Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-11 / 32. szám

féle illetékeket és az állami egyedáruságokat is. Az adóreformra vonatkozó hír ben azt találjuk fontosnak, hogy az „korszakos alkotás" akar lenni s hogy valóban az legyen, a miniszter tájékozást akar szerezni a megadóztatásnál észlelhető „aránytalanságokéról nyilván azért, hogy azokat megszüntesse. Benne van azonban a közleményben az is, hogy a reform c z „egyenes adókéra vonatkozik. Hát hiszen lehet az korszakalkotó emigy is, az bizonyos, ámbár még bizonyosabb az, hogy a „ korszakos * jelzőt sokkal inkább kiérdemelné, ha nem csak adónemeink egyik, elismerjük igen fontos ágát, de azokat az összes szolgáltatásokat felölné, melyekkel az adózó polgárok az állam céljaihoz bármily cimen hozzájárulnak. E nélkül az aránytalanságokat megszüntetni lehetetlen. A mi adórendszerünk főelve az általánosságon felül az úgynevezett arányosság. Ez azt teszi, hogy az egyesek által fizetendő adóösszeg az adóalanyok adóerejével arányos Jegyen. Ha valaki 100 koronából 10-et ad az államnak, akkor mindenki más annyiszor 10-et köteles adni, a hányszor 100 korona a jövedelme. De mert ez a szabály csak az egyenes adókra vonatkozik, a melyek elvégre is fizetnivalóink csak egy részét teszik, nyilvánvaló, hogy az arányosság elve adózásunkban távolról sem érvényesül, eltekintve attól, hogy az egyenes adók terén is csak a papiroson van meg s nem bírhat a miniszter annyi adatott összegyűjteni, hogy egyoldalulag arányossá tegye, mert nem elég az, ha csak az egyik vonalon arányos. A másik kérdés továbbá, melynek helyes eldöntése csakugyan korszaknál ! Ki akarja magát mulatni legénységeben ! Azaz inkább busulni! Hadd muzsikálja ki a cigány a szivéből a búbánatot; azután májd odaáll az oltár elé azzal a fakó, ványadt teremtéssel 1 Ugy, a hogy az a szép leány oda fog állni í»zzal e nyavalyás postással. Hej, ha egy ilyenkor eléje kerülne az a nyápic legény, a kire mégis csak gyűlölettel gondol, mikor az eszébe jut, hogy az fogja magához ölelni nemsokára azt a szép kívánatos leányt, a ki viruló szépségével, üde fiatalságával olyan les'ü e mellett a kiszáradt legény mellett, mint a karó mellé kötött rózsaszál. Hátha nem kellene neki ezt mégsem igy átengedni ? Hátha neki volna mégis jussa menyasszonyi csókjához. Ha azután mindjárt a halál következnék is I Egy átdorbézolt éjszakata utáni napon fogta őt el szörnyű erősen ez a b' o 1 o n d gondolat. Nagyon elkeseredett hangulatban volt és az olyan Adorján-fajta emberek lelkébe csak az elkeseredett hangulattal együtt szokott beszálni a bolond szerelem hangulata is. Egy levél hevert előtte melyben valamelyik udvari ágense azt irja neki, hogy nem tud már pénzt keríteni a számára, jó lesz nem halasztani sokáig azt a gseftet, mert megcsinálja más és akkor nagyságos ur elmehet Kukutyinba. • alkotóvá tenné a reformot az, vájjon helyes-e az arányos adózás? A közgazdák erre nemmel felelnek és a fokozatos (progresszív) rendszernek adják az elsőséget. Az arányos és progresszív adózás között az a külömbség, hogy mig amannál az egy forrásból eredő bármily nagy jövödelem ugyanazon kulcs szerint van megadóztatva (például minden .100 K. 10-el), ezzel szemben a fokozatos rendszernél, mondjuk 5000 K. jövödelemig minden 100 K.> után fizetünk 10 K-át, 5000—10,000 K-ig 100 után 12 K-át, 10,000—20,000-ig 14 K t és igy tovább.. A lényege tehát az, hogy nagyobb jövedelemnél az adókulcs magasabb. A progresszív adó mindenesetre méltányos, de egyébb közgazdasági okok miatt túlságba nem vihető mert hiszen mennél inkáb9 meghaladja valakinek a jövedelme az elsőrendő életszükségleteket, annál nagyobb az adózóképessége. Mikor Wekerle Sándor volt a pénzügyminister, határozottan a progresszív adózás mellett nyilatkozott s ígéretet tett, hogy behozatalát előkészíti. Ám őt az események kiszorították pénzügyi kormányzatunk éléről, a közölt tervben pedig az erre irányuló törekvésnek nyoma sincs. LIgy vagyunk meggyőződve, hogy a progresszív adó behozatala nélkül a reform nemcsak korszakos nem lesz, de magával hozza múlandóságának csiráit, mert daczára a mai politikai áramlatoknak, melyeknek árja éppen nem sodorja a rév felé, gyökeret ver a köztudatban s mint egyedül helyes, utat tör a megvalósulás felé. Városi tisztviselők képelnie, Néhány héttel ezelőtt bővebben foglalkoztunk a városi képviselők fiGseft! Csakugyan ez a komisz ember eltalálta az ő tervezett házasságának az igazi nevét. Nyomorult, aljas üzlet. Elvenni a pénzeért ezt a csúf leányt és ott hagyni örökre azt a másikat, azt a szépet, kedveset, bájosát a ki tiszta szive minden lángolásával szerette őt 1 Nem, nem teszi ezt meg 1 Élni nem tud érte, hátha meghalna értei Vagy ha együtt halnánk meg 1 Haláluk előtt legalább egyszer egyesülve egy édes forró csókban. A revolver ott hever előtte az asztalon. A fehér ólomgolyók előpislognak a kurtafekete csövekből. Reszketve teszi vissza a fegyvert Íróasztalába. A halál gondolatára kiül a sápadtság az arczára. S a félelemnek és szerelmi vágyakozásnak ebben a lázas és mégis fagyasztó hangulatában egy aljas gondolat bontakozik ki mámoros agyából. Ha az a lány az övé lehetne igy is ! Hátha megirná neki, hogy meghalt érte nem tudott élni nélküle ! S a leány eljönne ide életbe találná 1 ürömében, hogy él; az övé lenne ! Meg is irta 1 — Nagyon szerettem, — azért haltam meg, mire ezt olvassa én már nagyon nyugodt csöndes ember leszek. Ez a lázas sziv zetésének kérdésével, mely már két évet meghaladó idő óta nem akar vagy nem tud a megoldás stádiumába lépni s ép ezért nagyon is aktuálisnak tartjuk a városi tisztviselők által a képviselőtestülethez ez érdemben beadott kérvényüket egész terjedelmében közölni, mely a következőkép hangzik : Tekintetes képviselőtestület ! Városunk fejlődése s a gazdasagi helyzet változásával a megélhetési viszonyok ránk nézve oly nyomasztókká váltak, hogy a korábbi évek viszonyaihoz mért fizetésünk önfentartásunkra elégtelenné vált, s ily körülmények között helyzetünk nem egyébb kinos vergődésnél. Bármint változzanak a körülmények, a társadalom mindegyik osztályánál nyitva van az ut, hogy kiki tehetsége és képessegének érvényesítésével ha szükséges fokozott szorgalom ésSnunka utján a megélhetéshez családja fenntartásához szükséges eszközökett megszerezhesse. A mi helyzetünk egészen más, a mi szorgalmunk, munkásságunk — magában véve — helyzetünkön mit sem változtat, a közigazgatás fejlődése teendőinket folyton szaporítja ugy, hogy ennek kedvezőbb anyagi helyzett mellett is elég volna megfelelni, de anyagi gondoktól sanyargatva, a családfentartás és gyermeknevelés költségeinek mikénti fedezése feletti tépelődés közepette pedig egyáltalján képtelenség. Ily körülmények között a helyzetünk javítását czélzó intézkedés részünktől nem lehet más, minthogy bizva a Tekintetes képviselőtestület jogérzetében és többször tapasztalt humanitásában, helyzetünket feltárva egész bizalommal a tek. képviselőtestületnél keressünk és kérjünk orvoslást. A néhány évvel ezelőtt életbeléptetett korpótlék rendeltetése volt viszonyainkat hosszabb időre rendezni, de a körülmények azóta nem várt módon megváltoztak, alapfizetésünk alacsony voltánál fogva az 5—5 év leforgása után esedékessé váló 25—40 frt. korpétlék most m-ár épen nincsen arányban ama fokozódó családfentartási szükséglettel, a melyet a közgazdasági fejlődés által okozott drágább megélhetési viszonyok eredményeztek. Kérjük ezeknél fogva a tek. képviselőmely utolsó perczig a maga csókja után vágyakozott s utolsó gercig a maga nevét suttogta, édes Ilonka — akkorára már nagyon csöndes és nagyon hideg lesz. De ugy-e eljön a ravatalomhoz ugy-e, ejt egy könnyet arra a kis sebhelyre a melyen kiszáll szerelmes lelkem ! Mikor Cserey Ilonka megkapta a levelet, az első pillanatban ugy érezte, mintha valami óriási ütés érte volna az agyát. Zavaros khaoszszá folyt abban össze minden eszme, minden gondolat. Pillanatokig azt hitte, hogy teljesen elveszítette az eszét. Csak lassanként kezdett egy vigasztaló világos gondolat kibontakozni kótségbeesének nagy sötétségéből. Követni őt a halálba ! Nélküle ugy is mit ér az élet neki! Az a ki meghalt érte szerelmét mint valami törlesztendő adósságot ugy hagyta reá. Le kell törlesztenie, követnie kell. Es követte. Adorján ur azalatt odahaza cigarettázva várt a prédára, de hiába. Egy pár hét múlva pedig megtartotta az eljegyzését Erna kisasszonnyal, a minek különben — mint a szenzál urak megjegyezték. — Ideje is volt már.