Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-09-08 / 36. szám
hogy a főispán által ajánlott jelölt Hegedűs Sándornak a nagy államférfiunak és országos pénzügyi kapacitásnak fia, a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadták a jelölést és ennek tudandó volt be az is, hogy jelenlegi képviselőnk egyhangúlag lett Pápa város orsz. képviselőjévé megválasztva. A megválasztás után néhány hónapra Hegedűs Sándor kereskedelmi minister lett. Leirhatatlan örömmel fogadta ezen királyi megbízást városunk közönsége és joggal, mert melyik kerület nem büszke arra, ha a képviselője egy ministernek a fia ? A tapasztalat igazolta azonban, hogy ez városunkra nem alkalmazható, de söt igazolja ezt képviselőnk többszöri nyilatkozata oly kérdésekben, midőn a minister befolyására lett volna szükségünk. A képviselő ur mondását reprodukáljuk akkor amidőn bizonyos kérdésekben igy válaszolt „ha a papa nem volna minister, akkor talán segíthetnék a dolgon". Ezt mondta és mondja képviselőnk folyton és ez is lehet csak a beszámolója. S mit láttunk mégis! Ha kérdezzük, hogy miért jelöljük újra Hegedűs Lorántot ? A felelet az, hogy azért, mert Hegedűs ministernek a fia ! Ezt a logikát a tapasztaltak után nem értjük. Ha Hegedűs Lóránt mint képviselő eleget tett kötelességének ugy válasszák meg újra, de azért mert a ministernek fia, azért ugyan kár lesz jelölni is, mert a történtek után nem sok várni valónk vau a minister fiától. Még egyet! Legyen róla meggyőződve képviselő ur, hogy ha az uj törvény a tiszta választás mellett, még a titkos szavazást is életbeléptette volna, azt tapasztalná képviselő ur, hogy a választóközönsége körében alig akadna 40 választó, ki az ön nevét tenne be az urnába. Ennyit tartoztunk egyelőre beszámolni a képviselő urnák a beszámolója előtt, ami pedig a mult izben emiitett ellenjelöltet illeti, sajnálattal kell kijelentenünk, hogy még mai napig sem nevezhetjük meg öt, mert a jelölő bizottság azt állítja, hogy : Még nem érett meg a gyümölcs ! Pollatsck Frigyes. Költségvetés tárgyalása, - Városi közgyűlés. — Pápa város képviselőtestülete szeptember hó 2-án rendes közgyűlést tartott, amelyen városunk jövő évi költségvetése is megállapitatott. A költségvetés tárgyalása iránt kevés érdeklődés mutatkozott, mindazonáltal a jelenlevők a legapróbb részletekig megvitatták a költségvetés egyes tételeit. A költségvetés megállapításánál a szükséglet megálapitására 42.5V* pótadó kivetése lett elhatározva, mely kvóta 2Vo kevesebb mint a tavalyi. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal dicsérőleg megemlékezni a pénzügyi bizottság működéséről, melynek szakszerű javaslata nagyban elősegítette költségvetésünk alapos megbirálását és megállapítását, nemkülönben Krausz József N. dr. Lövy László, Steinberger Lipót és dr. Kende Adam városi képviselőkről, kik a költségvetés tárgyalása alkalmával alapos készültséggel bírálgatták a költségvetés egyes tételeit. A közgyűlés lefolyását, mely délelőtt 9 órakor vette kezdetét és délután 3 órakor folytatva lett, adjuk a következőkben : Mészáros polgármester a megjelent képviselőket üdvözli, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Krausz József N., Csajthay Dániel, Perlaky Géza, Baráth Károly és Lippert Sándor képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván az minden észreiétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Krausz József N. képviselő az érdemben intéz kérdést a polgármesterhez, hogy a helybeli dohánytőzsdékben a pápai dohánygyárban készített szivarok nem árusitattnak, kéri a polgármestert aziránt intézkedni, hogy ezeK, mint az ország egyik legjobb termékei a helybeli dohánytőzsdékben a közönség rendelkezésére bocsájtassanak. Mészáros polgármester kijelenti, hogy egy izben már tett ez iránt felhívást a dohányjövedéki igazgatósághoz és volt is foganatja, de csak rövid ideig tartott, igy újólag átiratot fog ez érdemben intézni a fennti hatósághoz. A választ ugy az interpelláló, valamint a képviselőtestület általános helyesléssel tudomásul vette. Ugyancsak napirendre térés előtt Besenbach Károly képviselő interpellálja a polgármestert a város utcáinak burkolására használt tapoleafői kövek jósága iránt. Ha jók a kövek miért köveznek vele rosszul, ha pedig rosszak miért lesznek használva ? Mészáros polgármester válaszában tudatja, hogy az utvonalakra a tapolcafői kövek nem alkalmasak ugyan, de a város anyagi viszonyai jelenleg nem engedik, hogy azok bazaltkővel burkoltassanak. A thatósági utakat azonban az alispán határozott felszólítására bazaltkővel kell burkolni. A polgármester válaszát ugy az interpelláló valamint a képviselőtestület tudo másul vette és ezután áttértek a napirendre. 1. A vizdij szabályzat módosítása tárgyában leérkezett belügyminiszteri rendelet. Miután a vizdijszabályzat a belügy ministeri rendeletnek megfelelőleg nem lett magát. Rolleték vállalkoztak arra, hogy a csapás súlyos voltát enyhítik, s Constanceszal ugy bánnak mint valami sebesülttel, akinek végtelen részvétre van szüksége. • * Tehát Róbert a barátaival mindent megbeszélt és elhatározott, — s csakugyan minden ugy tört, ahogy megállapították. Valami nevetségesen csekely ok miatt megint botrány támadt közöttük s az összeesküvők most már épen nem kételkedhettek semmiben. Mikor az asszony kidühöngte magát, Róbert elment Rolletékhoz ahiva meg volt hiva ebédre. — Az előre megállapított terv szerint aztán a vasúti állomásra ment és elutazott az ország egyik távoli zugába ahol biztonságban lehetett. Összeszorult a szive, nagyon föl volt indulva ; érezte, hogy őt most csak a gyávaság készteti a menekülésre. Mikor a gyorsvonat elindult vele, a megkönnyebbülés és szabadulás érzése helyett lelkiismeret-furdalásokat érzett, — sőt szinte kétségbe volt esve. Az ő Constance-a, igaz, hogy kiállhatatlan de mégis sajnálatraméltó. Vajon mi lesz belőle ? Róbert eltűnése után a jó Rolleték összeszedték magukat, hogy a borzasztó hirt Constance-szal közöljék. Mennyi gyöngédség, mennyi jóság volt a szavaikban 1 Constance sirógörcscsel kezdte. Rolletéknek nagyon lájt ez a szivettépő zokogás, és okoskodásuk és bizonyitgatásuk, hogy ez a válás szükséges és elkerülhetetlen dolog, teljesen hiábavaló volt. Az asszony csak akkor kezdett hallgatni rájuk mikor megmutatták neki azt a csinos berendezett szobát, amelyet néhány napra fölajánlottak neki. Egy óra múlva, mikor azt is megmondták nek, hogy mindent elkövetnek a szórakoztatására arra gondolt, hogy egy hétig jól fog mulatni és tökéletesen megvigasztalódott. Constance a szobájába ment, és noha csak rövid időre volt az övé ez a szoba, amig alkalmas lakást találnak neki, — teljesen felforgatta s a saját furcsa Ízlése szerint rendezte be és díszítette fel, először csak a saját szobáját s aztán az egész lakást. — Meghajoltak a szeszélye előtt, bármennyi kellemetlenséget okozott is. Hiszen végre is ebben a szomorú helyzetben elnézéssel kellett bánni vele. Az ő zsarnoki akarata uralkodott az egész házon. Minden felől ő rendelkezett. Rollet nem tudott dolgozni, Rolletné már nem a férjéé volt, hanem Constance-é, aki egyre követelőbb, egyre szigorúbb és parancsolóbb lett. —Frivol agyában fantasztikus gondolatok támadtak, amelyekhez alkalmazkodnia kellett mindenkinek. 8 bármi kifogással álltak is elő, Constance kiszámított ravaszsággal mindig igy válaszolt : — Ha valaki olyan szerencsétlen mint én, — joga van ahhoz, hogy egy kis elnézést követeljee ! Látta ezeknek a szavaknak a csodatevő hatását. Rolleték noha már bosrankodni kezdtek egyszerre megszelídültek, — amint ezeket a szavakat hallották. 8 ettől kezdve nagyon gyakran folyamodott Constance ehez a ravasz mondathoz. Rábírta Rolletéket egy igen költséges utazásra, mivel azonban az ut nem eléggé tetszett neki arra kényszeritették őket. bogy azonnal forduljanak vissza. A szegény Rollet-párnak nagyon izgalmas volt már az élete. Különben most már úgyszólván szó sem volt arról, hogy Constance el fog tőlük költözni, noha számtalan kiadó lakást nézett meg velük. Egy sem tetszett meg neki, és a siró görcs, amelytől Rolleték remegtek mindig kéznél volt nála. Valami eltajult érzés arra izgatta Constancet, hogy összeveszítse egymással Rolletékat. Valóságos művészi ügyességgel tudót ellentéteket támasztani közöttük. Noha igazi mintaházaspár volt, — azért mégsem egyeztek mindenben, csakhogy mindenkor tudtak egymásnak engedni. Rollet szeretett otthon maradni, Rolletné pedig szerette a társaságot. Constance azon igyekezett, hogy Rollet mindig otthon maradjon, Rolletné pedig a társaságba kívánkozzék. A jóságos és békeszerető férj mindenken engedett, ha boszanjcodva is, egyre fogyott a bátorsága ha azt látta, hogy mint múlik az idő és hogy ez a nevetséges helyzet nem akar véget érni. Az áldozat emellett nagyon kitűnően érezte magát, jól evet ivott és hízott. Néha-néha amikor legkevésbbé