Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-08 / 36. szám

hogy a főispán által ajánlott jelölt Hegedűs Sándornak a nagy államférfiu­nak és országos pénzügyi kapacitás­nak fia, a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadták a jelölést és ennek tudandó volt be az is, hogy jelenlegi képviselőnk egyhangúlag lett Pápa város orsz. képviselőjévé meg­választva. A megválasztás után néhány hó­napra Hegedűs Sándor kereskedelmi minister lett. Leirhatatlan örömmel fogadta ezen királyi megbízást váro­sunk közönsége és joggal, mert me­lyik kerület nem büszke arra, ha a képviselője egy ministernek a fia ? A tapasztalat igazolta azonban, hogy ez városunkra nem alkalmazható, de söt igazolja ezt képviselőnk többszöri nyilatkozata oly kérdésekben, midőn a minister befolyására lett volna szük­ségünk. A képviselő ur mondását reprodukáljuk akkor amidőn bizonyos kérdésekben igy válaszolt „ha a papa nem volna minister, akkor talán se­gíthetnék a dolgon". Ezt mondta és mondja képvise­lőnk folyton és ez is lehet csak a beszámolója. S mit láttunk mégis! Ha kérdezzük, hogy miért jelöljük újra Hegedűs Lorántot ? A felelet az, hogy azért, mert Hegedűs minister­nek a fia ! Ezt a logikát a tapasztal­tak után nem értjük. Ha Hegedűs Lóránt mint képvi­selő eleget tett kötelességének ugy válasszák meg újra, de azért mert a ministernek fia, azért ugyan kár lesz jelölni is, mert a történtek után nem sok várni valónk vau a minister fiától. Még egyet! Legyen róla meg­győződve képviselő ur, hogy ha az uj törvény a tiszta választás mellett, még a titkos szavazást is életbelép­tette volna, azt tapasztalná képviselő ur, hogy a választóközönsége köré­ben alig akadna 40 választó, ki az ön nevét tenne be az urnába. Ennyit tartoztunk egyelőre beszá­molni a képviselő urnák a beszámolója előtt, ami pedig a mult izben emiitett ellenjelöltet illeti, sajnálattal kell ki­jelentenünk, hogy még mai napig sem nevezhetjük meg öt, mert a je­lölő bizottság azt állítja, hogy : Még nem érett meg a gyümölcs ! Pollatsck Frigyes. Költségvetés tárgyalása, - Városi közgyűlés. — Pápa város képviselőtestülete szeptember hó 2-án rendes közgyűlést tartott, amelyen városunk jövő évi költségvetése is megállapitatott. A költségvetés tárgyalása iránt kevés érdeklődés mutatkozott, mindazonáltal a jelenlevők a legapróbb részletekig megvitatták a költségvetés egyes té­teleit. A költségvetés megállapításánál a szükséglet megálapitására 42.5V* pót­adó kivetése lett elhatározva, mely kvóta 2Vo kevesebb mint a tavalyi. Nem mulaszthatjuk el ez alkalom­mal dicsérőleg megemlékezni a pénz­ügyi bizottság működéséről, melynek szakszerű javaslata nagyban elősegí­tette költségvetésünk alapos megbirá­lását és megállapítását, nemkülönben Krausz József N. dr. Lövy László, Steinberger Lipót és dr. Kende Adam városi képviselőkről, kik a költség­vetés tárgyalása alkalmával alapos készültséggel bírálgatták a költségve­tés egyes tételeit. A közgyűlés lefolyását, mely dél­előtt 9 órakor vette kezdetét és dél­után 3 órakor folytatva lett, adjuk a következőkben : Mészáros polgármester a megjelent képviselőket üdvözli, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Krausz József N., Csaj­thay Dániel, Perlaky Géza, Baráth Károly és Lippert Sándor képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván az minden észreiétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Krausz József N. kép­viselő az érdemben intéz kérdést a polgár­mesterhez, hogy a helybeli dohánytőzsdék­ben a pápai dohánygyárban készített szi­varok nem árusitattnak, kéri a polgármes­tert aziránt intézkedni, hogy ezeK, mint az ország egyik legjobb termékei a helybeli dohánytőzsdékben a közönség rendelkezé­sére bocsájtassanak. Mészáros polgármester kijelenti, hogy egy izben már tett ez iránt felhívást a do­hányjövedéki igazgatósághoz és volt is fo­ganatja, de csak rövid ideig tartott, igy újólag átiratot fog ez érdemben intézni a fennti hatósághoz. A választ ugy az interpelláló, valamint a képviselőtestület általános helyesléssel tu­domásul vette. Ugyancsak napirendre térés előtt Be­senbach Károly képviselő interpellálja a polgármestert a város utcáinak burkolására használt tapoleafői kövek jósága iránt. Ha jók a kövek miért köveznek vele rosszul, ha pedig rosszak miért lesznek használva ? Mészáros polgármester válaszában tu­datja, hogy az utvonalakra a tapolcafői kö­vek nem alkalmasak ugyan, de a város anyagi viszonyai jelenleg nem engedik, hogy azok bazaltkővel burkoltassanak. A tható­sági utakat azonban az alispán határozott felszólítására bazaltkővel kell burkolni. A polgármester válaszát ugy az inter­pelláló valamint a képviselőtestület tudo másul vette és ezután áttértek a napirendre. 1. A vizdij szabályzat módosítása tár­gyában leérkezett belügyminiszteri rendelet. Miután a vizdijszabályzat a belügy mi­nisteri rendeletnek megfelelőleg nem lett magát. Rolleték vállalkoztak arra, hogy a csapás súlyos voltát enyhítik, s Constance­szal ugy bánnak mint valami sebesülttel, akinek végtelen részvétre van szüksége. • * Tehát Róbert a barátaival mindent megbeszélt és elhatározott, — s csakugyan minden ugy tört, ahogy megállapították. Va­lami nevetségesen csekely ok miatt megint botrány támadt közöttük s az összeesküvők most már épen nem kételkedhettek semmi­ben. Mikor az asszony kidühöngte magát, Róbert elment Rolletékhoz ahiva meg volt hiva ebédre. — Az előre megállapított terv szerint aztán a vasúti állomásra ment és elutazott az ország egyik távoli zugába ahol biztonságban lehetett. Összeszorult a szive, nagyon föl volt indulva ; érezte, hogy őt most csak a gyávaság készteti a menekü­lésre. Mikor a gyorsvonat elindult vele, a megkönnyebbülés és szabadulás érzése he­lyett lelkiismeret-furdalásokat érzett, — sőt szinte kétségbe volt esve. Az ő Constance-a, igaz, hogy kiállhatatlan de mégis sajnálatra­méltó. Vajon mi lesz belőle ? Róbert eltűnése után a jó Rolleték összeszedték magukat, hogy a borzasztó hirt Constance-szal közöljék. Mennyi gyöngédség, mennyi jóság volt a szavaikban 1 Constance sirógörcscsel kezdte. Rolletéknek nagyon lájt ez a szivettépő zokogás, és okoskodásuk és bizonyitgatásuk, hogy ez a válás szükséges és elkerülhetetlen dolog, teljesen hiábavaló volt. Az asszony csak akkor kezdett hall­gatni rájuk mikor megmutatták neki azt a csinos berendezett szobát, amelyet néhány napra fölajánlottak neki. Egy óra múlva, mikor azt is megmondták nek, hogy mindent elkövetnek a szórakoztatására arra gondolt, hogy egy hétig jól fog mulatni és tökélete­sen megvigasztalódott. Constance a szobájába ment, és noha csak rövid időre volt az övé ez a szoba, amig alkalmas lakást találnak neki, — tel­jesen felforgatta s a saját furcsa Ízlése sze­rint rendezte be és díszítette fel, először csak a saját szobáját s aztán az egész la­kást. — Meghajoltak a szeszélye előtt, bár­mennyi kellemetlenséget okozott is. Hiszen végre is ebben a szomorú helyzetben elné­zéssel kellett bánni vele. Az ő zsarnoki akarata uralkodott az egész házon. Minden felől ő rendelkezett. Rollet nem tudott dolgozni, Rolletné már nem a férjéé volt, hanem Constance-é, aki egyre követelőbb, egyre szigorúbb és paran­csolóbb lett. —Frivol agyában fantasztikus gondolatok támadtak, amelyekhez alkalmaz­kodnia kellett mindenkinek. 8 bármi kifogás­sal álltak is elő, Constance kiszámított ra­vaszsággal mindig igy válaszolt : — Ha valaki olyan szerencsétlen mint én, — joga van ahhoz, hogy egy kis elné­zést követeljee ! Látta ezeknek a szavaknak a csoda­tevő hatását. Rolleték noha már bosrankodni kezdtek egyszerre megszelídültek, — amint ezeket a szavakat hallották. 8 ettől kezdve nagyon gyakran folyamodott Constance ehez a ravasz mondathoz. Rábírta Rolletéket egy igen költséges utazásra, mivel azonban az ut nem eléggé tetszett neki arra kényszeri­tették őket. bogy azonnal forduljanak vissza. A szegény Rollet-párnak nagyon izgalmas volt már az élete. Különben most már úgyszólván szó sem volt arról, hogy Constance el fog tőlük költözni, noha számtalan kiadó lakást nézett meg velük. Egy sem tetszett meg neki, és a siró görcs, amelytől Rolleték remegtek mindig kéznél volt nála. Valami eltajult érzés arra izgatta Con­stancet, hogy összeveszítse egymással Rol­letékat. Valóságos művészi ügyességgel tu­dót ellentéteket támasztani közöttük. Noha igazi mintaházaspár volt, — azért mégsem egyeztek mindenben, csakhogy mindenkor tudtak egymásnak engedni. Rollet szeretett otthon maradni, Rolletné pedig szerette a társaságot. Constance azon igyekezett, hogy Rollet mindig otthon maradjon, Rolletné pe­dig a társaságba kívánkozzék. A jóságos és békeszerető férj minden­ken engedett, ha boszanjcodva is, egyre fo­gyott a bátorsága ha azt látta, hogy mint múlik az idő és hogy ez a nevetséges hely­zet nem akar véget érni. Az áldozat emel­lett nagyon kitűnően érezte magát, jól evet ivott és hízott. Néha-néha amikor legkevésbbé

Next

/
Oldalképek
Tartalom