Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-24 / 8. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY 1901. február 24. képviselőtestülete és polgárai foglalkozzanak e kérdéssel, amennyiben tndjuk, hogy agilis polgármesterünk már legközelebb a városháza kibővítésére vonatkozó ügyet a képviselőtestület elé óhajtja terjeszteni. l'ollatsek Frigyes. A pápai takarékpénztár. A pápai takarékpénztár, a vidéki takarékpénztárak e nesztora, 38-ik üzleti zárszámadását bocsátotta közre. Évről-évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha válaszhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdtásában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemlékezünk. v Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagyközönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okat arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolója : a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicsére tükre legyen mondva, mert bizony . . . bizony arra a vádra még sok apió takarékpénztár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítésért!], ami különben a tisztességes üzleti versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk mindeu ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár közgazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintézeteinkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hü fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani s sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság által beküldött 1900. évi zárszámadás részleteibe nem bocsájtkozunk s ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések teljes ismerete lenne szükséges. Mi csak az üzlet, eredmény kimutatások után itélünkmit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagyközönség is. Az igazgatóság jelentéséből kitűnik, hogy az évi tiszta jövedelem S00.935 korona s8 fillér leszámítva ebből a tartaléktőkére 10%-ot és a tisztviselői jutalékok, marad rendelkezésre 77994 kor. 83 fillér. Az igazgatóság ezen rendelkezésre levő összegből 7200 koronát jutalmazásra és jótékonycélra, továbbá egy-egy részvény után 140 korona osztalékot, tehát 300 részvény után 42000 koronát, külön tartalékalapra 20000 koronát, nyugdíj alapra hogy vngyoni állapotom nem képes arra, hogy eleget tegyen roppant szükségletének. Végre szigorhoz tolyamodtamr-Kereken megmutattam neki, hogy szenvedélyének nem áldozom fel nyugalmamat boldogságomat lételemet. Ekkor következtek a jelenetek ; könnyek, szemrehányások. Ottilia azt veté szememre, hogy nem szeretem többé hanem zsarnok zsugori vagyok szóval lassankint azonositá magát az elhagyatott, megalázott, sértett nő szerepével. Végre egy napon hazajőve hült helyét találtam minden búcsúzás nélkül távozott és szülőihez ment haza hol már négy hét óta van. Oszkár elhalgatott — és nagyott sóhajtott. — KedveS barátom, — szólalt meg Tibor — ne panaszkodjék, mert egymáután követett el hibákat. — Én? — Ön 1 — Első és legfőbb hibája az volt, hogy megnősült. A második az, hogy nősülve, — mint maga monda, — angyalt Tett nőül és azt hitte, hogy a házasság takarékpénztár melybe nagy kamatra helyezzük el pénzünket. Tudja meg, hogy arra nézve ki azt a fényűzést koczkáztatja, hogy törvényes nőt vegyen, nem létezik törvény nincsenek számok és számlák. Átlátja most már barátom ? Oszkár folyvást sóhajtott vegre mondá. — Igas, hogy a jog látszata az ön részén Tan. De hallgasson végig. Elmentem anyósomhoz és kértem Ottiliát, hogy jöjjön vissza és kerüljön minden botrányt. Fagyosan utasítottak el sőt megtiltották, hagy nőmmel közeledjem és hosszas irka-firka után sógorom ma reggel eljött és azt a szeretetreméltó alternatívát adta elém vagy egyezzen bele a válásba, vagy pedig vívjak meg vele. — Es ön az utóbbit választá ? — kérdezte Tibor. — Kénytelen valék. — Mert sohasem fogom megengedni, — hogy megfosszanak nőmtől kit gyengesége ellenére szenvedélyesen szeretek. Inkább állok a halálthozó golyó elé hogysem önkényt lemondjak róla. Tudom, hogy Ottilia hű marad hozzám és* ha majd megunta a kényszert, melyet szülői erőszakoltak rá, át fogja látni, hogy hibázott. Tibor gondolatokba merül. Aztán hirtelen fölkelt és mondá. — Tehát a parbaj melleit marad ? Gróf ur eléggé szerencsétlen vagyok, hogy ellenfele tanuul szólított. Mikor ós kivel kell a találkozás részleteiről értekeznem ? — Nyomban írni fogok Kürti Manó bárónak. Ezzel néhány sort irt, borítékba tette és átadta Tibornak mire ez köszönve távozott. — Midőn lement a lépcsőn magában mondá. — Tibor barátom, ha a kétségbeesett ügyet békés uton el nem intézed, ugy te vagy a legnagyobb oktondi e föld hátán ! Éretted-e, Tibor barátom ! Aztán mintha feleletet adna önmagában, komolyan bólintott fejével. — Egyelőre őrizkedni fogok attól, hogy a bárót zavarjam reggelije mellett. Aztán pedig legczélszeriibb lesz ha Honti grófnénál teszem tiszteletemet. A legelső állomáson bérkocsiba ült és elhajtatott Ottilia szülőihez. Ott megtudta, hogy Ottilia egyedül van honn, aki szívélyes barátsággal fogadta. — Isten hozta Tibor ur ! Nagyon szép öntől, hogy meglátogat borzasztóan unatkozom ! — Grófné — viszonzá Tibor udvariasan kezet csókolva örvendek, hogy ragyogó szépségében és a szeretetreméltóságában gyönyörködhetem. Helyet foglaltak. •—- Szabad-e kérdeznem miként érzi magat ? Ottilia sóhajtott. — Ne beszéljünk rólam. Hát Ön mint van? Mindig vidám mindig boldog! Most meg Tibor sóhajtott. — Merő tettetés grófné, korántse vagyok vidám sőt ellenkezőleg a legnagyobb zavarban vagyok. — Mi baja? — Tibor ismét sóhajtott. — Szívbeli ügy, grófné 1 — Hogyan ! Önnek szívbeli ügye Tan ? — kérdé kaczagva a szép asszony. — A boldogtalanoknak elkerülhetetlen sorsuk, hogy kaczagjak koldogtalanságukért. Ottilia folyvást kaczagott. — Talán csak nem akar nősülni? — Hát nem veszi észre rajtam grófné ? — felelte szomorú arczczal Tibor. Ugy van, nősülni akarok, de. Éva anyánk természete fölébredt Ottiliában, azonban ezzel együtt részvéte is növekedett Tibor iránt. Kezét nyújtotta, melyet a tiszteletteljesen ajkához emelt. — Ön tudja Tibor, hogy őszinte abarátnője vagyok. Legyen bizalmas hozzám. — Oh ! asszonyom, ön valóságos angyal ! Koczkáztatom, ha mindjárt kaczagni íog is. Néhány hó óta tisztességes családhoz járok, melynek leányát szeretem. Amália