáról igy te­hát ezekről csak legközelebb számolunk be. III. A Szederkényiék fogata ezalatt bero­bogott a kastélyba s a család fölment a társalgó-terembe, de rövid brszélgetés után, mely részint az előadásról részint az időről s egyébb banális dolgokról folyt, nyugodni tértek. Lili grófnő már alig volt képes visszafojtani izgatottságát, érzelmeit elárulni pedig nem akarta, igy minddadig küzdenie kellett magával, mig szülei nem távoztak s ő szobájába mehetett. De a mint szobájába jutott, csaknem öntudatlanul vetette magát egy tándáüyba. Perczekig tartott, mig ismét magához tért. Ekkor körülnézett s mintha álomból ébredt volna föl. Tehát ő is csak ugy járt, mint annyi más. Hazugság volt minden szó, tekintet, mosoly. Minden, minden csak hazugság volt. Kezeit arczára szorította ós sírt. Sírt. noha elhatározta, hogy erős lesz s nem engedi át magát fájdalmának. Sokkal büszkébb lesz, semhogy érdemesnek tartaná őt arra, hogy érette könyeket ejtsen. Első pillanatban megtorlásra gondolt, de utóbb e gondolatot is elvette magától. Nem, mindez nem méltó ő hozzá. Odalépett Íróasztalhoz, annak egy kis rejtett fiókját fölnyitotta s kivett belőle egy könyvet. Föl­ütötte azt az ismert helyen es abból három szál gyöngyvirág mosolygott feléje. Mintha most szakították volna le azokat, olyan szé­pek, üdék és frissek voltak még, S mintha szépségük és frisseségük által még élén­kebbé akarták volna tenni annak a jelenet­nek emlékét, mely birtokába jutatta őket. Az idáig csak kedves, drága emlékeket, de most örökre eltűnt boldogságának emlékeit. Igen, most már csa.í szomorú emlék neki az a három szál gyöngyvirág! Eszébe jutottak gyermekévi, mikor gondtalanul, bol­dogan futkosott a réten, kergette a pillan­gókat és szedte az ő kedves virágait, á gyöngyvirágot 1 Mindig ezt szerette legjob­ban a sok szép virág között, melyeknek egyike sem tudta se szépsége, se bármily ritkassága által az egyet előtte elhomályo­sítani. Es a később évek 1 Az egyhangú zárdaélet, a hazajövetel, a bemutatás a tár­saságokba. E virágok voltak az ő legjobb barát­női. Ezeknek panaszkodta el, ha valami fájt neki. Örömeit nekik mondta el. Hiszen ő tőle kapta ezeket. Mintha most is érezné rajtuk kezének melegét, mintha látná ra­gyogó tekintetét. 0, ezekhez a virágokhoz fűzve boldogságát, reményeit és szerelmét, mely örökké élni fog szivében és a melyet most le kell győznie, el kell titkolnia ! De vájjon lesz-e ereje hozzá, lesz-e kitartása? Egy hosszú életet végigélni egy eltemetett érzelemmel szivében. Meghazud­tolni önmagát. Mutatni a mit nem érez. — Szeretni azt kit inkább gyűlölt mint szere­tett. Dacolni az emberekkel, a világgal. Büsz­kének látszani, ha szive meg van alázva. Könnyelműnek látszani, midőn egy nehéz szenvedésekkel telt világot hord lelkében, egy elfojthatatlan érzést tápjál szivében an­nak minden fájdalmával. J, mert a tudat, hogy sohasem valósulnak meg vágyaink, — ezeket meg szebbekké teszi. A reméljek, ha elérhetetlenek, még sokkal nagyszerűb­bekké válnak előttünk. És ő, a ki eddig bűnnek, véteknek tartotta a legkisebb igaz­ságtalanságot, ő most képes lesz képmutató, hazug és ámító lenni ? v most tudjon világ­megvető gondolkodásmódot és folületes ér­zelmeket erőszakolni magára ? IV. Egy év leforgása alatt a grófnénak nem kellett többé panaszkodnia leánya sze­szélyei miatt. Mávay meggyőződött arról, hogy nem ismeri a női sziveket. Ernyei Gusztáv szokott kellemes mosolyával bizto­síthatta a szép Lili grófnét arról az örömé­ről, melyet megváltozott kedélyállapota fö­lött érez. A világnak több volt egy ünne­pelt, mert szép és kissé kaczér, de büszke és megbódithatatlan asszonyával s kevesebb egy nemesebb és tisztán érző szívvel. Csak a jó Szederkényi gróf hajtotta le néha fejét, mikor leányát udvarlókkal körülvéve vagy férje, Mávay karján büszke mosolylyal haladni látta. — Mi lett az én kedves Lilimből, — gondolta ilyenkor és sóhajtott e változás fölött. Nem tudta, hogy mire képes három szál gyöngyvirág.

Next

/
Oldalképek
Tartalom