Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-29 / 39. szám

A bajt elismerve, kormányunk, iparhatóságaink a szakképzés, a magyar ipar fellendülése, az idegen iparcikkek terjedésének meggátlása érdekében mozgalmat inditottak. Láttuk az iparkamrák gyülésezését az ipartestületek hatáskörénen bővítése, ezzel együtt kisiparosaink képzése, boldogulása érdekében, legközelebb az országos iparegyesület igazgatósága a külföldi iparcikkek terjedésének meggátlása, a magyar ipar föllendüléséért ülésezett. Bár meg lenne a nemes munkának kívánt sikere, bár megértenők mindnyájan a hívó szózatot s azt pártolnánk a mi magyar, mint a magyar ipar létesített; használnánk maguknak s előmozdítanánk kisiparosaink ügyét. De segíteni kell a bajon iparosainknak is, első sorban ők lehetnek a baj orvosai a testületi és üzleti szellem létesitése által. Igaz, hogy a kormány, a társadalom. csaknem mindenki tájékozatlan még teendői felöl. Iparfejlesztés, iparpártolás és még igen-sok jelszók csinálnak nálunk zűrzavart, ámde abból a jóakaratból és segítési szándékból, a mely minden oldalról felhangzik, olvassák ki iparosaink a szebb jövő igéit és készüljenek ennek befogadására. Választási mozgalmak, Vármegyénk összes kerületeiben erősen folynak a készülődések a képviselőválasztásokra. Minden egyes kerületben heves választásra van kilátás amennyiben erős ellenfelek állanak egymással szemben, csupán Pápa városában nincs komoly ellenjelölt s igy a válásztás csendes mederben fog lefolyni. Pápa városában. Városunkban a sociáldemokraták Bokányi Dezsőt léptettek fel, de hívei oly csekély számban vannak, hogy ezen jelöltség Hegedűs Loránttal szemben nem vehető komoly számba. Bokányi Dezső kedden tartotta a Főtéren beszámolóját nagyszámú kíváncsi néptömeg előtt, ki a délutáni gyorsvonattal érkezett ós 6 órától majdnem teljes három órán át fejtegette a sociális elveket. Nem politikai esemény, inkább tárcathéma, hogy egy holló fürtü fiatal ember eljött idegen városba összeköttetések és támogatás nélkül, semmit sem hozva magával mint egy kis kátét, a mely egy ábrándvilág, egy még más emberiségre és korszakra váró társadalmi orgánistnus alapelveit tartalmazza. Egy gyönyörűen csengő hang mesélt országról, hol nincsenek előítéletek, anyagi és születési kiváltságok, hol a néperő és népakarat csinálja a politikát, hol nincs nyomor és szenvedés és a nagy tóke nem szipolyozza ki a kisgazda és kereskedő vérét, minden virágzik, minden derűs, melynek életén nincsen semmi folt. — Nem párt programm ez, hanem egy optimista regéje a melyben nincs semmi megfogható és valósítható, mely olyan mint egy édes dallam, a melyet kellemes hallgatni, de a mely elszáll, elenyészik. Az a lelkes tömeg mely a piacz közepén a mult kedden hat órától, egynegyed kilenczig hallgatta Bokányi Dezső diktióját, bizonyára nagyon kellemes két órát töltött el és hálás örömmel gondol, a nemes lángtól hevülő fiatal emberre, a ki nagy tehetség és jó ember lehet, de ebben a cziklusban nem lesz Pápának követje. A szabadelvű párt. Hegedűs Lóránt képviselőjelöltet, ki ma az esti gyorsvonattal érkezik városunkba, a vasútnál nagy ovációkkal készül fogadni. Ennek tiszteletére ma este a Griff szállodában társas vacsorát rendez. Ezen társasvacsorára jelentkezhetni a párt irodában (Griff szálloda 2 sz.) Egy teríték ára 1 korona. A pártvezetőség ez uton is felhívja a választópolgárokat minnél számossabb részvételre. Hegedűs Lóránt beszámolója és ujboli jelölése alkalmából Széli Kálmán ministerelnökhöz intézett üdvözlő táviratra a követtkező válasz érkezett. Sült József pártelnök urnák Pápán. Nagy örömmel vettem az igazán lelkesedéstől áthatott meleghangú üdvözletüket, melyben személyem iránti ragaszkodásuknak eddigi működésemre nézve oly hízelgő szavakban adnak kifejezést. Meg lehetnek győződve, hogy irántam táplált érzelmeiket, amelyekre oly nagy súlyt helyezek, hasonló melegséggel viszonozom. Megtisztelő figyelmükért mély köszönetet mondok. Széli K álmán. Az ugodi kerületben. Ezen kerület népszerű és közszeretetnek örvendő volt képviselőjének és képviselőjelöltjének Bauer Antalnak ellenjelöltje akadt. A néppárt Kaas Ivor bárót jelölte, kinek elvhüségét a néppárthoz sokan kétségbe vonják, amenyiben a jelölt lutheránus vallású. Az egész jelölést erőszakoskodásnak tartjuk és legfeljebb csak zavart csinál, de győzelemre nem számit hat. Annál példaadóbb módon mutatja ki a kerület számos községe Bauer Antallal szemben, hogy miképpen kell az igazi érdemeket megbecsülni és meghálálni. Községekről községekre lelkesen fogadják látogatását, még ott is ahol a község néppárti érzelmű. A hét folyamán B. Szt. László, B. Tamási, Koppány, Gyiróth, Varsány, Roraánd Fenyőfő és Marczaltő községeket látogatta meg, ahol a ragaszkodásnak és elismerésnek spontán megnyilatkozásával találkozott, mintegy hálául azon fáradozásokért amit szeretett képviselőjük ugy a községek valamint egyesek érdekében tett. A párt'folytonos erősbödésének bizonysága az a tüntető meleg fogadtatás, amiben Bauer Antal kőrútjában részesül. A mai napon Tapolcafő és Jákó községeket látogatja, hol fogadtatásra nagy előkészületeket tesznek, Bauer győzelme több mint bizonyosra vehető. Somlyóvásárhelyi kerületben. Ezen kerületben a szabadelvüpárt dr. Pékár Gyula fővárosi irót jelölte, ki Devecserben nagyszámú választóközönség előtt tartotta beszámolój át. Ellenjelöltje Meszlényi Pál néppárti, ki arra gondolni, hogy nem ő hozzá való ember volt? Teljesen műveletlen volt, munkásember, milyen otthont nyújthatott volna neki ? Henriette lehorgasztolta fejét és nem felelt. — Ah. — mondá Pauly bátortalan hangon — látom, hogy még mindig őt szereti és engem nem szeret. Tudom jól, hogy mit kell most tenni. — Mit Justin ur ? Folyamodni fogok elhelyeztetésemért. . . . Van egy kollegám Nievrében, ki cserélni akar, mert Avorba való. •— írni fogok neki . . . De Henriette élénken megragadta kezeit ... — Azt nem fogja tenni. Justin ur 1 — Mért nem ? — feleli a szemeit elfordítva. — Igazságtalanság volna tőlem itt maradni,'miután nem érez hozzám semmi vonzalmat. — Semmi vonzalmat! Ez rosz Öntől, ilyet mondani 1 Jól tudja, hogy ellenkezőleg .... többet, mint szabadna .... és hogy nagyon is szerencsétlen lennék, ha ön elhagyná Foissoyt . . . mint Désirél Szemei újra könybelábadtak, hangos zokogás rázkódtatta meg mellét. Pauly egészen magához vonta őt, gyöngéden csókolva nyakát, arczát. — Ne sirjon 1 Nem akarom, hogy sírjon, édesem .... Itt maradok Foissoyban. Először, még ha nem szeret is, nem volna erőm emelni, hogy ne lássam, mint most, reggel és este . . . Maradni fogok. És halkabban vonakodva, később, ha egészen bizonyos lesz benne ... ha akarja, megkérdem edesatyját. Henriette szájára tette kezét. — Igen . . . később . . . ígérem Önnek. Nagyon boldog leszek nagyon boldog. És naiv szükséget érezve az enyelgéshez és Pauly nyakát átölelve, csókra nyújtotta neki ajkait. Megölelték egymást, a vágy csókolódzni felszállott, fiatalságukhoz nagyon is sokáig visszatartott, fölhevült agyukban. Egy visszatolt asztal zaja riasztotta fel őket. A koldus felállt. Látták, mint ittak ki egy kortyban sörét és mint dobott oda két sous-t, az üres pohár mellé .... Elment mellettük, kik még mindig átölelve tartották egymást, reájok nézett egy pillanatig. Aztán bizonytalan léptekkel kivánszorgott. •— Csak egy pohár sört ivott és ugy tántorog, mint egy részeg — jegyezte meg Pauly. — Látta, hogy nézett reánk ? — hebegé Henriette. Pauly, kínozva a vágytól, újra csókolni az ajkakat, melyek az imént ajkait érintették, nem felelt és a leányka újra hagyta magát ölelni, enyelgéseitől elkábítani. Most hogy elment az az ember könnyebben érzte magát. Sokáig maradtak egymást átölelve. — Mi lelte Henriette? Talán beteg? — Az az ember, — dadogta. — Az a részeg ember ... a koldus . . .Megismertem szemeit. Tudom bizonyosan. Most jut eszembe. Most Pauly is elhalaványodott. — Maga ismerte őt ? — Igen. Legalább ugy rémlik most. . . . Ha . . . Nem mondta ki a nevét, de a tanitó megértette őt. Midőn Henriette felállott, hogy az ajtóhoz szaladjon és az utczára kinézzen kezénél fogva akarta őt visszatartani. — Henriette, az égre kérem. Ne menjen 1 Ugy rémlett neki, hogy saját, alig elért szerencséje elillan előtte, hogy a nyitott ajtón kirepül — Igen . . . mennem . . . látnom kell . — mondá Henriette komolyan. És magával vonta Paulyt is. Elértek a küszöbhöz anélkül, hogy kezeiket elhagyták volna, hogy a koldust künn találják az ajtó mögött készen őket megölni. De a küszöb üres volt, a falu melyet szemeik átkutattak jobbról és balról fehér utait mutatta a nyugvó csöndes házsorok mentén. Csak azon helyen, hol a láthatár felé ezen fehér utat a kék ég átszelte, vettek észre egy kis fekete pontot, — amely lassanként távolodott mig végre egészen eltűnt.