Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-09 / 23. szám

2. PAPÁI KÖZLÖNY 1901. junius 9. prémben tétele miatt még tetemesen meg is drágult. Eddig a felebbvitel Írásbeli volt, s igy kizárta az ügyvéd jelenlétét, az uj sommás eljárás fe­lebbviteli rendszere ezt megköveteli s igy ügyvédeinknek eltekintve, hogy tetemes költségbe kerül, lépten nyo­mon Veszprémbe kell utazniok. Hogy mit jelent Pápáról Vesz­prémbe utazni, ahhoz talán felesleges kommentárt fűzni. Valoságos absurd helyzet. Ha Pápáról Veszprémbe aka­runk jutni, ugy Vasmegyén kell ke­resztül utaznunk, de ez még csak megjárná, de a közlekedési viszonyok olyanok, hogy szinta borsodzik az ember háta ha rágondol, hogy Vesz­prémbe kell utazni. Ezt máskülömben már eléggé illustráltuk, szükségtelen­nek tartjuk ezt újból megtenni. Tegyünk meg mindent arra néz ve, hogy Pápán a törvényszék újra Jel­állitassék. Ez legyen most a jelszó. Ezt tegye megfontolás tárgyáva városunk közönsége. Nézetünk szerint első sorban az ügyvédi karnak volna kötelessége ez ügyben a kedvezményezést megtenni. Hívjon össze az ügyvédi kar értekez­letet és készitsen ez ügyben „Memo­randumot* melyet nyújtson be a vá­ros képviselőtestületéhez. A város képviselőtestülete pedig tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy ezen Memorandum küldöttség utján adassék át az igazságügyminiszter­nek. Az idő és alkalom tudtunkkal zem az én egész eddigi életem minden hiá­bavalóságát összegyűjtött emlékeimnek a szégyenét most, hogy oda kell dobni közé­jük ezt az egyetlen tisztességes szerelme­met is. — Szegény barátom igazán őszintén sajnállak. — Ne sajnálj engem pajtás inkább ne­vess ki! Ugy ahogy azaz asszony kinevetne ha elmondanám neki. — Asszony! — Az ugye, hogy most már magad is kaczaghatnál! Asszony meg szentimentáliz­mus, hogy illenek ezek össze ? Még ha leány­ról lenne szó hát csak inkább érteni lehetne a dolgot, de asszonyról ? Odakoczintotta a poharát az enyémhez de alig ivott belőle egy kortyott, lecsapta a földre. Azután nézett csöndesen maga elé. Egyszerre csak felütötte a fejét megpödörte a bajuszát s elkezdett valami vidám áriát fütyölni még a sarkantyújával is utánna pengette a dal ütemét. Hanem azután egy­szerre csak megint abbahagyta s mintha ez után a pillanatnyi felhevülése után még job­ban erőt vett volna rajta a bánat. — Nem megy sehogysem megy — mondta rezignáló hangon — csak nem tu­dora kiverni a fejemből ezt a bolond törté­netet ! Hallgass ide elmondom. Ne félj nem lesz hosszú história. Látszott, hogy jól eset neki, hogy végre könyithet a szivén a szerelmi történet el­mondásával. Czigarettát sodort s nyugodtabb hangon kezdett beszélni. soha se volt és talán nem is lesz oly kedvező mint a jelenlegi helyzetben. Tudtunkkal ugyanis a törvényhozás né­hány ujabb törvényszék felállításán fáradozik és ha valamely városnak van ehhez jogosultsága, ugy ehhez Pápa városának a fentsoroltaknál fogva első sorban van. Rajta tehát tegyünk és dolgoz­zunk azon ; hogy Pápa városa törvény­széket kapjon ! Pollatsek Frigyes­Munkásközvetités országszerte. Nemrégíbben a miniszterelnök, le­iratot intézett a törvényhatóságokhoz, melyben elrendeli, hogy a munkake­resők nevét, foglalkozását ezentúl díj­talanul közöljék a vármegyei hivata­los lapok egy kizárólag e ezélra szol­gáló rovatában. A szerény mezben megjelenő rendelet rendkívül fontos ujitást tartalmaz, s ujabb lánczszemé­ül szolgál ama törekvésnek melylyel kormányzatunk a munkásosztály vi­szonyait javítani s jelenlegi válságos helyzetén segíteni igyekszik. Nem kevesebbet jelent ugyanis a jelzett miniszteri rendelet, mint hogy a kormány a munkásközvetitést a közhatóságok kezeibe teszi le, s ezzel oly eszmét valósit meg, mely a munkásoknak egész Európában rég­óta hangoztatott kívánsága. — Még nrgyobb szükség van ez intézményre hazánkban, hol nincsenek a munká soknak sem a törvény által elismert testületei, sem magánegyesületei, me­lyek tagjaik foglalkoztatásáról kellő­képen gondoskodnának. Az ipartestü­— Lent feküdtünk Hevesmegyében egy nyomorúságos faluban. Oh, hogy utáltam, hogy gyűlöltem mikor odakerültünk. Ocsmány girbe gurba utczáit kalitkaszerü viskóit bam­ba arczu rnépét, kenetteljes hangú nagyfejű papjait. És én Istenem később mikor eljö-t tünk onnan örömben még a vén papot is összecsókoltam ha valahol elkaparithattam. Mert tudott róla beszélni valamit. Igen róla, egy szép kis leányról akibe halálosan bele­szerettem és akinek esze ágában sem volt engem szeretni. Talán éppen ez vitt bele ebbe a nagy szerelembe. Ha szerelmemet viszonozta volna azóta százszor is elfeled­tem volna, de igy magába bolondított egé­szen. Mint valami gymnázista gyerek ugy leskelődtem a házuk ablakai alatt, hogy legalább ruhájának egy csöcskét láthassam a kézimunkát amit dolgozott, össze vissza csókoltam a virágait amelyeket ellophattam tőle .néha egész éjszakákon át csókolgattam. Bolondul szentimentális viszony volt ez an­nal bolondabb, mert nála a szerelem egy árnyalatát sem fedeztem fel. Sőt mikor először megmondtam neki, hogy szeretem, egész határozottan kijelentette, hogy ő pe­dig nem szeret csak mint jó baratot ugy tisztel. Te engem egy szép fiatal leány mint jó barátot tisztelt 1 Eltétettem magam onnan. Az hittem, hogy akkor könnyebben tudom felejteni. Még bolondabbul nekivettem magam a kalandok­nak mint azelőtt, a férji körökben kegyet­len hírem kezdett kerekedni, szerelmesked­tem, verekedtem, korhelykedtem, de hiába letek másnemű teendőkkel vannak túlterhelve s főleg a munkaadók ér­dekeit képviselik, a munkások egye­sületei pedig politikai és pártügyek­kel vannak elfoglalva és különben sem birnak kellő tekintélylyel, hogy a munkaközvetítés ügyét hatályosan kezökbe vehessék. Ez állapothoz hoz­zájárult még az ipar és vállalkozás terérl az utóbbi években beállott nagy­mérvű pangás, ugy hogy szinte kény­szeritőleg lépett fel annak szükséges­sége, hogy a munkaadók és munká­sok közötti érintkezést közhatóságok, vagy pedig hatósági felügyelet alatt álló testületek vegyék kezökbe. Az első kísérletet Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszter tette a fővárosban a munkásközvetitő hiva­tal felállításával, mivel különösen itt szaporopott fel annyira a munkanél­küliek száma, hogy a kormány be­avatkozás nélkül nem nézhette már ezt az állapotot. Bár a kedvezőtlen viszonyok miatt fényes siker nem volt elérhető, az eredmény mégis ki­elégítőnek mondható. Az intézmény életrevalóságát bizonyítja, hogy a mi­niszterelnök most az egész ország te­rületére általánosítani szándékozik, de mivel minden törvényhatóság terüle­tén külön munkásközvetitő hivatalt felállítani nagyobb költségekkel járna, a miniszteri rendelet a munkásközve­tités teendőit a közhatóságokra ru­házza. Ez intézkedés célszerűsége an­nál inkább nyilvánvaló, mivel a vi­déken ily speciális hivatal forgalma még teljesen ismeretlen, s mind a munkaadók, mind a munkások na­gyobb bizalommal és megnyugvással fordulnak az általuk már ismert tiszt­viselőkhöz, mint egy közvetitő hiva­talhoz. volt minden. Reggelenkint, mikor egy-egy átduhajkodott éjszaka után felébredtem, ugy tűnt elő emlékezetemben az ő tiszta szép képe, mint mikor egy kegyetlen vihar után feltűnik az égen a szivárvány. Azzal a kűlömbséggel, hogy az én szi­vemnek az ő képe jelentette a vihart És hiába volt köztem és közte a tá­volság sőt szerelmemet még csak szította az, hogy nem is láthattam. Néha őrült vágy fogott el utána, nem tugtam magamnak pa­rancsolni, látnom kellett. És a pokol fene­kéből is odautaztam volna hozzá, csak azért, hogy átadjak neki egypár szál virágot, csak azért, hogy néhány perczig láthassam. Szabadságot nem kaptam, mert az ez­redesem, a ki tudta ezt a dolgot, azt hitte, hogy ha nem ereszt el hozzájuk, hát majd kiábrándulok. Tudod a leány nagyon szegény volt. A postamester leánya. Eéltettek, hogy kvie­tálok miatta. Hej, de milyen örömmel is megtettem volna, csak egy parányi biztató szót kaptam aolna tőle. Persze az ezredes azt hitte, hogy a le­ány be akar engem hálózni s azért nem akart hozzáereszteni. De mit törődtem én ezzel. Minden héten odaszöktem lagalább egyszer. Mikor a gyakorlatról hazajöttünk, vonatra ültem s hozzá utaztam. Ott marad­tam náluk néhány óráig, vagy addig a med­dig a legközelebbi vonat indult s azzal vis­sza még aznap éjjel, ugy hogy másnap reg ­gelre a gyakorlótéren voltam. De hányszor megcselekedtem ezt. Ekkor lent feküdtünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom