Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-11 / 32. szám

amit kér a termelő. Ha pedig ez el­len valaki tiltakozni mer, ugy kész a patália, jön a rendőr, ha akkora a botrány, hogy nem fordulhat el és muszáj oda mennie, a botrány elöl az a polgári asszony pedig rég meg­szökött. A csatatér a kofáé maradt. A kofa, a közvetítő, igaz épp oly adófizető mint bárki más, keres­kedjék tehát becsületesen czikkewel, ezt megakadályozni nem is lehet. De igenis meg lehet és meg is kell akadályozni azt, hogy a kofák a pápai piacot egyszerűen monopolizál­ják, a termelővel való érintkezést le­hetetlenné teszik és büntelenül go­rombáskodnak mindenkivel, az ára­kat pedig tetszésük szerint emelik fel, evvel drágítva a megélhetést. Fontos ez a dolog, mert zsebébe vág a polgárság nagy részének. A rendcsinálásnak elérkezett tehát az déje­Piaczi szabályrendeletet kell élet­be léptetnünk, kegyetlen szigorral kell büntetni akik a hivatalos városi idő kezdete előtt vesznek, vagy eladnak. Más mód nincs. Egy-két szó az adóról. A fővárosi napilapok e héten megemlékeztek a pénzügyminiszter azon tervéről, hogy az adókat helye­sebben az egyenes adókat reformálni akarja. Egy lap a hirek között, másik a gazdasági rovatban közli a dolgot. Mivel pedig a közlemények csaknem bettlről-betüre megegyeznek világos, hogy sem megbízhatatlan magánárte­sülésről, sem egyéni kombinálgatásról ból az 6 becsülete tisztán, legalább a világ szeme előtt tisztán kerüljön ki, hát nem bánta volna ha ugy alattomban el tudta volna hitetni az emberekkel, hogy ő az áldozat. Persz annyira gavallér volt, hogy nem beszélt. Nem, csak mosolygott, mikor egy­egy bizalmasabb barátja kérdezte, hogy mi lesz ? — Mi lesz ? Hát boldog lesz azzal, a kihez hozzá megy ! A gavallér ur nem beszélt a leányról semmi rosszat. Csak mutatta mintha az ál­dozata lenne. De bezzeg azt a levelet nem mutatta meg, a melyet a leány irt hozzá akkor, azon a szomorú téli napon, mikor Adorján ur feje fölött teljesen összecsaptak a váltóhul­lámot. Pedig az a levél érdekes világot vetett volna arra, hogy miféle áldozat Adorján ur. Az volt abban megirva, hogy a leány most, hogy a szerencsétlen koldus lett még jobban szereti mint azelőtt, százszor jobban és szívesen is koldul érte csak vele lehes­sen. s hogy a legnagyobb nyomorúságot is gyönyörűségnek nézi ha vele megoszthatja, ha őt szeretheti továbbra is. És arról a levélről is hallgatott, a me­lyet ő irt Ilonkának erre a rajongó levelére, holott el is dicsekedhetett volna vele mert mintája volt a modern szerelem „Hazugsá­gok" cimü kézikönyve egy fejezetének : szó nem lehet, hanem a hír legalább félig hivatalos közös forrásra vezet­hető vissza, melyből valamenynyien meritették. Mindegy tehát akármelyik nyomán közöljük. A „Magyarország" jul. 18-iki számában például igy közli: „Kataszteri helyszíni vizsgála­tok. Lukács László pénzügyminisz­ter már régebben tervbe vette az egyenes adók reformját s ezzel kap­csolatban a föladó revízióját is. Hogy e korszakos munkálatot mentől si­keresebben hajthassa végre, előzetes tájékozást akart szerezni mindazon körülményekről, melyek a jelenlegi adóztatásánál észlelhető aránytalan­ságokat okoztak. Tájékozást akar ezenkivül szerezni mindazon gazda­sági, értékesítési, közlekedési és egyébb közgazdasági viszonyokról, melyek a kataszteri tiszta jövede­lemre nézve befolyással bírnak. Ezért az előtanulmányok és megfelelő ada­tok beszerzésével utasította a tör­vényhatóságokat, melyek a földadó­nyilvántartási biztosokat utasították a miniszter által kívánt adatok egy­begyűjtésére, a kik kataszteri hely­színi vizsgálatokat tartanak. Oly óriási anyagot halmoz össze ez a munka, hogy pár hónapok óta tart az adatgyűjtés, még hosszabb időre van szükség, amig a munkálatokat befejezhetik." Az igazságos, méltányos adórend­szer a jól szervezett államnak egyik fontos kelléke. Tökéletes adórendszer­ről nem szólunk. Ez lehetetlen, mert természete szerint olyan szövevényes mint maga az élet. Akadtak ugyan sokan, akik ugy gondolták egyszerű­síteni, hogy egyen kivül mindenféle adót kiküszöbölnek. Igen ám, de me­lyik legyen ez az egy ? Talán a föld­adó f Hát akinek nincs földje, az ne fizessen ? De jövedelme mindenkinek — Drága Ilonkám 1 Maga egy nagy ideálista, a ki az életet játéknak nézi és azt hiszi, hogy a szerelem az életben is ugy folytatódik, mint a regényekben. Pedig hát az élet egy komoly dráma, melynek főpaszsziója abban áll, hogy azokat buktas­sa el, a kik talán legméltóbbak lettek vol­na az emelkedésre. Engem már elbuktatott, most jönne sorra maga, ha velem tartana, ha az én nyomoromat akarná követni, de kérem mindenre, a mi szent, hogy ezt ne tegye. Oh ne tegye. Látja, én sokkal önzetlenebbiil szere­tem magát, semhogy ezt kívánnám. Szerelmünket nem akarom kitenni an­nak, hogy nyomorúság hidege bimbójában fagyasza meg! A mi utaink elváltak. A szalmakunyhóról és az egy falat barnake­.nyérről szóló mese nem nékünk való. Mi már azon tul vagyunk, hogy ne tudnánk, hogy a boldogsághoz egy pár ezer forint is kell évente. Nekem pedig semmi sincs, mágának sincs — hát ha belészakad is a szivem, de lemondok magáról . . . És a nagylelkű ur lemondott. A sze­gény leány pedig első dühében s kétség­beesésében odadobta a kezét annak, a ki először kérte: Fekete postatiszt urnák. Persze, hogy már másnap, mikor hühe le­csillapult, megbánta, de hát bájos volt a dolgon segíteni. Adorján ur pedig nagy örömében, hogy vau. Legyen hát csak jövedelmi vagy vagyoni-, fogyasztani is mindenki fo­gyaszt, ki ezt, ki azt, jó lesz tehát a fogyasztási adó. Dehogy lenne jó, de­hogy. Nem minden jövedelem és nem minden vagyon egyforma ám, nem is lehet e szerint egy kaptafán meg­fejelni. No meg az egyik összege biz­tos, a másikat el lehet titkolni. A fo­gyasztási ad<j meg alapnak pláne a legrosszabb lenne valamennyi között. Az összetett adórendszer, ha alapelvei helyesek, mindig biztosabban közelíti meg az igaságos mértéket. Az adókat sokféle szempontból lehet osztályozni. A magyar pénzügyi törvények két főcsoportot külömböz­tetnek meg. Közvetlen vagy egye­nes és közvetett, azaz fogyasztási adókat. Amazokat azoktól szedjük be, a kiket a fogyasztásra szánt ja­vakat forgalomba hozzák, de tulaj­dönképen a fogyasztókat akarjuk megadóztatni. Az államnak az fizet például fogyasztási adót, aki hust árulja, de beszedi a vevőkön. Egyenes adók nálunk a földadó, ház-, kereseti-, bányaadó, a nyilvá­nos számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, tőkekamat- és járadék-, általános jövödelmi pótadó, nyeremény-, szállítási-, vadász- és fegyveradó és a hadmentességi dij. Közvetett adók a szesz-, sör-, czukor-, ásványolaj-, hus- és bor-, fogyasztási adók, ezeknél azonban meg kell külömböztetní azt, vájjon Magyarország önállóan intézkedik-e bennök vagy Ausztriával egyenlő tör­vények és szabályok szerint kezel­tetnek-e ? Az állampolgárok szompontjából, ha hü képet akarunk alkotni a meg­adóztatás mérvéről és arányáról, az adók közzé kell soroznunk a külön­végképpen lerázta. magáról a terhet, még még jobbizüen iszogatott a korcsmában és míg a világ előtt adta a szive mártírját, a ki áldozatot hoz a szerelmének, mig kor­helykedik, hát azalatt egypár emberkupac biztatására, a kik „ házasságok"'-ban utaztak, kezdett azzal a tervvel foglalkozni, hogy hogy is lenne az, ha ő szépen elvenné a Blautnann Erna kisasszonyt, a milliomos vén zsidó szappanos kikeresztelkedett leá­nyát, a ki előtt az ur csak a predikátumok­nál kezdődik s a ki kijelentette, hogy csak gentry-emberhez megy feleségül, mert a pénz kedvéért azok azután megbecsülik az asszonyt is, a kit vele kapnak. Erna kisasszony emez általános elvei­hez Adorján úrral szemben még az a cse­kély ok is járult, hogy halálosan szerelmes volt belé a kis fonnyadt lányka, ugy, hogy Adorján ur egész biztosra vehette a dolgot. S pláne milyen kapóra jönne most ez az egész. Ilonka jegyet váltott Feketével, ő pedig jegyet vált Ernával. Mintha csak el­keseredésében tenné, holott egy nyugalmas biztos, sőt fényes élet követi nyomon ezt az elkeseredett lépést. A szenzálok tisztában is voltak már Adorján úrral, úgyannyira tisztában, hogy a kölcsönpénzeket, a gazdag házasság remé­nyeben maguk tukmálták rá. Adorján ur pedig fejedelmi méltóság­gal fogadta a kedves bankókat. Persze nem sokáig tartotta őket magá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom