Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-09-08 / 36. szám
XI. évfolyam. Pápa, SÜQfl- szeptember 8, 36 a szám, Közérdekű független mik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI, ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Képviselőnk beszámolója, Nem tudjuk, valljon városunk orsz. képviselője dr. Hegedűs Lóránt, a papája, ki jelenleg kereskedelmi minister, tanácsára, vagy pedig a helybeli fegyverhordozók határozott kívánságára eljött végre valahára városunkba, hogy a közelgő választási aktusrajszükséges teendőket megbeszélje. Akárhogy történt, ideje volt már, arról a kötelességről Hs megemlékezni, mellyel egy. orsz. képviselő- választóközönségének felelősség terhe mellett ] tartozik. Képviselőnknek rövid egy napi itt tartózkodása, épp elégséges' volt arra, hogy bizalmas körben és vacsorázás közben közösen megállapítsák, hogy városunk közszeretetben (?) álló orsz. képviselője beszámolóját és egyben programmbeszédét szeptember hó 22-én tartja meg,,., ugyanazon napon, melyen a papa Kolozsvárott számol be választóinak. . i.i • ; Eddig ez rendén volna, mert ezzel' csak a képviselő ur az teszi, hogy „a kecske is iólíakik, a káposzta is megmarad". De most jön ám a bibi! A programinbeszédre alig hisszük, hogy választóközönségünk kíváncsi volna, hisz ez a mostani „jog, törvény és igazság" korszakában olyan sablonszerű valami, de máskülönben a jelenlegi helyzetben minden szabadelvüpárti jelölt nem is mondhat egyebet, minthogy a jelenlegi kormánynak lelkes híve. Ezt és mást nem is mondhat nekünk ez érdemben képviselőnk programmbeszédében. De igenis • nagyon is kíváncsiak vagyunk képviselőnk 1 beszámoló beiiilyí, *" •: : , szédére ! Arról fog-e beszámolni, amit nem tudott teljesíteni, vagy arról, hogy mit fog tenni, ha újra megfogják választani, vagy. ?í$Ján arról fog beszámolni, bogy mi mindent tehetett volna, ha az édes apja Hegedűs Sándor nem volna kereskedelmi miniszter ? Erről 'a leendő beszámolóról /eszünkbe jut képviselő urnák egyhangú megválasztása után mondott HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedSséban. beszéde, melyen határozottan kiemelte, hogy egyedüli törekvése lesz Pápa város jóllétét emelni és magát „Pápa város követének" nyilvánította Ezen sokat ígérő mondása lelkes hangulatott kellett városunk választóközönsége körében és nagy reménnyel néztek képviselőnk elé, még azok is, kiknek nagyon idegenszerűnek tetszett képviselő ur jelölése és egyhangú megválasztása. Mert tessék csak visszaemlékezni az egész választási aktusra. Fenyvessy volt képviselőnk főispánná történt kinevezése folytán, az üresedésben levő mandátumra egy helybeli vezérférfiut szemeltünk ki, de Fenxjvessy főispán kérelmére és meleg ajánlatára dr. Hegedűs Lorántot jelöltük. Nem tulzunk, de azt állítjuk, hogy alig volt városunkban egy választópolgár, sőt az intéző köröket sem kivéve, kik tudták volna, hogy ki Hegedűs Lóránt és hogy van-e Hegedűs Sándornak egy fia, kit Lorántnak neveznek. A választópolgárok midőn megtudták, feleség. . Szerelmes hangulatuk hevében, . ame-,. lyet szenvedélynek tartottak összeházasodtak.' De nem sok idő múlva igen komoly civakodások támadtak közöttük s emiatt lehetetlen volt együtt élniök. Róbert Menard ésa felesége között csakhamar kitűnt a neveltetésük különbözősége. Robertet égészen elfoglalta a munkája, a becsvágya s a jövője napi munkájának elvégzése után a házi tűzhely nyugalmára vágyódott, Cönstance pedig, akiben leán}korában beleszeretett, na-: gyon rest, közönyös, rendetlen és : önmagát is elhanyagoló asszony lett. . i Ez a nő azóta, hogy az a nem remélt? szerencse erte, hogy egy értelmes, ember felesége lett, — azt hitte, hogy neki most most már minden szabad. A házasság ránézve előléptetés volt, amelyet ó küzdött ki. magá^ nak s most. már-azt hitte, hogy "epeji..;nem kell magát semmivel sem mégérőltetnie. Képtelen volt arra, hogy bármi komoly dologi iránt érdeklődjék s a férje munkáját egésznaivul csak abból a szempontból bírálgatta.,r hogy mennyit jövedelmez. Ami pé.n^t .a férjei keresett, esztelen tékoiálásisal csákhajiiasi^el-' verte s nem törődött többé semmiv^j, Elhanyagolta még a külsejét is''—azóta .ajniótá tudta, hogy nem kell már a jövőjeért aggódnia s elverte a jólétet, nem gondolva arra, hogy micsoda munkába került ennek a megszerzése. A lehető legalkalmatlanabb feleség volt a dere'; Róbertnek, aki tehetséget érzett magában s lázas igyekezettel dolgozott. Róbert Menárd nagyon engedékeny ember volt s egykori boldogságának emléke, meg az a részvét, amelyet felesége e nagy gyermek iránt érzett, csakhamar Cönstance zsarnoki uralma alá hajtotta őt. Cönstance ugyanis nem volt mindig rest és hanyag, hanem néha ki-ki tört belőle túlságos igyekezet és buzgóság, — ami különben a nőknél gyakori clolog. Minden nap, minden ok nélkül lármás jelenetek támadtak közöttük, ami közönségesség csak megmaradt ebben az asszonyban, ilyenkor mind előtört. Ilyenkor lármája fölverte az egész házat a szomszédok az ablakokhoz futottak, — egyszóval ilyen ap^ó, kincs dolog támadtak belőle amelyek egy okos embert még sokkal jobban bántanak mint az igazi fájdalmak. Elérkezett az a perez, amikor Róbert már kezdte.érteni, hogy e kicsinyes nyomorúságos közepette neki el keli vesznie s.ezen nagyon fölháborodott. A véghetetlen türelemmel töltött évek után némileg szégyeite a kislelkü^égét .és ..elhatározta, - hogy ha már szükséges;. 'gyorsan- szakítani fog az asszonyíny al. ^ v • Mikör .azonban ezt elhatározta, visszariadt azoktól az eszközöktől, amelyekkel ezt a szakítást el lehet érni. Legföképen .bántotta az a félelem, hogy Constancenak fájdalmat okoz. Noha semmi szemrehányást sem tehetett magának, félt a bucsu percétől a felesége ellenkezésétől, mert a feleségét akármilyen asszony volt is, mégis csak sajnálta. 8 bármily szelíden bánik is el vele, tudta, hogy az utolsó beszélgetésük nem fog nyugodtan lefolyni. De semmi áron sem akart veszekedéssel válni el ettől az aszszonytól akit egykor szeretett. Két ismerős házaspártól, aki nagyon gyakran járt hozzájuk, tanácsot kért de nagyon óvatosan, nehogy Cönstance gyanakodjék. Mikor bejelentette nekik ezt a komoly dolgot amely nemsokára be fog következni, Morandek nagyon meg voltak rémülve és határozottan ellene voltak a válásnak. Már hozzá voltak szokva ahhoz, hogy minden vasárnap Robertéknél ebédelnek s e szokásuknak a megrontása rendkívül kinos volt reájuk nézve. Ennek következtében azt ajánlották, hogy maradjon minden a régiben., A másik, a Rollet házaspár már megbízhatóbb odaadóbb barátnak mutatkozott. Néhányszor tanúi voltak azoknak a kinos jeleneteknek: — amelyek előidézték a most már elkerülhetetlen válást. A legszívesebb készséggel ajánlkoztak arra, hogy segítségére legyenek Róbertnek. Arra vállalkoztak, hogy az első perc keserűségét megédesítik s vigyázni fognak Constancera. Róbert ugyanis attól félt, hogy Cönstance ha egyedül marad kétségbeesik és talán még meg is öl viiá