Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-03 / 44. szám

felmagasztalása éb­A mult hétről. A pápai néptanítók által rendezett hang­versenyről szól a heti krónika, mely nemcsak várakozáson felüli sikert aratott, de maguk a néptanítók is vérszemet kaphattak, mert ily impozáns stilü hangversenyről még ál­modni sem mertek. Ugy jártak mint az a bizonyos énekes­nő, kinek művészies hangjánál csak a sze­rénysége volt kisebb és első felléptének óri­ási sikere és a kritika resztette arra az öntudatra, hogy nagy hanggal rendelkezik és nagy jövő áll előtte. A mi néptanítóink szerénységüknél fogva vajmi kevés aktivitásban vettek részt társadalmunkban, visszahúzódtak teljesen és alig tudtunk egyebet róluk, minthogy van­nak és hivatásuknak kötelességszerű!eg ele­get tesznek. Most egyszerre kibukkantak, egyesültek „viribus unitis" és oly senzátios számba menő hangversenyt rendeztek, mely példaképe lehet minden eddig rendezett és ezután is rendezendő hasonjellegü és hason­sikerü ( estélyeknek. Osmerve városunk társadalmi viszo­nyait bátran kimondhatom, hogy a néptaní­tók midőn elhatározták, hogy a „Tanítók háza" javára hangversenyt rendeznek' ma­guk sem hitték, hogy vállalkozásuk ily fé­nyes eredménnyel fog végződni. Okos gon­dolat volt tőlük, hogy ezen hangverseny véd­nökéül, özv. grór Eszterházy Móricznét vá­lasztották és nem csalatkozom, ha azt állí­tom, hogy a közönség nagyrésze azon hi­szemben, hogy a grófné is részt vesz a hang­versenyben — amint azt kilátásba is he­lyezte — siettek megváltani helyüket. Az estély részletes leírása nem tarto­zik a krónika keretébe és igy csak az egyes epizodok megemlékezésére szorítkozom, me­lyek az estély fényes és impozáns sikerét előmozdították. A védnöknő gátolva lévén az eljövetel­ben leányait Mari és Fánny comtesseket küldte el, dokumentálva ezzel, hogy a grófi család nem vonja ki magát oly összejöve­telekből, melyek városunk társadalmára fényt áraszthat és minden alkalmat megragad arra, hogy az érintkezés, mely eddig nélkülözve volt, amennyire csak lehet, társadalmunk és a grófi család között fejlesztessék. Ha ezt a célt akarta a grófné elérte, ugy az sikerült is. A két comtessének a Griff terembe való belépése teljesen felvil­lanyozta az egybegyűlt társaságot, melynek túlnyomó része városunk hölgy notabilitásai­ból állott, és főleg Mari grófnő délceg és méltóságteljes alakja bámulatot keltett, amellett nyájas modora, melyet környezeté­vel és ösmerőseivel éreztetett, teljesen ro­konszenvessé tette magát. Ha még azt jelzem, hogy a főúri ven­dégek a legnagyobb érdeklődéssel kisérték a hangverseny műsorának minden számát, sőt nem fukarkodtak a tapsoktól sem, és hogy szívesen vettek volna részt, kivált akis Fánny comtesse, a hangversenyt követő táncmulatság megtekintésében is, ha a főúri mama erre külön engedélyt adott volna, és hogy távozásukkor a közönség lelkes éljen­zésben tört ki és a cigányok elhúzták a Rákócy indulót, ezzel mindent elmondtam, ami a főúri vendégekről a krónika részére feljegyezni való volt. A műkedvelők kritizálására nincs hi­vatva a krónika, de ez nem is volna illő. Mit mondana majd a Clió. ha a műkedvelők egyes gixereiröl vagy hanglejtéséről kel­lene benyomást szerezni s följegyezni az utó­kór részére ? Eltekintve, hogy a műkedvelők a krónikást megvetné de Clió is egyházi átokkal sújtaná. Erre a tiszteségre egy kró­nikás sem vállalkozik, de ne hogy félre értsenek, erre az a hangverseny nem is szolgáltatott reá okot. A hangverseny fotytatása tánc volt, amelyen asszony, leány egyaránt résztvett és áldozatot hozott a „Tanítók háza" javára. Sok asszony kidűlt még éjfél elótt, de nagy­része hajnali 8 óráig fáradhatatlanul rakta a lábnyomokat a Griff termére. Nincs most már más hátra, mint szív­ből gratulálni a pápai néptanítóknak a fé­nyes eredményhez ! Friezi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában a terveket addig főzik mig elkozmá­sodnak. Az hirlik. hogy Pápa város köz­világítása az első fogfájdalmakat már túlélte. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán csak akkor de mentái, ha valaki nála sokáig lamentál. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk Halottak napjára a „pápai bör­szövetkezet" cimirással sirkoszorut kapott. Az hirlik, hogy a polgármester a csatornázási tervezetre egyelőre rá­írta hogy „Nyugodjék békével." Az hirlik, hogy Halottak napján a tisztviselők szövetkezetéről is meg­emlékeztek. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyének, kik Halottak napján kész­séggel áldoznának oly sirkoszorura, melyet jelöltjeik sírjára lehetne már helyezni Az hirlik. hogy Dobó színigazgató rossz helyet választott „Uj-helyen." Az hirlik, hogy a pápai néptaní­tók hangversenyén a „Gyürüváltás" elmaradt. Az hirlik, hogy Halottak napján a tisztviselők szövetkezetéről „még" nem emlékezhettek meg. Az hirlik, hogy a városunkban működő daltársulatra fillérek és nad rággombok hullottak. Az hírlik, hogy a Balaton kávé­ház kasziros frajlája részvényes a budapesti lelencházban. Az hirlik, hogy az Otthon sörödé pincérfrajlája a kaszirnői teendők kö­rül kifejtett érdemei elösmeréseül nyugdijat és kórpótlékot élvez. Az hirlik, hogy a szővőgyári le­ányok készek mindig szövetkezni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője Halottak napján a nösü­lésre tett sirkoszorut. T-T* T -p *">*" J^L JL -tv mUmi — Halottak napja. Városunk közönsége ] ugy mint minden évben ugy ez idén is méltó kegyelettel ünnepelte meg pénteken drága halottjainak emlékét. Már a reggeli órákban kezdetét vette a temetőbe való ki­vándorlás, s már a délutáni órákban a ko­szorúk egesz halmaza borította el a sirhal­mokat. Sűrű tömegekben érkezett a közön­ség az esti órákban, hogy a temető kivilá­gítását megszemléljék. Tündöklő fényárban úszott a halottak országa s csak a késő órákban kezdett távozni a közönség a te­metőből. A mécseket, lámpákat, gyertyákat, eloltották s újra csendes, elhagyott és sö­tét volt a temető — mint rendesen. — Bérmálás a grófi családban. Báró Hornig Károly veszprémi püspök október 26-én városunkban, az Eszterházy grófok házi kápolnájában adta. fel a bérmálás szent­ségét Esterházy Mari grófnőre. A megyés püspök Pápához közel arkas-gyepüi vadász­lakából délelőtt 10 óra után érkezett a kas­télyba, s miután lakosztályába vonulva át­öltöző tt, a kíséretében volt Néger Ágoston veszprémi apátkanonok és dr. Simon György püspöki titkár, nemkülönben a megjelent pá­pai világi papság élén Kriszt Jenő plébános a kápolnába vezette őt. A kápolnában, mely ez alkalomból rendkívüli pompával volt föl­díszítve, időközben megjelentek: a grófi család, a bérmaanya tisztségét viselő pápa­kovácsii grófnő Somogyi Ilona férjezett gróf Watlis Gyuláné a kegyurodalmi tisztikar, az erdészek, meghívottak a városi előkelőség­ből, a kastélybeli alkalmazottak s csendes imába borulva a helybeli irgalmas nővérek 4 tagú küldöttsége, melyet a főnöknő veze­tett. A püspök a jelen volt papság segéd­kezése mellett csendes sz. misét mondott mely után igen szép beszédet intézett a bérmálandóhoz. Mintán a bérmálás szent­ségét a megfelelő szertartások mellett fel adta, ismét beszélt a püspök, ez úttal az őrömanyához özv. Gróf Esterházy Móriczné ő nagyméltóságához, s ezzel az ünnepélyes aktus véget ért. A püspök ezek után nem sokáig időzött a várban, hanem megregeliz­vén kíséretével vissza hajtatott Farkas-Gye­ptire. — Huszárezredünk köréből. A novem­beri előléptetések huszárezredünk tisztikarát is érték. Csáky Károly gróf főhadnagy, ve­zérkari tiszt, századossá lett előléptetve és egyidejűleg a bpesti 1-ső honvédhuszárez­redhez lett áthelyezve. — Sibrik Sándor tiszthelyettes hadnagyá lett előléptetve. Ami­dőn gratulálunk a csillaghulláshoz egyben sajnálattal vesszünk tudomást tisztikarunk két rokonszenves tagjának áthelyezéséről. Bárczay Kálmán főhadnagy és Eckhardt Ta­szilló hadnagy huszárezredünk II osztályá­hoz Z.-Egerszegre lettek áthelyezve. Mind­ketten nemcsak a tisztikar körében de vá­msunk társadalmában is közszeretetnek és rokenszenvnek örvendettek. — Csenkey-jubileum. Fényes keretben ülték meg Veszprémben mult vasárnap Csen­key Géza dr. törvényszéki elnök tizéves ju­bileumát. Délelőtt 11 órakor az esküdtszéki nagyteremben gyűltek egybe a törvényszék és ügyészség tagjai s küldöttségileg hívták meg a jubiláló elnököt. A biróság nevében Mó­rocz a Kálmán táblabíró, az ügyészség részé­ről Juraszek János üdvözölte az elnököt, aki mindkét beszédre meleg szavakban mon­dott köszönetet. Ez alatt a pertárban az az ügyvidék gyülekeztek és testületileg vo­nultak be a terembe, ahol Rikóty Ede ka­marai elnök üdvözölte a jubilánst, ki kö­szönetét fejezte ki a megemlékezésért. Dél­ben 1 órakor a Korona vendéglőben bankét} volt, ahol Kövess János kir. itélőtáblabiró volt az ünnepi szónok. Ezt követték a po­hárköszöntők egész sorozata, mely minde­gyike a jub'lánsnak szólt. Este 8 órakor a színházban díszelőadás volt az ünnepelt tiszteletére. Kívánjuk, hogy a jubiláns elnök nemes hivatását még számtalan évekig tel­jesíthesse erőben és egészségben. — Missiómegujitas. Két évvel ezelőtt ! lelki gyakorlatokat missiót tartottak városunk rom. kath. hitközsége számára loyolai szent Ignácz fiai. Az ilyen missiót szokás rende­sen két év elteltével felfrissíteni, megújítani, amiért is a f. év deczember 5-től 14-ig a plébániai nagytemplomban a Jézustarsasági atyák pozsonyi rendházának két szónoka, Midlinszky József és Tamás János a kora reggeli és a késő délutáni órákban (tehát oly""időben, midőn a mezőgazdasággal és iparral foglalkozó s városunk katholikusai­nak zömét képező hívek is leginkább érnek rá templomba menni) sz. beszédek fognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom